Schröder: ne szólj szám, nem fáj fejem

Rájár a rúd Schröder kancellárra. Akár balszerencsésnek is lehetne nevezni, hisz be nem tartott régi ígéretei szinte egyszerre tértek vissza kísérteni - ráadásul éppen a választások előtt néhány hónappal.

A négy évvel ezelőtti, nagy szociáldemokrata sikert hozó választások előtt Schröder egyik legfontosabb kampányígérete az volt, hogy a németországi munkanélküliek számát 3,5 millió alá szorítja. Ehelyett most 4 milliónál több is van belőlük, körülbelül annyi, mint amikor az általa vezetett szociáldemokrata-zöld koalíció hatalomra került. Ráadásul nem valószínű, hogy a helyzet a közeljövőben jobbra fordulna. A német gazdaság meglehetősen rugalmatlan: csak a GDP jelentős növekedése emelné meg számottevően a foglalkoztatottságot. Ez pedig részben annak számlájára írható, hogy a Schröder-kormány nem vállalkozott a szükséges munkaerő- és termékpiaci reformok végrehajtására. Nem véletlen, hogy a kereszténydemokraták azt az Edmund Stoibert jelölték a kancellár kihívójának, akinek bajorországi gazdasági sikerei mintegy kínálják az összehasonlítást Schröder kudarcával.

Két-három évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy a szociáldemokratáknak nem lesz valódi ellenfele az idei választáson. A német kereszténydemokratákat ugyanis látszólag padlóra küldte pártfinanszírozási botrányuk. Ellenfelei hibáját hangsúlyozandó, Schröder minden lehetséges alkalommal kiemelte, hogy az ő pártja mindig is „tiszta” volt, és az is marad. Három héttel ezelőtt azonban kiderült, hogy a szociáldemokraták észak-rajna-vesztfáliai tartományi szervezete majd kétszázmillió forintnak megfelelő illegális támogatást fogadott el vállalatoktól. Bár a nyomozás még csak kezdeti stádiumban van, annyi már kiszivárgott, hogy valószínűleg korrupció áll a háttérben. Ráadásul nemcsak tartományi, hanem országos szintű politikusok is belekeveredtek az egyébként adócsalással is tarkított ügybe. A kivizsgálás még hosszú hónapokig eltarthat, állandóan emlékeztetve a szavazókat a kancellár meghazudtolt szavaira.

Mintha nem lett volna elég a rossz hírből, a múlt héten csődöt jelentett a Holzmann vállalat, Németország második legnagyobb építőipari vállalkozása. Ez pedig nemcsak azért okoz fejfájást a kancellárnak, mert tízezer munkahely sorsa forog veszélyben, hanem azért is, mert ő maga személyesen érintett. 1999-ben ugyanis csak Schröder közbenjárására egyeztek bele a hitelezők a rogyadozó cég adósságainak átütemezésébe. Akkor a kancellár arról beszélt, hogy az ő beavatkozásának köszönhetően a Holzmann munkavállalói és beszállítói felől jó időre eltűntek a sötét fellegek. Ahogy azonban akkor magának tudta be a győzelmet, úgy most nem menekülhet a fiaskó árnyékától sem.

Természetesen nem lehet Schrödert és a szociáldemokratákat teljesen leírni. A közvélemény-kutatásokban ugyan a kereszténydemokraták vezetnek, de a választásokig még öt hónap vissza van. Ráadásul a magas személyes népszerűségnek örvendő kancellár jó kampányoló hírében áll. A választás kimenetele továbbra is nyitott. Az azonban világos, hogy a kancellár hendikeppel indul. S ezt jórészt magának, a tettekkel kellően alá nem támasztott szavainak köszönheti.