A félelem légköre

Kovács valószínűleg tudta, hogy Csurka minden egyeztetés nélkül felajánlott segítségét elutasítja a Fidesz, hiszen Pokorni és az MDF elnöke, Dávid Ibolya ugyanezt, a MIÉP-pel kötendő koalíció kizárását menetrendszerűen gyakorolják a múlt ősz óta.

Ha tetszik, ha nem, rég bevált és jól működő stratégia a rosszkedvet, kiábrándultságot sugalló ellenpropaganda a választási harcok során. Nem kell mást tenni, csak elhitetni az országgal, hogy a kormány kül- és belpolitikája tévúton halad, gazdaságpolitikája csapnivaló, az ország rossz kezekben van. Fontos, hogy a választó rosszul érezze magát, ha lehet, még féljen is egy kicsit. Ami az MSZP-t illeti, ez a politizálás kitűnő táptalajra találhat a pesszimizmusra amúgy is hajlamos magyarok körében.

– Megteremtjük a félelem légkörét – mondta Horn Gyula egy lakossági fórumon, melyről egyébként kidobóemberekkel vezettek ki egy idős urat, aki a politikus 1956-os szerepléséről tett volna fel kérdéseket, ha hagyják. A ’’félelem légkörének’’ megteremtése, még ha nem is javította ki önmagát újpesti előadásán Horn, valószínűleg nyelvbotlás volt. Mégis, mintha önkéntlenül is megfogalmazta volna a parlamenti ellenzék kampányprogramját.

Nem tudni, s tán a taxissztrájkhoz hasonlóan nem is tudhatjuk meg tán tíz év múlva sem, hogy az utóbbi hetek felgyorsult eseményei, közöttük a SZESZ provokatív, egyházellenes akciója vagy Oláh János MIÉP-es képviselő megverése mennyiben képezték egy előre átgondolt koncepció részét, esetleg csak spontán események voltak-e, melyek hozzájárultak a kampány eddig nem tapasztalt mértékű eldurvulásához. Ami viszont tagadhatatlan, hogy az egyébként valóban komoly téttel bíró választásokról hamis jelenképet és valószínűtlen jövőképet megjelenítve nyilatkoznak az SZDSZ és az MSZP politikusai.

Kovács László komáromi lakossági fórumán például arról beszélt, hogy ’’Az elmúlt napok több fejleménye kedvezőtlen helyzetet teremtett az ország bel- és külpolitikájában egyaránt’’, amit szerinte egyrészt Csurka ajánlata, másrészt az elmaradt visegrádi találkozó indokol. Csurka István valóban felajánlotta, hogy akár 100 helyen is képesek visszaléptetni képviselőiket a Fidesz javára, s a visegrádi találkozó is – kétségtelen – elmaradt. Ám ezt a két eseményt negatív, az ország pozícióit és jövőjét veszélyeztető eseménynek beállítani már némi csúsztatást kíván. A benesi dekrétumok tarthatatlanságát ugyanis maga Kovács László ismerte el a napokban, a MIÉP ajánlatát pedig mind a Fidesz elnöke, Pokorni Zoltán, mind a kormányfő, Orbán Viktor visszautasította.

A tegnapi naptól a választások tétje immár a szabadság, a demokrácia, a jogállam, vagy a kirekesztő, szélsőjobboldali diktatúra – hangoztatta Kovács László Csurka bejelentésére reagálva. Kovács valószínűleg tudta, hogy – természetesen – Csurka kurta-furcsán, minden egyeztetés nélkül felajánlott segítségét elutasítja a Fidesz, hiszen Pokorni és az MDF elnöke, Dávid Ibolya ugyanezt, a MIÉP-pel kötendő koalíció kizárását menetrendszerűen gyakorolják a múlt ősz óta.

A félelem viszont nem erről szól, nem az észérvekről, nem a számokról és adatokról, nem a gazdaság vagy a külpolitika egyensúlyáról. Ha mást sem hall az ember, mint hogy jobboldali diktatúra készül a választások után, s aki ezt nem akarja, szavazzon az MSZP-re és az SZDSZ-re, akkor ezt a reggeltől estig hallott manipulációaradatot esetleg elhiszi. S valóban megteremtődik az a légkör, amelyet Horn fórumán úgy próbáltak elhárítani, hogy közben a biztonságiak kituszkoltak az ajtón egy idős embert.