időjárás 27°C Konstantin 2022. május 21.
logo

Az Alföld egészsége és műveltsége

2001.09.12. 13:53

Magyarország kormányzója holnap kezdi alföldi körútját, nem ünnepségek tartása céljából, hanem azért, hogy mint államfő személyes jelenlétével növelje a súlyát azoknak a pillanatoknak, midőn a nemzet művek alkotásához lát hozzá és műveket fejez be. Kecskeméten át Szegedre vezet az út, majd rövid megszakítással Debrecenbe, Szabolcsba és Szolnokra. Csupa olyan hely, melynek hallatára örvend a magyar lélek; csupa olyan hely, mely a magyar erő forrása. És mindenütt olyan intézmények létesülnek és készültek el, melyeknek közvetlen célja az Alföld népének egészsége és műveltsége.

Kecskeméten 28 tanyai iskola készült el 13 tanteremmel és 29 tanítói lakással. Sehol sem volt nagyobb szükség tanyai iskolák létesítésére, mint Kecskeméten, ahol a tanyavilág lakossága 1890-től 1920-ig, vagyis 30 év alatt 7165 főről 37 532-re szökött fel, úgyhogy az 1920. évi népszámlálás a 73 109 főnyi lakosságnak 51,3 százalékát, vagyis több mint felét külterületen találta. Mennyivel jobb, hogy a kecskeméti nép kirajzott a tanyákra és nem csődült fel Budapestre! Így sokkal jobban jobban gyarapítja a magyar faji erőt is, hiszen a tanyai lakosságnál sokkal több a gyermek, mint a belterületen. Kecskemét belterületén a mindennapi tankötelesek száma 4302, a külterületen ellenben 6655. Ezek számára épültek a tanyai iskolák, hogy valahára vége legyen annak a szégyenletes állapotnak, hogy a kecskeméti tanyai lakosság 40,6 százaléka nem tud írni és olvasni. Ez iskolák avatása azonban nemcsak Kecskemét tanyavilágának szól, hanem egyúttal annak a 361 kültelki iskolának, melyekkel behálózzák a Nagy Magyar Alföldnek szállásokkal teleszórt téreit. Be szeretne a kormányzó mindenhova elmenni, ahol tanyai iskola készül el annak a színmagyar népnek a számára, mely erős kezével műveli az anyaföldet, munkájával előkészíti a magyar jövendőt. De az Alföld óriási téreit bejárni nem lehetne; azért Alpár mezejének közelében egyetlen szimbolikus aktussal avatjuk fel valamennyi tanyai népiskolát.

Szegeden egyetemet alapítunk újjá, és az egyetemalapítás szent dolog a nemzetek érdekében (1). De nem tantermekkel teli pompás palotát emelünk, hanem klinikákat az Alföld nagybetegei számára. A magyar kultuszminiszter a magyar gyermekek minisztere, ezért illik, hogy a munkát gyermekklinika emelésével kezdje meg. De gyermekegészségügyünk állapota is rákényszerít bennünket arra, hogy a gyermek- és csecsemőgyógyászat ügyével a legnagyobb szeretettel foglalkozzunk. Hiszen Magyarországon egyenesen megdöbbentők a csecsemőhalandóságra vonatkozó statisztikai adatok. Hazánkban 1925-ben 100 élve szülöttre 16,7 egy éven aluli halott esett, és az európai nemzetek közül csak Románia és Csehország előzött meg bennünket ezen a szomorú skálán, az előbbi 20,6, az utóbbi 17,8 magas csecsemőhalandósági számával. Már Ausztriában csak 12,8, Olaszországban 12,7 Németországban 10,5, az Amerikai Egyesült Államokban 7,7, Angliában meg éppen 7,5 egy éven aluli halott esett 100 élve születésre. A csonka Magyarországon hasonló népességű Németalföldön átlag csak 9000 csecsemő hal meg évente, míg nálunk 39 000-en felül. Magyarországon tehát 30 000 gyereket lehetne évenként megmenteni, ha csecsemőhalandóságunk olyan lenne, mint Hollandiáé. Egyetemépítő programom élére tehát szülészeti és gyermekklinikák építését állítottam.

Ennek eredményeképpen az elmúlt két évben már megnyitottam Pécsett a gyermekklinikát 120 ággyal és Debrecenben egy másikat 132 ággyal, holnapután pedig az egész szeged klinikai telep alapkövét 83 ágyas gyermekklinika fundamentumába teszik le, melynek falai már magasan emelkednek ki a Tisza-parti földből. A gyermekklinika mögött még e hónapban megkezdjük a nőgyógyászati és szülészeti klinikának, a magyar anya klinikájának munkáját. Ez a hatalmas építkezés azonban nemcsak nagy közegészségügyi és közoktatási intézménnyel gazdagítja az ország második városát, hanem egyúttal kiegészíti Tisza Lajosnak halhatatlan művét: Szegednek szabályozását. A belváros magvát az 1879-i árvíz nem öntötte el, ezért érintetlenül maradtak ott a régi, rozoga kis házak, melyek a gyönyörű város képét erősen megrongálták. Most ez az egész idejétmúlt városrész eltűnik a föld színéről, hogy helyet adjon 6 új klinikának meg a természettudományi intézeteknek. Új városrész épül így a Boldogasszony fogadalmi temploma és a Tisza között, amely majd párját ritkítja egész Európában.

