Kirekesztettek

Demonstráció volt a Kossuth téren, a Parlament előtt a minap. Ifjú mozgalmárok szervezték, olyanok, akik egyetértve idősebb elvtársaikkal, úgy gondolják, a baloldalon nem lehet mozgalmi tevékenység nélkül politizálni. Időközönként tehát demonstrálni kell. Egy jó balhé, azon túl, hogy egységbe forraszt, mint hajdanán a KISZ, a cselekvés látszatát kelti, miközben mégis szájtépés csupán, ráadásul a szívet is melengeti ezekben a hideg, havas, belvizes időkben. Kell tehát valami, ami ellen demonstrálni lehet. Neki is veselkedtek a fiatal baloldali ideológusok, és üstökön ragadták a „szélsőjobboldali farkast” mint egész „ejrópaszerte” üldözendő ártány-állatot, és felmutatták. A nép pedig, több mint ötszázan, fáklyát markolt és elindult felhördülni a Kossuth térre. Találkoztak ott néhány jobboldali ifjúval, akik inkább a „szélsőbaloldali vörös rókát” látják szorongásos álmaikban, de szívesen csatlakoztak volna egy olyan akcióhoz, amely elítéli bárkinek a kirekesztését, hátrányos megkülönböztetését faji, nemi vagy bármilyen alapon. És akkor újabb fejezete született meg a kis kelet-közép-európai abszurdnak ezen az estébe hajló délutánon. Mert a kirekesztés ellen demonstrálók baloldali szemellenzőjüket félre sem csapva durváskodni kezdtek „békés” akciójuk hívatlan vendégeivel, táblát törtek, káromkodtak, verőlegényeket fogadtak fel, és akár verni is hajlandók lettek volna azokat, akik mást gondolnak, ha azok közben haza nem mennek. De a mesének itt még nincs vége. Az ifjonc balosok úgy felhevültek, hogy kedvük támadt a demonstrációból rögtön forradalmat is kreálni. Ezért minden igyekezetükkel azon voltak, hogy beléfojtsák a szót Áder János kabinetfőnökébe, aki a tolerancia, a türelem és a másság megértését előtérbe helyező petíciójukat átvette. Nem is hallgatták meg a szólás- és minden egyéb szabadság felkent bajnokai a rend képviselőjének farkasokat és rókákat egyaránt elítélő szavait. Elvégre ők kinyilatkozni jöttek, nem beszélgetni...! Szerencsére a Parlament nem a Téli Palota. A forradalom elmaradt. Az abszurd viszont folytatható, ezért folytatódik is. Hiszen az esemény vezérszónoka az a jobboldalon árusító újságosbódék borogatójaként is közismert hős gondolathuszár volt, aki szerint szabad országban szabad a vallást is gyalázni. Szabad országban persze mindent szabad. Nálunk egyesek szerint leginkább megbélyegezni, lefasisztázni, szélsőjobbozni, rasszistázni és az így megbélyegzettek elleni összefogásra felszólítani – ezt szabad. Nem ildomos ugyanakkor kommunistázni, pufajkásokat és szellemi utódaikat megnevezni, százmilliós visszaéléseket felderíteni, mert még kirekesztenek bennünket, és kiderül, hogy az ifjú balosok tulajdonképpen értünk tüntettek. Ebbe pedig beleőrülnénk.