Miért győztek az üres klisék?

A hosszú ideje létező balliberális kultúra mellett a gondolatok piacán megjelent egy rivális kultúra, hívhatjuk ezt jobboldali életérzésnek – olvashatjuk a keddi Népszabadságban, melynek hasábjain egy politológus arra is választ keres, hová tűntek a liberális szavazók.

’’A baloldalnak pedig tudnia kell, hogy bármit gondolunk is a Fidesz kormányzásáról, bármennyi okunk volt a felháborodásra, a Fidesz nem a rossz kormányzása miatt bukott meg. A Fidesz súlyos taktikai hibát követett el. Ha az első forduló előtt kampányába csak húszszázaléknyi MSZP-kritikát kever, most folytatódna a hatalma, s talán négy év múlva a balliberális oldalnak kellene felszabadítási harcba kezdenie.

Késő bánat – sóhajthatunk Bruck Gábor, a Sawyer/Miller Group elnökével készült beszélgetést olvasva. Bruck szerint a szocialisták sem voltak a helyzet magaslatán:

’’Medgyessy az utolsó hetekben a megbékélésről, a nemzet egységéről beszélt. Normális időkben ez üres klisé. Most azonban nem volt az. (…) Az utolsó 15 hónapban az MSZP nem tudta növelni szavazóbázisát, és erre most sem látszott esély. Egyetlen lehetősége maradt, ’’mindent bele’’, negatív kampányt kezdeni a Fidesz ellen. Ebben az SZDSZ jó partnernek bizonyult.’’

Mindemellett mulattató, ahogy ’’a politikai marketing szakembere’’ mintegy górcsővel, megvizsgálja, azonosítja, s felfedezi az ellenkultúrát:

’’Ez a jobboldali életérzés persze mindig is létezett, de csak most kapott esélyt arra, hogy hivatalos rangra emelkedjen. Orbán alatt kitört a ’száműzetésből’, s ha úgy tetszik, benyújtotta igényét a hivatalos státusra. Orbán jobboldali vezérré válhatott, mert minden mondatával azt üzente, hogy gyertek nyugodtan elő, mi vagyunk a morális többség. A kormányfőnek döntő szerepe volt abban, hogy ez a jobboldali életérzés a politika nyelvén is megfogalmazódott.’’

Szép utat tesz meg lassanként a magyar baloldali közgondolkodás a kollektív lefasisztázástól a kissé gyanús, ám elismerendő jobboldali alternatíváig. Mindemellett számunkra tán kissé idegen gondolatvilág a politikát a mosópor-ügynökösködéssel rokonítani:

’’Tony Blair, a Munkáspárt vezére kényszerűségből nyitott középre, mert a baloldalon nem volt elég szavazó a konzervatívok legyőzéséhez. Ezért markáns piacpárti üzeneteket kellett megfogalmaznia, amelyeket kellő cinizmussal hirdetett. Sokat beszélt ezekről, aztán az idő haladtával egyre inkább hinni is kezdett bennük, mára eggyé vált üzeneteivel. Hasonló történt Orbán Viktorral is. A hajdani liberális 1996-97-ben kezdte játszani az erős jobboldali népvezér szerepét. Úgy érezte, ez hozza a legtöbb szavazatot. Ez a szerep mára Orbán politikai lényegévé vált.’’

Business is business? Látványosan igyekszik választ találni a baloldal e pirrusi győzelem után: mi is történt. Bruck interjúja mellett Bayer József politológus is válaszokat a választás által fölvetett kérdésekre:

’’Bayer József arról is beszélt, hogy minden bizonnyal igaz az SZDSZ vezetőinek az a vélekedése, hogy az ország lakosságának mintegy húsz-huszonöt százaléka életvitelben, gondolkodásmódjában, mindennapi viselkedéskultúrájában liberális elveket követ, ez azonban mégsem jelentkezik a választási voksokban, hiszen a párt éppen csak átlépte a parlamenti küszöböt. Ennek egyik okát a választók egy bizonyos hányada, különösen a fiatalok egy része a Fideszben ma sem konzervatív, hanem liberális pártot lát, és rá is szavaz.(…) igen sokan azért is vonzódnak a Fideszhez, mert az ötvenes évek óta nem fordult elő, hogy ilyen gyors karrierlehetőségeket kínált volna egy párt ifjú szavazói számára.’’

Döbbenetes szemléletváltás. Az utóbbi években ilyet még nem láttunk: az egész újságoldalon úgy esik szó a Fideszről, hogy nem ötlik az ember szemébe egy olyan szókép, mely akár a múlt héten is elborította volna az oldalt, nevezetesen hogy MIÉP, MIÉP, MIÉP. Csak a választásokat kellett elveszíteni, és a MIÉP nélkül is le tudják egyesek írni e párt nevét. Mindemellett rejtély marad, hogy a fiataloknak stagnálást, egyhelyben topogást, az otthonteremtés lehetetlenségét illik-e inkább kínálni. BayerJózsef egyébként a politikai katolicizmusról beszél:

’’Nekem csak az a kifogásom, ha mindez papi ornátusban, templomi szószékről hangzik el – mondja Bayer József, és hozzáteszi, hogy a politikusok nem szeretik kimondani, de ő attól tart, hogy az egyháznak ez a direkt tevékenysége felidézhet egy antiklerikális veszélyt.’’

A múlt elkezdődhet.