Ami Szilinek érthetetlen

Azt követően, hogy Medgyessy Péter már nem a kormányfői találkozó kijelölt helyét, időpontját keresi, hanem lehetőséget arra, a média által is közvetített monológot mondhasson el, a tervezett kormányfői vita egyre inkább két világkép összeegyeztethetetlen harcának jelképévé lesz.

A szocialista párt, mely a Parlament előtt tartott koncerttel is jelezte, hogy félti és óvja a köztársaság intézményrendszerét, a jelek szerint kissé nehezen alkalmazkodik e természetétől, történelmi hagyományaitól, diktatórikus elődpártjától oly idegen eszméhez, a demokráciához. Jó példa erre Lendvai Ildikó MSZP-s alelnök minapi nyilatkozata. Lendvai debreceni sajtótájékoztatóján sajnálatát fejezte ki, hogy a Satelit televízió „konkrét helyet és időpontot” felajánló megkeresésére a Fidesz nem válaszolt – a miniszterelnöki vita ügyében!

Aki a napokban figyelemmel kísérte a vitával kapcsolatos ellenzéki és kormánypárti megnyilvánulásokat, annak feltűnehetett, hogy a Fidesz elnöke mindig, minden esetben ugyanazt mondja az ilyen és ehhez hasonló megkeresésekre. Nevezetesen, hogy a kormányfői vita ügyében a Fidesz nem illetékes, s kéretik az effajta megkeresésekkel Borókai Gábor kormányszóvivőhöz fordulni. Néha, gyengébbek kedvéért hozzáteszi: Borókai a Kossuth tér 1–3-ban, a félemeleten található, egy ízben Pokorni még a szóvivő telefonszámát is megadta. Ezzel együtt hetente legalább öt alkalommal kérdéseket, felhívásokat intéznek a miniszterelnöki vita ügyében – a Fideszhez.

Nem egyszerű adminisztrációs tévedésről van szó. Ennél mélyebb öszefüggések sejlenek e különös, már-már megrögzöttség-számba menő téves beidegződés mögött. Annak az egyszerű ténynek a figyelmen kívül hagyása, hogy az országot nem a Fidesz kormányozza, hanem a felelős magyar kormány. Amikor az MSZP makacsul, s rendszeresen Pokorni Zoltánt, s „a Fideszt” ostromolja vitameghívásaival, nemcsak egyfajta kommunikációs készség hiányáról tesz tanúbizonyságot, hanem arról is, hogy igen nehezen képes elsajátítani a demokratikus intézményrendszer működtetésének alapelveit.

Máshoz szoktak az MSZP funkcionáriusai: nem is olyan rég a párt, mint olyan, megtestesítette az államhatalmat – olyannyira, hogy Magyarországnak de facto nem volt kormánya 1990-ig. A stratégiai tárcákról az úgynevezett minisztertanácsban hoztak döntéseket, a kormány különösebb hatalom nélküli bábszervezet volt csupán. A szocialisták mintha ezt a diktatórikus modellt próbálnák a Fideszre erőltetni azáltal, hogy egyre határozottabban a párt diktatúrájáról beszélnek – s mindeközben képtelenek egy olyan egyszerű, adminisztratív logikai művelet megértésére, hogy a kormányfő és a kormányfőjelölt vitájában a kormány kompetenes.

Hasonló, csak a diktatúra utódpártjának beidegződéseként értelmezhető logika vezérelte Szili Katalint, a párt másik elnökhelyettesét, aki Salgótarjánban a következő kijelentést tette: „Mondvacsinált kifogásokba kapaszkodva menekülnek a viták elől a fideszes politikusok: a Duna Televízió a pártelnöki vitára kedden be sem engedte a szocialisták és a szabad demokraták képviselőjét”.

Az történt ugyanis, hogy a Duna Televízió pártelnöki vitájára hivatalos Kovács László és Kuncze Gábor kampányelfoglaltságaikra hivatkozva nem éltek a lehetőséggel, hogy részt vegyenek abban a műsorban, amely egyértelműen a pártelnökök vitáját hivatott bemutatni. Nos, Szili Katalin, a Medgyessy Péter honlapjára augusztusban odamontírozott MSZP-s elnökhelyettes tudvalevőleg nem a legnagyobb ellenzéki párt elnöke. Mint ahogy Fodor Gábor ügyvezető is hiteltelenül festene a pártelnökök között, lévén az SZDSZ elnöke Kuncze Gábor. A „menekülő fideszes politikusoknak” – ez az érthetetlen többes szám Pokorni Zoltánt jelöli, több emberre nem vonatkozhat, mert a Fidesznek történetesen csak egy elnöke van – eszébe sem jutott, hogy mást delegáljon maga helyett a vitára, amelyen történetesen ő sem tudott részt venni.

Mégis, az igazi ellentmodás nem e kijelentésben található, még csak nem is abban, hogy Szili nem érti: miért ne lenne kompetens képviselni pártját egy olyan vitában, amelyben kizárólag pártelnökök vesznek részt. Még csak nem is Szili azon kijelentéseiben, hogy a Duna TV politikai döntéseket hoz, hatalmi nyomásnak engedelmeskedik – ez legfeljebb a már említett beidegződéseknek tudható be egy olyan időszakból, amikor „a párt” egy csettintése elég volt ahhoz, hogy nemcsak egy műsort, de egy egész, előre beharangozott, s már vetítés alatt álló sorozatot letiltsanak a képernyőről. Sokkal elgondolkodtatóbb, hogy Szili hozzátette: „Pokorni Zoltán viszont azt a Dávid Ibolyát küldte maga helyett a vitára, akinek a pártja nem indul ezen a választáson”.

Az ellenfél nem létezik – ez a diktatúrák különös logikájának egyik sarkalatos pontja. A Dávid Ibolya vezette MDF 2001-ben választási megállapodást kötött a Fidesz–Magyar Polgári Párttal. A közös pártlista azonban nem jelent pártfúziót. Ezeket az alapfoglamakat, tizenkét évnyi parlamenti demokráciát követően, már csak igen szándékolt, rafináltan átgondolt csúsztatás szándékával lehet összekeverni. Érdekesebb e kijelentés lélektani oldala. Akiről azt mondjuk, hogy nincs, az már „kevésbé van”. Innen csak egy lépés, hogy be is tiltsuk, mondjuk hatalmi szóval, a minket zavaró párt, egyesület, szervezet tevékenységét. S talán megvillant, elárul e dühös kirohanás valamit, amit eddig is lehetett sejteni elejtett megjegyzésekből: ha az MSZP nem jut hatalomra törvényes úton, akkor minden lehetséges eszközzel megpróbálja kétségbevonni a választások tisztaságát, legitimitását.

Demokrácia vagy diktatúra – riogatja a közvéleményt az a párt, amely közvetlen örököse a magyar történelem leghosszabb ideig tartó, legrombolóbb zsarnoki rendszerének. Egyre inkább nyilvánvaló, hogy melyik fél alkalmatlan a demokratikus játékszabályok betartására ebben az egyre élesebbé váló hatalmi játszmában.