Vitányi: Orbán Horthy és Kádár egy személyben

Orbán Viktor eljátssza, hogy ő Tisza István, Bethlen István, Horthy Miklós, sőt Ferenc József és Kádár János egy személyben - nyilatkozta Vitányi Iván a Népszavának. A Demokratikus Charta „spiritus rectora” szerint a szocialista győzelem megakadályozhatja, hogy „az ország lakosságának egynegyed része a nyomorszinten tengődjön”.

Bízom benne, hogy Magyarországon egy új MSZP–SZDSZ-kormány fog alakulni – fejtegeti Vitányi a lap mai számának Vélemény oldalán megjelent terjedelmes interjújában –, ezt a neves szociológus főleg akkor látja fontosnak, ha az MSZP nem kap abszolút többséget a parlamentben. Vitányi a kilencvenes éveket áttekintve valóságos szimfonikus nagyzenekari művet komponál meg, amely hatásos nyitánnyal indul:

„...ma, egy züllött és botrányos Fidesz-négyév után fontosabbnak tartom a szocialista–szabad demokrata – második – összefogást, mint valaha.”

Íme, a kritika kritikája. Nem a vodkásüvegek torzító ködén át handabandázó, vagy a postamacis VIP-listát öszeállító politika a torz, hanem ez a mostani. De csitt: kezdődik a mű. Az első futamok méltóságosan hömpölyögnek, mint egy Liszt-szimfónia. Hiszen most az 1994–1998 közötti korszakban vagyunk. Rákosi óta nem volt ilyen boldog a magyar:

Bármit mondjon a Fidesz – copyright by Kuncze Gábor – papagájkommandója, az országot a teljes gazdasági összeomlástól megmentő Bokros-csomag csak az MSZP és az SZDSZ szilárd összefogásával volt kivitelezhető. (...) A ’94-98 közötti MSZP–SZDSZ-koalíció megalapozta Magyarország európai integrációját, kiemelte az országot félbalkáni elszigetelt pozíciójából. A baj ott volt, hogy kezdetektől kezdve mindkét párt vezetősége, Horn Gyula csakúgy, mint Magyar Bálint (úgy gondolom, Kuncze Gábor kevésbé) nem győzte hangsúlyozni, hogy szigorúan praktikus, csak taktikai összefogásról van szó.

Mi több, egyes derék demokrata aktivisták egyenesen nem értették, hogy miért kell azokkal szövetkezni, akiknek a pribékjei őket nemrég szájba rudosták. Ám ezeket a hangokat elnyomta a béke és öröm áradata. Nem sokáig. Megszólalnak a bőgök, zúgnak a hegedűk, dobok. A Vihar közeledik:

Nem vitás, hogy a Fidesz vezette egyesült jobboldal nagy erőt képvisel. Én azért nem misztifikálnám ezt a korántsem nyugodt, hanem nagyon is hisztérikus erőt. (...) Orbán Viktor eljátssza, hogy ő Tisza István, Bethlen István, Horthy Miklós, sőt Ferenc József és Kádár János egy személyben Goethe Faustjának szavaival élve minden gesztusából az sugárzik: „csak hódolat illet, semmi más”.

Hol van már Kádár elvtárs szerénysége, szürke ruházata, s a magyar nép lelkéből fakadó egyszerűsége? Mikor kimondta, hogy a krumplileves az krumplileves.Bár Vitányi szerint a szovjet termelési regényekből ismert Negatív Hőst megtestesítő Orbánban még Kádár is visszaköszön. Figyelni kell mikor beszél miniszterelnökünk a krumplilevesről, vagy végezteti ki az előző miniszterelnököt, ezek ugyanis Kádár attribútumai.Figyelem, megszólaltak a fúvósok, köztük a harsonák is. A vész kitört:

Orbán Viktornak az élet feladta a legnagyobb dilemmáját! Vagy nem lép szövetségre a MIÉP-pel, és akkor máris elfoglalhatja '„az ellenzék tiszteletre méltó vezére'' posztját. Vagy átlépi a rubikont, és szövetségre lép a MIÉP-pel, ez a koalíció Magyarország katasztrófája lenne. (.) Ezen túlmenőleg akadémikus az egész okfejtés: sem az MDF nem elhanyagolható számú tisztességes konzervatívjaiból is álló józan magyar választóközönség, sem a nyugati világ, sem a NATO, sem az Európai Unió, sem a magyar gazdaságot életben tartó magyar tőke – különösen Csurka szeptember 11-ét követő megnyilatkozása után – semmiféle Fidesz–MDF-paktálást nem tűr.

Elérkeztünk a csúcshoz, az üstdob is megszólalt, már az sem tűnk fel a nagy kavalkádban, hogy hirtelen tisztességes konzervatív választóközönsége is lett az MDF-nek. Ez különbözteti meg őket a tisztességtelen MDF-szavazóktól, meg a Fidesz-szavazóktól, akikre már szót sem érdemes vesztegetni. Felbukkant a magyar tőke is, ami életben tartja a magyar gazdaságot. Közben a vad futamok lecsendesülnek, Szmetana szimfonikus költeményei mintájára minden lágy, harmonikus. A tiszta jövőhöz érkeztünk. A jövőhöz, ebben otthon vannak Rákosi pártjának utódszervezetei, hiszen a soha be nem vált jövő révületében éltek, ezt kényszerítették miránk is.

Mint öreg szocialista politikus ígérem mindenkinek, hogy ha a szocialisták győznek, abszolút többség esetében egyedül, más esetben várhatóan a szabad demokratákkal együtt először is megakadályozzák azt, hogy immár az ország lakosságának egynegyed része a nyomorszinten tengődjön. (...) Ugyanakkor nem rejtem véka alá azt a véleményemet, hogy az elmúlt négy év botrányos visszaéléseit, gazdasági és politikai sötét ügyeit ki kell vizsgálni és a vétkeseket felelősségre vonni.

Most aztán füstölni fog a fantomizálódott MSZP-közeli cégek (lásd például: Kime-Net) háza tája, az SZDSZ-székház ügyében is világosan láthatunk. Stadler Józseffel is rendezik a tőle kapott kampámnypénzek ügyét, végre ő is benyújthatja számláját.az MSZP-nek. A megnyilatkozásai alapján buzgó hitéletet élő Horn Gyula, aki számonkéri a keresztény etikát, bizonyára lelkesen támogatja, hogy ne más szemében lássák meg a szálkát először. Ez a tisztességes hozzáállás olyan igazi demokratáktól elvárható, akik Bibót idéznek, mint nyilatkozata végén Vitányi:

„A demokrácia az a politikai formáció, ahol a választásra jogot szerzett emberek összessége megteremtette magának azt a helyzetet, hogy a képviselőit szabadon megválassza, folyamatosan ellenőrizze, s ha elégedetlen velük, úgy elzavarja őket.”

Ki más képviselhetné jogosabban, fölemeltebb fővel ezt az elvet, mint azok, akik még 1988-ban is rendőrmotorosokat küldtek a tüntető tömeg sorai közé, egy alkalommal (az általuk elnevezett Szabadság téren) gyermekek és kismamák testi épségét is veszélyeztetve? A zenekari mű hatásos utolsó taktusai elnémultak, lehet tapsolni. Lehetőleg együtt. Ütemesen.