Grace Patricia Kelly 1929. november 12-én született Philadelphiában. Nomen est omen: a dúsgazdag gyáriparos legkisebb lánya a keresztségben kapott nevének megfelelően valóban a báj és a kecsesség megtestesítője volt. Szépségét volt kitől örökölnie, anyja is gyakran szerepelt a korabeli lapok címoldalán. A családban irodalmár is akadt, – nagybátyja, George Kelly sikeres, Pulitzer-díjas drámaíró volt.
Grace már tizenéves korában játszott egy philadelphiai színházban, azután New Yorkban tanult, az Amerikai Drámai Művészetek Akadémiáján, s közben modellkedett és televíziós munkákat vállalt. 1949-ben debütált a Broadway-n, August Strindberg Az apa című darabjában. Hollywood is felfigyelt rá, első kisebb szerepét 1951-ben kapta a Tizennégy óra című filmben. A következő évben már jelentős szerepet játszott a Délidő című westernben, azonban a film sikere ellenére őt nem halmozták el ajánlatokkal. 1953-ban John Ford szerepet adott neki a Mogambóban, s ezzel egyrészt a legjobb női mellékszereplő Oscar-díjára jelölték, másrészt a Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) hétéves szerződést ajánlott neki, amelyet ő alá is írt.
A következő évben két filmben is foglalkoztatta a legendás Alfred Hitchcock (Gyilkosság telefonhívásra, Hátsó ablak), akinek egyébként a kedvenc színésznője lett. Azt mondta róla, ő az a tökéletes szőke, akit működése során mindvégig keresett. Ekkorra a Grace Kelly név már jól csengett, viselője sztár lett. Dekoratív külseje mellett emberábrázoló tehetségével is kitűnt, s így mesterrendezők ajánlatai között válogathatott. Amikor kiderült, hogy Jennifer Jones filmszínésznő gyermeket vár, a Paramount Filmstúdió kikölcsönözte a helyére az MGM-től Grace Kellyt, a Vidéki lány címszerepére. Az alkoholista énekes feleségének megformálása hálás feladat volt, amelyért a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat kapta.
1955-ben újra Hitchcockkal forgatott – a Fogjunk tolvajt -, az 1956-os év viszont karrierjének végét jelentette. Amikor Molnár Ferenc: A hattyú című színművének filmváltozatát készítették a Francia Riviérán, Grace és III. Rainier monacói herceg között románc kezdődött, s az eseményről szalagcímekben tudósított a bulvársajtó. Amerikába hazatérve Grace egy utolsó főszerepet vállalt a Felső tízezer című filmben, azután felbontotta szerződését a Metro-Goldwyn-Mayerrel, hogy lemondva művészi karrierjéről új életet kezdhessen Európában. Döntését a filmszakma egy része értetlenséggel fogadta, egy producer azt kérdezte, hogy ugyan miféle az a királyság, ami még egy filmstúdiónál is kisebb területen fekszik.
III. Rainier és Grace Kelly pazar esküvőjét 1956. április 18-án tartották. A világhírű filmszínésznő méltó társa lett férjének, pedig eleinte nem volt könnyű dolga. Meg kellett tanulnia franciául, el kellett sajátítania az udvari etikettet. A filmvászon hercegnője egy valódi királyságba kerülve igazi hercegnővé vált. Elegáns volt és elbűvölő, akiről még a pletykalapok is csak azt írhatták, hogy jó felesége Rainier hercegnek, és példamutató anyja három gyermekének. Fogadalma ellenére egyetlen alkalommal, 1962-ben megjelent Hollywoodban, hogy eljátssza Hitchcock Marnie című filmjének főszerepét,azután többé már nem tért vissza eredeti hivatásához.
A tündérmese 1982. szeptember 13-án tragikus véget ért. Grace hercegnő kisebbik leányával, az akkor tizenhét éves Stephanie-val autóbalesetet szenvedett a Monacóból La Turbie felé vezető országúton. A 3500-as Rover nagy sebességgel érkezett a kanyarba, és a korlátot áttörve a szakadékba zuhant. Stephanie csak kisebb sérüléseket szenvedett, anyját azonban súlyos combcsont,- kulcscsont-és bordatöréssel szállították kórházba. Sérülései következtében agyvérzés lépett fel nála, az orvosok másfél napig küzdöttek, ám hiába az életéért. A Grimaldi család nem járult hozzá, hogy a baleset körülményeit alaposan kivizsgálják, így a közvélemény ma sem tudja, ki vezette a Rovert, Grace hercegnő vagy Stephanie.

„Aki ilyen szintű árulást követ el, annak mennie kell” – Lajkó Fanni Kollár Kinga botrányos beszédéről