A békalencséről minden természetjáró tudja, hogy ilyenkor nyáron ellepi a legtöbb sekély állóvizünket, és el sem mozdul onnan a hideg idő beálltáig. A falun élő ember azonban tud róla mást is. Például azt, hogy a kacsák, a libák imádják, ha lencséhez jutnak, képesek egész nap azt enni. Sok helyen tehát összegyűjtik. Legtöbbször az amúgy is „firidőző” fiúgyermekekre bízzák a munkát, akik általában vesszőkosárral halásszák le a víz tetején lebegő levélkéket. Ma már ugyan a tápok, premixek sok helyen kiszorították a baromfiak étrendjéből a lencsét, ám azért sok helyen látni még a „vízi búzával” tele zsákot cipelő, kerékpárokat toló fiatalt.
A lencse magas tápértékéről régóta tud már az ember, egy másik nagyon fontos tulajdonságáról csak pár éve szerzett bizonyosságot. Mármint arról, hogy kiválóan tisztítja a szennyvizet. Külföldön már igen sok helyen munkára is fogták a sokoldalú növénykét, nálunk még gyerekcipőben jár ilyenfajta hasznosítása. A békalencse ügyének egyik legismertebb hazai istápolója a nyíregyházi főiskola tanára, Szabó Sándor. A növénytani tanszék docense még egyetemista korában figyelt fel a vízinövény felettébb értékes tulajdonságaira, s a külföldi irodalom és gyakorlat tanulmányozása során vált meggyőződésévé, hogy a lakossági szennyvíz lencsés tisztítása nálunk is lehetséges.
– Mi több, kívánatos – mondja a féléves holland tanulmányútról nemrég hazaérkezett biológus. – Jóval olcsóbb a hagyományos szennyvíztisztító módszereknél, s talán mondanom sem kell, mennyire környezetbarát.
Európában a lengyelek és az olaszok rendelkeznek a legtöbb békalencsés szennyvíztisztító teleppel, nálunk egy amerikai–magyar közös cég próbálkozott először ezzel az eljárással. Zala megyében létesítettek telepet, ám a kezdeti lelkesedés hamar lelohadt. Tönkrement a cég, s a gelsei kísérletnek azóta sincs követője. Pedig megérné, mert olcsó és hatékony.
– Hogyan tisztogat az aprócska növény? – kérdezzük Szabó Sándort.
– Kivonja a vízbe került tápanyagot, a foszfort, az ammóniumot – hangzik a magyarázat. – Előre kell bocsátanom, hogy az ipari szennyvíz tisztítására a békalencse alkalmatlan, de a háztartási szennyvizet nagyszerűen lehet kezelni vele. Rendkívül szapora. Háromnaponta képes megkétszerezni a tömegét. Egy egyszerű példánál maradva: ha ma a tavunkon fél focipályányi területet borít, három nap múlva már egy teljes futballpályának megfelelőt fog lefedni. És optimális körülmények között ez így folytatódik. Persze nem a végtelenségig: ha elér egy kritikus tömeget, akkor már nem szaporodik tovább.
– Mihez kezdünk a foszforon meghízott lencsével?
– Betakarítjuk. Úgy is mondhatnám, hogy lehalásszuk, de ez túlságosan leegyszerűsített válasz. Különleges géppel, egy rizskombájnra emlékeztető berendezéssel gyűjtjük össze. A parton komposztálhatjuk, vagy kiszárítva takarmányozásra használhatjuk. Nem árt tudni, hogy a lencse igen fehérjedús. Fehérjetartalma elérheti a harmincöt százalékot is, vetekszik a szójáéval. Nem véletlen, hogy a kacsák a friss növényért is bolondulnak.
Persze a sarjadzással sokasodó szapora növény sem csodaszer. Ráadásul igen kényes, a hullámzást például ki nem állhatja. Ezért a szennyvizet tartalmazó tavakat kazettákra kell osztani, hogy a rekeszfalak felfogják az esetleges hullámokat. Legnagyobb hátránya a módszernek, hogy a lencse csak nyáron dolgozik. Télen lesüllyed a vízfenékre, a hideg hónapokban más tisztító módszerekről kell gondoskodni. De még így is érdemes elgondolkodni az alkalmazásán. Ne riasszon el senkit az egyszerűsége, olcsósága. A kísérletek szerint hatékonyabb, mint a most divatos, méregdrága szennyvíztisztító telepek. Igaz, ilyen telepek építői tamáskodnak, a külföldi példák azonban rájuk cáfolnak. Különösen akkor gazdaságos a lencsés tisztítás, ha két-három falu összefog, s közösen alkalmazza víztisztításra a szorgalmas növénykét. Nem kér sem enni, sem inni az embertől. Csak annyit kér, ha jóllakott, tegyék partra.
képernyőidő
Durván képernyőfüggőek a gyerekek – a Bethesda figyelmeztet
