Fedezzük fel a hucult!

A fajta eredetét kutatva a Kárpátok hegyi falvaiba, Bukovina és Galícia környékére jutunk el, a hucul nép hazájába. Itt alakult ki az az ősi jegyeket hordozó hegyi, málhás lótípus, amelynek tudatos továbbtenyésztése a mai hucul kislófajtát eredményezte. Érdekessége, hogy nagy hasonlóságot mutat honfoglaló eleink csontok alapján rekonstruált lovával. A hucult alacsony termete, de mégis megfelelően tömeges teste, nyugodt vérmérséklete, biztos talajfogása a sziklás ösvényeken és nem utolsósorban igénytelensége tette nélkülözhetetlenné a hegyek közt élő népcsoportok számára.Szívós, rendíthetetlen türelmű, nagy munkabírású állat, ezért sok területen kapott szerepet a málhahordástól a fakitermelésen át a hadseregben adódó feladatok ellátásáig. Már a múlt században több ménesben tenyésztették, ekkortól beszélhetünk a hucul kislóról mint önálló fajtáról. Trianon után a hucul ló fő tenyész-bázisai határainkon kívülre kerültek. Az itthon fellelhető fajtatiszta egyedek azonosítása a származási okiratok eltűnése miatt gyakorlatilag lehetetlenné vált. Lengyelország, Csehszlovákia és Románia a háború után lendületesen fejlesztette állományát, ezekben az országokban ma jelentős számban találunk hucul lovat.Itthon a tenyészállatok sokáig a Fővárosi Állat- és Növénykert tulajdonát képezték, a fajta megmentése az intézmény dolgozóinak áldozatos munkáját dicséri. A hucul lovak az állatkerti gyermeklovarda kedvencei voltak. 1986-tól az állomány átköltözött a számára ideális hegyvidéki környezetet biztosító Jósvafőre, de sokáig maximált kancalétszámmal vegetált. Az utóbbi években szerencsére fordulat következett be: megnőtt a fajta iránti érdeklődés, és ez magával hozta a törzsménes létszámnövelésének igényét. Ennek következtében egyre több importállat érkezik az országba, frissítve a hazai állományt.A hucul lovak küllemében sajátosan ötvöződik az őslójelleg a mutatós, arányos testalkattal. Marmagassága 131-142 centiméter. Feje nehéz, mégis némi nemességet tükröz. Háta kissé hosszú, mellkasa mindig dongás. Lábai egészségesek, patái nagyon kemények, ellenállóak. Más fajtáknál ritkán előforduló ősi jegye a fekete hátszíj és a néhány példány lábán felbukkanó zebroid csíkozás. Sörénye, üstöke vastag szálú, dús. A magyarországi huculok mindig egyszínűek, legtöbbször pejek vagy feketék, de előfordul az egérfakó is. Lengyelországban nagyon kedvelt a tarka változat. Testfelépítése miatt mozgása kissé aprózó. Várható élettartama hosszú, 25-32 év. Gazdájához ragaszkodik, gyorsan tanul. Szelídsége már csikókorában feltűnő.Az ősi típusú maradványfajták fenntartása érdekében sarkalatos kérdés a mai igényeknek megfelelő hasznosítási mód megtalálása. A hucul kisló hazai körülmények között nem nagyon töltheti be eredeti rendeltetését. Hasznosításának új irányt adhat a gyermeklovagoltatás iránti növekvő igény. A hucul ló ideális a kezdők oktatására. Mérhetetlenül békés természete alkalmassá teszi a bizalmas, feszültségmentes kapcsolat kialakítására ló és lovas közt. Aprózó lépte, ügetése talán nem jelent olyan élményt, mint egy jól képzett póni mozgása, de tökéletes biztonságérzetet, egyensúlyt lehet szerezni a hátán.Bár nálunk a pónifogathajtás még gyermekcipőben jár, a fajta ebben a sportágban is eredményesen szerepelhetne. Erőteljes felépítése miatt felnőttek hosszabb távú túralovagoltatására is használható, nemzeti parkjaink kényelmes bejárására a lovaglásban kevésbé jártas turistáknak is nyugodtan ajánlható. Örvendetesen terjed hazánkban a hippoterápia, vagyis a sérült gyermekek lovagoltatása. Cseh-országban erre használják a mindig nyugodt, kiegyensúlyozott és türelmes hucult. Nálunk is biztosan beválna erre a célra. A fajtának tehát van létjogosultsága, csupán a megfelelő felhasználói kört kell megtalálni számára. Kedvező jel, hogy az őshonos fajták közé sorolt hucul lovak tenyésztői több éve anyagi támogatást kapnak. A jósvafői ménest szintén fejlesztik, kancalétszámát növelik.