Csak találgatták a szakemberek e növények betegségének okát, mígnem Gál Tiborné, a Zala Megyei Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomás mérnöke megtalálta a baj okát: két molylepkefajt. Egyik az Argyresthia thuiella, amely 1997–98-ban Zalaegerszegen nagyon elszaporodott. Hernyója hatalmas kárt okozott a nyugati tuján, illetve ennek oszlopos változatán. Kisebb kártétel jelentkezett az oregoni hamiscipruson. A faj a magyar faunában nem volt ismeretes, és a hazai növényvédelmi szakirodalom sem utalt rá. Ezért a rovartanos szakember Fejér megyei kollégájával, Szeőke Kálmánnal együtt kereste a megoldás kulcsát.
Kiderült, hogy a fent említett molylepke Kanada keleti és az Egyesült Államok északkeleti részén őshonos. Feltehetően hernyó vagy pete alakban hurcolták be Európába. Elsőként Hollandiában találták meg, majd tovaterjedt egész Európában. Zalaegerszegen tizenöt éve telepített nyugati tujákon végeztek megfigyeléseket, laboratóriumi körülmények között is vizsgálták a tojásrakás módját, a lepkék rajzásmenetét. A fajból hazánkban egy nemzedék fejlődik. A rajzás júniusban zajlik, a lárvakárosítás július közepétől – a téli időszak kivételével – a következő év május elejéig, a bábozódásig tart. A lárva a legyezőszerű véghajtásokon, a levelekben rövid, néhány centis aknákat készít, aminek következtében a levelek megbarnulnak. Erős fertőzöttség esetén a növény teljesen elveszíti díszítőértékét. A magyar szakemberek a molylepkefajt tujaaknázó-ezüstmoly névre keresztelték.
Felfedezték a borókaféléken súlyos kártételt okozó, a magyar faunában eddig ismeretlen Argyresthia trifasciatát is, amelyet háromsávos borókaezüstmolynak neveztek el. Évente egy nemzedéke alakul ki, májusban rajzik, a lárva károsítása június közepétől novemberig tart. Hasonló a kártétele a tujaaknázóéhoz, életmódja azonban eltér, aminek a védekezés időzítése miatt van nagy jelentősége. Ez a faj Európában őshonos.
– Amerre járok, figyelem az örökzöldeket és már messziről látom a molyok pusztítását – mondja Gál Tiborné. – Különösen olyan helyeken látszik a baj, ahol ugyanazt az örökzöldet nagyobb mennyiségben ültették. Jelenlegi ismereteink szerint, főképpen Nyugat-Dunántúlon, a Cupressaceae családba tartozó örökzöldeken mindkét molyfaj kártételével számolnunk kell.
Megfelelő szexferomon csapda nem áll rendelkezésre. Ezért a szakember azt javasolja, válasszunk ki egy-két erősen fertőzött
tuja és juniperusfát, melyeken megfigyelhetjük a rajzást. Ennek alapján időzíthetjük a védekezést. Mivel a két moly kártétele megegyező, a védekezés elvei is azonosak. A kártevők ellen legjobb eredményt akkor érhetünk el, ha a rovarölő szeres kezelést a molyok repüléséhez, tojásrakásához igazítjuk és az előtt hajtjuk végre, mielőtt a lárvák a gazdanövény szöveteibe jutnának. A kezelésekhez a más aknázómolyfajok ellen engedélyezett készítmények egyikét válaszszuk. Jól alkalmazhatók például a kitinszintézis-gátlók. Hosszú hatástartamuk miatt akár egy kezelés is elegendő lehet a csúcsrajzás időszakában. A közterületi felhasználásra is engedélyezett teflubenzuron, diflubenzuron, triflumuron és flufenoxuron hatóanyagok alkalmazása is javasolt. Ha már a szövetekbe jutottak a lárvák, a felszívódó szerekkel nem megyünk sokra – magyarázta a szakember. Az örökzöldek barnulását mindemellett egyéb károsítók (atkák, pajzstetvek, gombabetegségek) is okozhatják.
origo.hu
Orbán Viktor: Zelenszkij ukránbarát kormányt akar Magyarországon
