Sz... érzés

Csurka Istvánnal a jelek szerint ugyanaz a baj, mint ama bizonyos mádi honpolgárral, aki – Mikszáth idilli korának anekdotája szerint – akár kalapban ült a miskolci kávéházban, akár kalap nélkül, mindenképp ki akarták onnan taszajtani. Ha Csurka „zsidózik”, az a baj, ha nem „zsidózik”, akkor meg az a baj, amint kiderült tegnapelőtt a parlamentben. Történt ugyanis a hétfői plenáris ülés napirendjét megelőző felszólalások során, Hegyi képviselő úr (MSZP) oktalan és idétlen ebédutáni böffenete, majd Dávid miniszter asszony (MDF) nevelő célzatú válasza után, hogy Csurka frakcióvezető úr (MIÉP) emelkedék szólásra. Az országgyűlés legradikálisabb pártjának vezetője elég visszafogottan utalt a közelgő különleges naptári eseményre, napirend előtti opusza inkább írói munkásságának részeként marad majd fenn a jegyzőkönyvben, mintsem emlékezetes politikai tetteinek legendáriumában. Nem is volna mit beszélni róla, ha rögvest utána nem hangzik el egy beszólás balról, amit az éberebb odafigyelők már a tévéközvetítésből is kiszúrhattak, az estére elkészült jegyzőkönyv pedig szó szerint meg is örökítette: „Semmi zsidózás? Sz...ul érzem magam!” A kommentár a hivatalos napló tanúsága szerint dr. Kis Zoltán SZDSZ-es képviselő szájából hangzott el.Öreg hiba volna ugrani a közbeszólás első felére. A „zsidózni” ige jobb körökben nem forog, rendes ember aktív szókincsében nem tartja, az egyetlen párhuzamaként felhozható „cigányozni” szó azt jelenti, hogy cigányzenére mulatni, cigánnyal húzatni a nótát, ami annyira pejoratív, mint a kártyázni vagy lovizni. Maradjunk ennyiben, volt már a parlamentben hordóügy, akkor hetekig akörül folyt a bő lé, sokkal fontosabb dolgok helyett. A magyar Országgyűlés azonban nem kocsma, hiába gondolja azt egyik-másik honatyánk, nem szokás benne hordóról szónokolni meg trágárkodni, mint például a szocialista Szabó doktor tette volt a múltkorában, cirkalmasat káromkodván bele a parlamenti jegyzőkönyvbe. A jelek szerint mintha egyes ellenzéki népképviselőink nem tudnának kellőképpen uralkodni magukon, az egyik szexuális vonatkozású gorombaságokat mond a Tisztelt Házban, a másik fennhangon tudatja a többiekkel, milyen állapotban érzi magát.A baj viszont az, hogy ami ott elhangzik, az csöppet sem magánügy. A képviselők – maga a szó emlékeztesse őket, ha elfelednék! –, a választóikat képviselik a törvényhozásban. Nehezen képzelhető el, hogy Kis képviselő urat azzal a választási programmal küldték föl a jászsági az emberek, hogy majd bekiabálja alkalmas pillanatban: „Sz...ul érzem magam!” A szabad demokrata honatya ráadásul politikai államtitkár volt a Horn–Kuncze kormányban, jelenleg pártjának frakcióvezető-helyettese, tehát kéne viselkednie, mert még másokra is rossz fényt vet az efféle beköpése. Valaki még hivatalos véleménynek értelmezi... Hacsak, nem éppen itt kéne keresnünk e vallomás lelki mozgatórugóját! Hát persze! Kis Zoltán 1989 óta politizál SZDSZ-színekben, egy évtized alatt megélt már egy s mást, alföldi ember lévén látott már karón varjút. Mondják, ha a kisgazdák korábban keresik meg, most ő is kisgazda volna. De így is megélt szép sikereket, 27 százalékos parlamenti pártarányt, dicsőséges ellenzékiséget, majd koalíciós kormányzást. Közben az SZDSZ elsorvadt, a népszerűség elapadt, s most ott vannak, ahol. Valahol a parlamenti küszöb alatt. Befolyásos politizálás lehet roadshow-zni, meg idegesen oldalvást pislogni a folyamatos előzésben lévő MIÉP-re. Pocsék érzés lehet, annyi szent. Shitty feeling.