A ritka építészeti kincs majdnem megsemmisült. 1984-ben már összeomlani készült, amikor a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat megvásárolta. Szolgált korábban tanácsházaként, egy részében népbolt volt, laktak is benne, többedmagával itt élt egy szobában még a hatvanas években is báró Bornemissza Jánosné, a ház utolsó tulajdonosa. Majd lassan kiürült a kúria, és a sorsára hagyták. Megmentőjének akkor is a megyei építőcéget kell tartanunk, ha tudjuk, nem sokáig maradt birtokon belül. Akkori igazgatóját egy szállodai étterem vécéjében buktatták le, amint éppen egy táskányi kenőpénzt vett át egy másik elvtárstól. Maga a szocialista panel-építőipar is elkezdett döglődni, a csombárdi kastély pedig a helyi téeszé lett, amely létrehozott egy káeftét, húszszobás szállodát csináltak az épületből, azután gyorsan eladták egy másik káeftének, amely egy percig sem működtette, hanem valamilyen banki hiteltrükkbe vitte bele, azután csődbe ment, és eltűnt nyomtalanul. Újabb káefték jöttek-mentek…
– És 1999-ben jöttem én – mondta Szabadka Sándor, a mostani gazda. – Addigra ismét eléggé rossz állapotba jutott az épület. Felújíttattam, és azóta működtetem szállodaként.
A Bodrogközben született, de hatéves kora óta Budapesten lakó szállodás szakember korábban alkalmazottként már vezetett hasonló hotelt, ám minden reménye az volt, hogy saját kastélya legyen, és elköltözhessen vidékre, jó levegőre. Somogyországban lelte meg végül, amire vágyott. Elsősorban a konferenciaturizmus élteti a csombárdi kastélyszállót: fővárosi, pécsi, győri cégek rendeznek itt megbeszéléseket, menedzsertanfolyamokat.
– Nem tagadom, hiányzik még egy-két elem, például kellene egy úszómedence és egy-két teniszpálya, ezek nélkül kevésbé vonzó a szálloda. Az idén talán mód nyílik rá, hogy megkezdjem a bővítést. Nem vagyok türelmetlen, hiszen tudtam, hogy ennek a beruházásnak a megtérülési ideje tizenkét-tizennégy év. Ha csak a pénzt számolom, akkor nem ebbe fektetem be. De vonzódom a magyar múlthoz, boldog vagyok, hogy nem szmogban élek, egy nagyvárosban, és örömmel tölt el, hogy ha leballagok a faluba, akkor mindenkivel köszönünk egymásnak, és váltunk pár szót a világ dolgairól.
A kastélyban még felszentelt kápolnácska is van, miséznek benne olykor, ha a szállóvendégek kérik, s tartottak már az ősi falak közt esküvőt is. Lassan eljut a híre a határokon túlra. Az itt megszálló, a környékben vadászó német, osztrák és svájci emberek is mesélnek róla otthon, valamint a környező falvakban kisebb házakban lakó német és holland nyugdíjasok is Csombárdon szállásolják el a nyaranta hozzájuk érkező vendégsereget. Szabadka Sándor már jól feltérképezte ezt a vidéket: látnivalók sokaságát kínálja az ország egyik legnagyobb megyéje, négyoldalas ismertetőt kap ezekről minden vendég.
Az arborétumnak is beillő, növényritkaságok sorával ékeskedő őspark közepén álló kastélyt tehát már nem kell félteniük a műemlékekért aggódóknak. Teendő még akad néhány, például a kápolna nem egészen szakszerűen fölújított freskóit kellene újra munkába vennie egy jól képzett restaurátornak, de mivel a gazda anyagi lehetőségei végesek, nem annyira gazdag, amennyire a kastélyügy megszállottja, ez még várat magára.
origo.hu
Így védekezzen hatékonyan a molylepke ellen
