Ha az öröklésbôl valaki kiesik, akkor a kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén – egymás közt egyenlô részekben – a kiesett gyermekei örökölnek. Elôfordulhat, hogy az örökhagyónak nincsen leszármazója. Ilyenkor a házastárs örököl.
Leszármazók és házastárs hiányában az örökhagyó szülei örökölnek fejenként egyenlô részben. Az öröklésbôl kiesett szülô helyén ennek leszármazói (testvér, féltestvér) örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak leszármazói. Ha a kiesett szülônek nincs leszármazója, egyedül a másik szülô, illetôleg annak leszármazói örökölnek (testvér, féltestvér).
Leszármazóknak, házastársnak, szülôknek és szülôk leszármazóinak hiányában az örökhagyó nagyszülôi a törvényes örökösök egyenlô részekben. Az öröklésbôl kiesett nagyszülô helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kiesô szülô helyén ennek leszármazói. Ha a kiesett nagyszülônek leszármazója nincs, helyette nagyszülôpárja, ha pedig ez is kiesett, ennek helyén leszármazója örököl.
Ha valamelyik nagyszülôpár kiesett, és helyükön leszármazójuk nem örökölhet, az egész hagyatékot a másik nagyszülôpár vagy ezek leszármazója örökli. Ha sem az örökhagyó nagyszülôje, sem a nagyszülôktôl leszármazó nem örökölhet, az örökhagyó távolabbi felmenôi a törvényes örökösök fejenként egyenlô részekben.
Itt említendô az ági öröklés szabálya. A fô szabály szerint, ha nem az örökhagyónak a leszármazója az örökös, akkor az a vagyon, amit az örökhagyó valamelyik felmenôjétôl kapott, örökléssel vagy ingyenes juttatással az ági öröklés szabályai alá esik.
Ugyanúgy az ági öröklés szabályai alá esik az a vagyon is, amit az örökhagyó a testvértôl vagy annak leszármazójától örökléssel vagy ingyenesen szerzett, ha a vagyontárgyat a testvér vagy a testvér leszármazója az örökhagyóval közös felmenôtôl örökölte, vagy ingyenesen szerezte. Az ági öröklés szabályai alá esô vagyont az örökhagyó szülôje örökli. Ha nem él a szülô, akkor a törvényi öröklés szabályai lesznek irányadók.
Az ági öröklés szabályai nem terjednek ki arra a vagyontárgyra, ami a halál pillanatában már nincs meg, arra sem, ami az ági vagyon helyébe lépett vagy az ági vagyonból vásárolták.
Ha az örökhagyónak van házastársa, akkor ô örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ô örökölne. Tehát ha van leszármazó és ô elfogadja a hagyatékot, akkor a házastárs nem állagot örököl, hanem csak a hagyaték fölötti haszonélvezeti jogot. A házastárs, mint már korábban leírtam, csak akkor örököl állagot, ha az örökhagyónak nincsen leszármazója, örökbefogadottja. A házastársnak az ilyen „öröklését” hívjuk özvegyi jognak. A házastárs csak addig jogosult a haszonélvezeti jogával élni, amíg nem köt újabb házasságot. Ez esetben haszonélvezeti joga megszűnik.
Lehetôség van arra, hogy az özvegyi haszonélvezeti jog korlátozódjon vagy megváltásra kerüljön. A házastárs haszonélvezetének korlátozását csak a leszármazók kérhetik. A haszonélvezet korlátozásának bármikor helye van, ez azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a korlátozott haszonélvezet a házastárs szükségleteit biztosítsa, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is.
Mind a házastárs, mind az örökösök kérhetik a házastárs haszonélvezeti jogának megváltását. A házastárs által lakott lakásra, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakra fennálló haszonélvezet megváltása azonban nem kérhetô.
A házastársat a megváltásra kerülô vagyonból – természetben vagy pénzben – olyan rész illeti meg, amelyet, mint az örökhagyó gyermeke, törvényes örökösként a leszármazókkal együtt örökölne. Ági öröklés esetén a házastársat az ági vagyon egyharmada illeti meg. A megváltást a hagyatéki eljárás során, ennek hiányában az öröklés megnyílásától számított egy éven belül a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzônél kell kérni.
Ha több leszármazó közösen örököl, mindegyik örököstárs köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét (például az ajándékot), amelyben ôt az örökhagyó részesítette, feltéve, hogy a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekbôl arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta. Ezt hívjuk szaknyelven osztályra bocsátásnak. A szokásos mértékű ajándékokat, valamint a tartásra szorult leszármazók részére nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte.
A hagyaték, valamint az osztályra bocsátott ingyenes adományok tiszta értékének összeszámításával nyert együttes érték arányos elosztásával kell megállapítani az egy-egy örököstársnak jutó örökrészt, és abból le kell vonni az örököstárs által osztályra bocsátott értéket. Az érték megállapításánál az adomány juttatáskori értékét kell számításba venni. Ha ennek alapulvétele bármelyik érdekeltre súlyosan méltánytalan, a bíróság az értéket az összes körülmények figyelembevételével állapítja meg.
origo.hu
Hatalmas hajtóvadászat van érvényben az ország legkeresettebb bűnözői ellen
