Pipasarok

Itt a törvény. A nem dohányzók védelmére hozott, az értelemmel csak távoli és igen ködös viszonyban lévő jogszabály. Mit lehet írni ilyenkor egy, a fenti címet viselő rovatba. Füstölögni csak. Mert nem az elmélettel van itt baj. Bármely embernek joga van nem dohányozni és ahhoz is, hogy ne kényszerítsék más ember füstjének a beszívására. (Ne fordítsuk meg most a tételt, és ne merengjünk más jogok evidenciáján, esetleges csorbulásán, részben azért, mert elég olcsó poén lenne, részben mert elvesznénk a filozófia labirintusában.) Beszéljünk inkább arról, ami ennek a rendelkezésnek a legnagyobb baja. Nevezetesen, hogy betarthatatlan. Mert előírja ugyan, hogy mit és mit nem, illetve ha mégis, mennyiért, ám nemigen van tekintettel arra, hogy amit igen, azt hogyan. Ha jól tudom, Montrealban már bevezettek egy hasonforma rendelkezést, majd amikor a város vendéglátóipara mint a kő kezdett zuhanni, visszavonták. Itt, ezzel nem tudom mi lesz, de izgatottan várom. E törvény kapcsán beszélni kell egy embertípusról, arról, aki jön, önbizalma gellérthegynyi és megvéd magamtól, ha beledöglök is. Mintha teremnének, mostanában egyre többel találkozom. Ilyenkor eszembe szokott jutni anyai dédnagyapám öccse, néhai Sivadó Mihály. Őt megmentették. Bele is pusztult 96 évesen. Annyit kell róla tudni, hogy tizenegy éves korától pipázott. Én nem is emlékszem rá másképp, mint hogy jön felém nyűtt kötényében, csizmájában, kajlult kalapjában, lekonyuló, ősz, nikotintól megsárgult bajusza alatt szájában ott lóg az elmaradhatatlan pipa. Szóval olyan 85 évnyi békés pipázgatás után (nem fermentált, ízesített, hanem felfűzött és megszárított szűzdohányt szívott) egy kizáródott ágyéksérvvel bement a nyíregyházi kórházba, ahol úgy gondolták, itt az ideje, hogy leszokjon a dohányzásról. Elvették a pipáját. Még öt napig kérte félönkívületében, aztán – szerintem – azt gondolta, jobb, ha elköltözik ebből a világból. Persze tudom, ebből nem lehet általánosítani, azt sem szeretném sugallni, hogy a dohányzás nem ártalmas. Szó sincs róla. Mindössze azt szeretném világossá tenni, egyesek védelme örvén nem biztos, hogy másoknak szükségképpen ártani kellene.