A hordágyig nem lehet viccelni

Váratlan esemény zavarta meg a Peleskei nótárius egyik elôadását. Íróasztalom mellett falra erôsített hangszóró közvetítette a színpadról a műsort. Mindig tudtam, hol tart az elôadás. Ez csúcstechnikának számított akkoriban. A nyitókép alatt szemerkélô esô hangjára emlékeztetô surrogás hallatszott a hangszóróból. Mivel fejbôl tudtam a darabot, meglepett, hogy a nótáriust búcsúztató falubeliek „a rossz idôjárásra” hivatkozva lebeszélik arról, hogy elinduljon Pest városába. Miközben a surrogás erôsödött, efféle mondatok hallatszottak az atyafiak szájából. „Nagyon beborult az ég, nótárius uram”, „Rögvest esni fog!”, „Már igencsak csepereg!”, „Meg kéne gondolni ezt az utat!” Rémülten ugrottam fel, és a páholysor végén, a kufsteini börtönre emlékeztetô lépcsôházi labirintuson keresztül lerohantam az ügyelôhöz. Mire odaértem, minden vízben úszott. Megindult a nyáron esedékes záporpróba! Összehúzattam a függönyt, takarítónôk rohamozták meg a színpadot, és partvissal húzták ki a vizet az „esôverte” deszkákról. A zenekar ezalatt könnyű melódiákkal szórakoztatta a közönséget. Napokig tartó vizsgálat próbálta kideríteni, ki volt az elôidézôje annak a több atmoszféra nyomásnak, amely a magasban húzódó csövekbôl a vizet a színpadra zúdította. Kiderült, hogy az elôrehaladott korú, közmegbecsülésnek örvendô, egykori világosító, Reinthaler bácsi félreértette Szabolcs Ernô valamilyen instrukcióját, vagy egymást értették félre, és minden külsô segítség nélkül hozták össze a felhôszakadást, amely röpke negyedórára lemosta a Peleskei nótáriust a színpadról.
Jelentôsen enyhítette a közönség döbbenetét a finoman szólva is már nagymamakorú Medgyaszay Vilma – számunkra Mimi néni – vendégszereplése. „Nagy Endre a kabaré humora, Medgyaszay Vilma a kabaré művészete!” Ez a megállapítás 1913-ból származik, egy akkori színházi lap vezércikkébôl. Az aradi honvéd ezredorvos leánya a Király Színházban országos népszerűségre tett szert a János vitéz Iluskájaként. Késôbb átvette Nagy Endre kabaréját, direktora lett a róla elnevezett műintézetnek. Közben lírai finomságú dalokat, megzenésített költeményeket énekelt. Olyan csodálatosan, hogy a világhírű Yvette Guilbert-hez hasonlították. Mimi néni a Peleskei nótáriusban három leánya, Süli Manyi, Mednyánszky Ági, Csikós Rózsi társaságában lépett színpadra. A középsô „kislánnyal” néhány éve összetalálkoztam az utcán. Mondhatnám így is: Ági néni találkozott Gyuri bácsival...