Egyedül a költő Székely János 677 sorával

Nehéz műfaj a pódiumművészet, az egyszemélyes elôadóest. Számos jeles színész vallja, sosem vállalkozna rá. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezetô színésznôjeként Magyarországra áttelepült Bálint Márta sem gondolta volna, hogy pályafutása új szakaszát elôadóművészként fogja járja.
– Fôiskolás koromtól áttelepülésünkig, 1988-ig hosszú éveken át ringatott a pálya, szinte állandóan színpadon voltam. Remek fôszerepek sorát játszottam el. Minden évadkezdéskor tudtam, hogy csodás feladatok várnak. A családomat és a hivatásomat mindig egyaránt fontosnak tartottam. Ezért, amikor a férjem úgy érezte, nem bírja tovább a véget nem érônek tűnô diktatúrát, hatéves kisfiunkkal átjöttünk Magyarországra.
A családi boldogságnak nagy ára lett: szerep és színház nélkül maradt. A színész a gyökereit nem hagyhatja el: áldozatul esett a színészi pálya. Nagy csend következett. Bálint Márta szembesült azzal, hogy itt nem ismerik, nincs rá szüksége színháznak, rendezônek. Önként vállalta a szabadúszást, hogy ne csússzon ki lába alól a talaj. Aztán a visszavonulás évei után megtalálta a maga műfaját, az egyszemélyes versszínházat. Bécsben élô magyarok felkérésére vállalkozott egyéni estek sorozatára: tartott karácsonyi műsort, összeállított Kosztolányi-, Lénárd Sándor-estet.
– Hihetetlen bátorság kell egyedül kiállni a pódiumra. Teljesen más helyzet, mint színpadon játszani. Halálugráshoz hasonlítanám: meztelen lélekkel kell önmagamat és a verset átadni a közönségnek. Kavargó gondolataim hirtelen formára leltek, amikor az Erdély részi magyar irodalom egyik óriásának, Székely Jánosnak Zene című versét elolvastam. Mintha saját érzéseimet fogalmazta volna meg: nincs lehetetlen, nincs reménytelen helyzet. „Gyűlöltem a világot s utáltam embervoltomat”, kesereg a költô, nincs igazság, csak az erôszak, a könyöklés. Ám a kétkedő hang mégis feloldódik Bach zenéjének köszönhetôen. „Ütemenként forrott ki bennem / A hangtalan felismerés, / Hogy kár az emberi világot / Utálni és szégyelleni, / Hiszen ember volt maga Bach is,/ És zenéje is emberi. / Hisz emberi a tisztaság is, / És emberi az értelem. / S ha kiforgatnak mindenemből, /Ez mégis megmarad nekem.”
Így született meg az a műsor Székely János egyszerre lesújtó és felemelô verseibôl, amely most betölti az életét. A színésznô a lírikus segítségével megtalálta önmagát. Egyedül című elôadóestje itthon és külföldön is rendkívül sikeres. Nemrég egy ceglédi vállalkozó támogatásával CD-n is megjelent Egyedül – Székely János 677 sora címmel.
E verssorok az erdélyi magyar kisebbségi lét szorító fájdalmáról, a költô-drámaíró Székely magányba béklyózott érzéseiről szólnak. Ott ültem a Marczibányi téri művelôdési házban, ahol a közönség visszafojtott lélegzettel, az elôadóval egy hullámhosszon, közös gondolati áramkörben hallgatta az est címadó versét: „Utánam jöjjetek, s tiétek, / Valahány kincsem, álmom és szavam van. / S ha nem fogadtok el ma sem vezérnek / – Mi mást tehetnék –, megleszek magamban.”
Bálint Márta plasztikus, gyönyörű magyar beszéde, érzelemmel teli hangja, drámai erejű elôadásmódja igazi versünneppé tette az estet. A színésznô egyedül áll a pódiumon a verssel. Ám úgy is mondhatjuk, nincs magában, mert együtt van a költôvel s együtt velünk, a közönséggel. Minden versszeretônek igazi, katartikus élmény az összeállítást élôben vagy a CD-n meghallgatni.