Beszéljünk róla!
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar NemzetPanaszkodik a szép főiskolás lány: „mindenki engem nyaggat, a család, a barátnőim. Mert hét és fél éve járok Zolival. Igen, nem tévedés, hetedikes korunkban jöttünk össze. Anyuék akkor még tiltották, úgyhogy csak a sarokig kísért, meg néha lógtam a kosáredzésről, hogy vele lehessek. Az osztálytársaink cikiztek, az ofő gúnyosan mosolygott, de mi senkivel nem törődtünk. Komolyra csak három év múlva fordult a dolog, de mi már tizenhárom évesen arról ábrándoztunk, hogy majd gyerekeink lesznek, és együtt élünk, örökké. Most is így gondoljuk, nekünk nincsenek kétségeink. Akkor másoknak miért vannak? Miért lehetetlen az, hogy két ember már gyerekkorában egymásra talál, és kitart egymás mellett? Őslénynek neveznek minket a haverok, naivnak a szülők, s mintha mindenki ellenünk drukkolna... Hogyan védekezzünk a rosszindulat ellen?”
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en


















