Százhúsz éve kezdődött a Korinthoszi-csatorna építése

A világ földrajzi elrendezésének két hibája lehet: vagy összeérnek a szárazföldek - ekkor akadályozzák a hajózást -, vagy nem - ekkor gátolják a szárazföldi közlekedést. Az első esetben csatornákat épít az ember, a másodikban hidakat vagy alagutakat.

A földrajzi korrekciók leghíresebb példái a Szuezi- és a Panama-csatorna, illetve a La Manche-alagút, a Golden Gate-híd, a Boszporusz-hidak Isztambulban, az Oraesund-szoros svéd-dán híd-alagút-együttese vagy a tervezett messinai híd az olasz szárazföld és Szicília között. A meg nem valósult tervek közül említésre érdemesek a Kra-földszoros átvágása Hátsó-Indiában és Közép-Amerika újabb átmetszése Panamában, Costa Ricában, Nicaraguában vagy Mexikóban. A tengeri csatornaépítés II. Ramszesszel kezdődött, aki i. e. 1250 körül építtette meg a Nílus-Vörös-tenger közti összeköttetést. A Szuezi-csatorna 1869-ben, a Panama-csatorna 1914-ben készült el.

A Korinthoszi-földszoros, más néven Iszthmosz a Peloponnészoszi-félszigetet köti össze Attikával, s a Jón-tenger Korinthoszi-öblét választja el az Égei-tengertől. A hely mindig fontos stratégiai pont volt, már az i. e. I. évezredben fallal zárták el, ezt a XV. századig többször újjáépítették. A bizánci fal helyenként 7 méteres maradványai ma is láthatók. Az Iszthmoszi szentélynél rendezték az ókorban az olimpiaival vetélkedő isztmoszi játékokat. Justinianus császár a szent körzet épületeinek kövéből emelte a falat. Korinthosz városa az ókor egyik metropolisza volt, amelyet i. e. 146-ban foglaltak el a rómaiak, és porig romboltak.

A szoroson már az ókorban átkeltek a hajósok, úgynevezett diolkosz, hajószállító jármű segítségével. Ez 3 és fél méter széles, fából készült szerkezet volt, kerekei kővályúban gördültek. A diolkoszt állati és emberi erővel mozgatták, a parton a pálya a víz alá nyúlt, s a hajó leúszhatott a szállítóeszközről.


Az átvágást először Periandrosz korinthoszi uralkodó tervezte az i. e. VII. században, majd Démétriosz Poliorkétész hadvezér foglalkozott vele i. e. 300 körül. I. u. 67-ben Néró római császár elkezdte a munkát egy 3 és fél km hosszú szakaszon, 28 2x3 méteres, kb. 40 méter mély aknát mélyített, ezeket alul táróval kötötték össze. A munka egy hispániai lázadás miatt abbamaradt – a hadsereget át kellett irányítani. Később Hadrianus császár és Herodes Atticus görög arisztokrata is foglalkozott a gondolattal, de tervük nem valósult meg, a közlekedés továbbra is diolkoszokkal folyt. Az újkorban a csatorna építésében nagy szerepet játszott a magyar Türr István, Garibaldi tábornoka. Bár nem volt mérnök, itthon részt vett a bácskai Ferenc-csatorna újraépítésében, s tervet készített a Duna-Adria, a Duna-Száva csatornákra, a Vág és a Garam hajózhatóvá tételére. A Panama-csatorna ötletének ő nyerte meg Lesseps Ferdinándot, a Szuezi-csatorna építőjét.

A görögök 1867-ben kezdeményezték a Korinthoszi-csatorna építését, majd 1881-ben Türr Istvánt bízták meg a vállalkozás irányításával. Türr elképzeléseit egyeztette Lesseps-szel, egy 1869-es nemzetközi megállapodás ugyanis a hajózó csatornák szélességét 40 méterben minimalizálta – ám ez aránytalanul megnövelte volna a költségeket. Lesseps támogatta a 22 méteres fenékszélességet. Türr Gerster Bélával készíttette el a tanulmányterveket, s francia részvénytársaságot alapított a tőke biztosítására. (Gerster részt vett a Panama-csatorna nyomvonalának feltárásában, s elsőként javasolta a víziút megépítését, Türr hazai elképzeléseit is ő vetette papírra.)

A kivitelezést Gerster vezette. Az 1888-as határidőre, előre nem látott nehézségek miatt csak a munka háromnegyede készült el. A késedelem többletköltséget okozott, s akárcsak Panamában, a tőzsdei manipulációkban elveszett a beruházásra szánt tőke, s a társaság csődbement. A munka másfél évig állt, majd Türr új, görög társaságot alapított, s megszerezte a görög kormány támogatását.

Gerster Korinthoszban saját technológiát dolgozott ki a csatorna építésére. A mészkő alkotta földszoros 80 méterrel emelkedik a tengerszint fölé, a nyomvonal mentén iparvágányt épített a kő elszállítására. Mély bevágást készített, ebből aknákat mélyített, az ókorból maradtakat is felhasználva, ezeket földalatti vágatokkal kötötte össze, s ebből fejlesztette tovább a V alakú bevágást. Még négy magyar mérnök vett részt a munka irányításában, a csatornát ők fejezték be, Gerster akkor már vasutat épített Magyarországon.

A csatorna építésén átlagosan 4000 munkás dolgozott. Az ünnepélyes átadás 1893. augusztus 6-án volt, György görög király és Ferenc József osztrák császár és magyar király jelenlétében. A mesterséges viziutat 1893. október 28-án helyezték forgalomba.

A 6345 méter hosszú csatorna vízmélysége 8,5 méter, a vízfelszínen 25, a fenéken 22 méter széles. Az új víziút 325 km-el rövidítette meg az Adria és Athén közötti utat. Megépítették Poszidonia és Iszthmia kikötőit, egy-egy 80 m hosszú vasúti és közúti hidat. A csatorna napi 30, legfeljebb 6000 tonnás hajót képes egy irányban átengedni.

A munka során 11 millió köbméter követ termeltek ki, 1200 tonna lőport, 450 tonna dinamitot használtak fel. Az építkezést földrengés is megzavarta, egy 30 méteres szakasz beomlott, halálos áldozatok is voltak. Ezután kevésbé meredek, a szikla minőségétől függően 71-77 fokos falakat vájtak. Gerster magyar és francia nyelvű könyvben számolt be a munkáról, leírásai kivívták a nemzetközi szaksajtó elismerését.