Amíg Szegeden a város kellő közepén kezdünk hozzá az egyetemi telep építéséhez, addig Debrecenben, kint a Nagyerdőn, 120 hold óriási parkban a négy utolsó klinikával most befejezzük az egész orvosi fakultást. A belgyógyászati, sebészeti és gyermekklinika már áll. Most pedig a kormányzó átadja rendeltetésének a szemészeti, bőr- és bujakórtani, az elmekórtani meg a nőgyógyászati és szülészeti klinikát, melyek közül ez a legutóbbi 153 ágyával a legnagyobb, megint csak azért, hogy a magyar anya védelmét szolgálja. Az orvosi telep előtt az államfő majd leleplezi Tisza Istvánnak a szobrát, azét a magyar államférfiúét, aki küzdött a demagógia és a destrukció ellen, aki az európai államférfiak közül egyedül ellenezte a világháborút, és aki a nagy összeomlásban hősi halált halt akkor, mikor annyi földi nagyság kishitűen futott szerteszéjjel. Nem volt ember, ki jobban utálta volna a kongó frázist és jobban imádta volna a tettet, mint Tisza István. Az alkotómunkának valóságos fanatikusa volt ő, sehol sem lenne tehát szobra inkább helyénvaló, mint a debreceni klinikai telep előtt, mely a most élő magyar nemzedéknek talán legnagyobb kulturális és közegészségügyi alkotása.

Debrecenből a szomszédos Szabolcsba vezet majd a kormányzó útja. Szabolcsról csak kevesen tudták (hiszen kultúrpolitikáról nálunk sokan beszélnek, de hozzá csak kevesen értenek), hogy Zalával együtt az analfabéták vármegyéje volt. Iskolaépítő akciónkkal rávetettük hát magunkat Szabolcsra, hol eddig is 60 iskola építését határoztuk el, 79 tanteremmel és 50 tanítói lakással. Az újfehértói iskolával az államfő 41 már elkészült szabolcsi népiskolát avat fel. (2)

Az út haza majd Szolnokon vezet, ahol készen áll az alföldi bábaképző, megint oly intézmény, mely az alföldi anya és az alföldi gyermek életét van hivatva óvni és védeni.

Nekünk, magyaroknak valóságos nemzeti betegségünk a sok beszéd, melynek csak egy ellenszere van: a tett. A cselekvés nemcsak azzal az előnnyel van tehát összekötve, hogy intézményekkel gazdagítja ezt az intézményekben szegény országot, hanem éppoly fontos annak nemzetnevelő hatása, mert felkelti a vágyat és a szeretetet az alkotások iránt. Háromféle magyar hazafiság van: szónokló, kesergő és alkotó hazaszeretet. A kormányfő tehát az elsőt megveti, sohasem volt az üres szónak embere; a férfiatlan kesergést optimista lelke messze utasítja el magától és ő, ki maga is az Alföldnek szülöttje és hű fia, azt követeli a férfiaktól, kiket munkatársaivá avat, hogy hazafiságuknak tetteik adjanak kifejezést, s meg ne feledkezzenek a Nagy Magyar Alföld népességéről, melyet oly sokáig hanyagolt el a magyar közgazdasági, szociális és kultúrpolitika a tőlünk Trianonban elszakított nemzetiségi területek javára.
Ezért lesz a kormányzó alföldi körútja a magyar tettnek, a magyar alkotómunkának ünnepe.

Megjelent: Budapesti Hírlap, 1926. október 3.
BCT 352-355. p.

Jegyzetek
1. Az 1921: XXV. tc. az 1872-ben alapított, Kolozsvárról menekült Ferenc József Tudományegyetemet Szegedre helyezte.
2. A népiskolaépítési programról lásd a 11. sz. dokumentum 1. jegyzetét.




Gróf Klebelsberg Kuno (1875-1932) volt Magyarország kultuszminisztere 1922-1931 között. A nagy formátumú politikus, aki – mint azt Tudomány, Kultúra, politika című gyűjteményes kötetében Glatz Ferenc is leírta – „a trianoni Magyarország kultúrpolitikájának nagy formátumú teoretikusat, rendkívüli lényeglátással megáldott egyénisége volt”, megalapozta a tudomány, az oktatás és az iskolán kívüli népművelés jövőjét, felledülését a szétszabdalt, háborútól sújtott országban. A teljes politikai elszigeteltségből éppen a kultúra jelentette az egyik kitörési pontot Magyarország számára az I. világháború után, mikor az úgynevezett „kulturális program” többek közt – mint minden civilizált országban – a középosztáűly megerősítését célozta. Az Akadémiát állami dotációban részesítették, s a kibontakozott „óriási népiskolai program” keretében országszerte iskolaépítéskezések kezdődtek, a tankötelezettséget 14 éves korig emelték.