Beszéljünk róla!

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Panaszkodik a szép főiskolás lány: „mindenki engem nyaggat, a család, a barátnőim. Mert hét és fél éve járok Zolival. Igen, nem tévedés, hetedikes korunkban jöttünk össze. Anyuék akkor még tiltották, úgyhogy csak a sarokig kísért, meg néha lógtam a kosáredzésről, hogy vele lehessek. Az osztálytársaink cikiztek, az ofő gúnyosan mosolygott, de mi senkivel nem törődtünk. Komolyra csak három év múlva fordult a dolog, de mi már tizenhárom évesen arról ábrándoztunk, hogy majd gyerekeink lesznek, és együtt élünk, örökké. Most is így gondoljuk, nekünk nincsenek kétségeink. Akkor másoknak miért vannak? Miért lehetetlen az, hogy két ember már gyerekkorában egymásra talál, és kitart egymás mellett? Őslénynek neveznek minket a haverok, naivnak a szülők, s mintha mindenki ellenünk drukkolna... Hogyan védekezzünk a rosszindulat ellen?”

Újlaki Ágnes
2002. 05. 17. 6:00

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.