A megye érdeke...

Ezt a Kovács László szokta csinálni: ha a Napi Magyarország riportere kérdez tőle valamit egy sajtótájékoztatón, valami kellemetlent, és Kovács László pontosan tudja, melyik laptól jött a kérdező, akkor azzal a bicskanyitogató mosolyával megkérdezi: „Ön melyik újságtól is jött?” És érkezik a válasz, és lehet lekicsinylőn mosolyogni tovább, kelletlenül válaszolni, jelezve ezzel, hogy sajnos a világ már csak ilyen lett, sajnos nem a pártközpont hagyja jóvá ma már a főszerkesztői kinevezéseket...Helmeczy László továbbment ennél kicsit. Helmeczy László egyszerűen kizavarta a Napi Magyarország újságíróját a Nap-kelte stúdiójából – kizavarta, mint valami eszement kiskirály a Csák Máté földjéről, aki alkonyatkor berendeli jobbágyai asszonyait, leányait a büdös hálószobájába.Helmeczy Lászlót szereti a média...Ha Helmeczy László bármelyik másik újság munkatársát alázta volna meg imigyen, ilyen ostobán, otrombán és bunkó módra, kicsinálták volna. Azonnal. Hiszen bárkit ki lehet csinálni. Különösebb ügyesség sem kell hozzá, tehetség meg semmi, elég a szorgalom és az aljasság. Aztán meg senki és semmi nem szent és sérthetetlen ebben az országban, csak a baloldali sajtómunkás. Továbbá mindazok, akik képesek és hajlandók ártani a jelenlegi kormánypártoknak.Helmeczy László sokat és szívesen nyilatkozik mostanában, feltűnik minden csatornán, a lapokban, érvel, kifejt, magyaráz. Az mindegy, hogy mit. Helmeczy Lászlónak azt kell bizonyítania, hogy szakadás van a Fideszben – az ellenzék és az ő sajtója mindent, de mindent megtenne egy kicsi vagy nagy szakadásért.Ezért szereti Helmeczy Lászlót a média.Fodor Gábort is megszerette annak idején, nagyon.Csönd herceg és csapata lett hirtelen a gyöngyharmat, mi pedig a trágyalé.Nem kellett ezért semmit sem csinálni, csak ki kellett lépni a Fideszből, és be kellett lépni az SZDSZ-be. Aki kilép a Fideszből és belép az SZDSZ-be, zseni lesz, és toleráns, és európai, és kiírhatja mindjárt az ajtajára, hogy adjunktus. Helmeczynek már nem is kell belépni, elég kilépnie. Még jobb persze, ha a megyei elnökségről már májusban leváltott Helmeczyként az MSZP-vel összefogva magasabb polcra lépünk, s csak utána hagyjuk el látványosan pártunkat. Mert hát az ember ugye nem fog össze MSZP-vel, azt azért nehéz megmagyarázni önmagában is, hát még ha ezen összefogás segítségével kerülünk a párt hivatalos jelöltjének helyére. Ezt nem szokták szeretni a pártok. Amikor réges-régen, még az özönvíz előtt az SZDSZ tagságának volt pofája Tölgyessy Pétert megválasztani elnöknek, a zsúrfiúk annyira felháborodtak, hogy lemondtak mindenről, egyedül hagyták az elnököt, és ügyes, kitartó háttérmunkával el is zavarták, semmi idő alatt. Mégsem tett fel nekik kellemetlen kérdéseket a sajtó a demokrácia értelmezésének témaköréből. Vagy – hogy egy közelebbi példát mondjak – Szűrös Mátyás mindössze zárt ülést javasolt a külügyi bizottság ülésén, az MSZP viszont nem akart zárt ülést, be is jelentették mindjárt, hogy kizárják a frakcióból. Senki, egyszerűen senki nem dugott mikrofont Kovács László orra alá, hogy mi van a demokráciával. Viszont ha olyan ügyesek vagyunk, mint Helmeczy, akkor kiderül ám mindjárt, hogy diktatúra tombol a Fideszben, az meg nem derül ki egyáltalán, hogy tisztességes ember nem piszkít a saját fészkébe bele. Ezután már csak azt kell nyilatkoznunk, hogy megyénk érdeke fontosabb, mint a pártérdek.Ez olyan, mint a ráolvasás.Ezt mondta mindig a Baja Feri is.A Baja Feri, aki most széles mellel kiállt Helmeczy mellett.Ismerjük az ilyen megyei érdekeket.Az ilyen megyei érdekek a gondosan, pontosan felépített cégek főkönyveiben szoktak lapulni. Párnázott ajtók mögött, mackók mélyén.Az jó, amikor a Baja meg a Helmeczy támogatja, szereti egymást, a sajtó meg a háttérben orgonál. Látom, ahogy kéz a kézben állnak ők Zsurkon, a vodkagyárban, s nézik, amint lekotyog az első főzet, a jó kis rézeleje. Koccintanak a barátságra meg a megye érdekére, a csendet néhány komoly ukrán fiú vigyázza...Sosem lehet tudni, mit hoz a jövő, ugye, Helmeczy úr?