Mint az idézőjel is árulkodik róla, ezt a bevezető mondatot nem én fogalmaztam, hanem csupán átvettem a szakirodalomból, mégpedig egykori kedves kollégámnak, O. Nagy Gábornak, a Magyar szólások és közmondások című nagy sikerű könyv szerzőjének egy három évtizeddel ezelőtti írásából. Tudomásom és emlékezetem szerint ő figyelt fel először arra a nyelvhasználati furcsaságra, amire most a Szabad Föld egyik gyakori levélírója, Kovács Zsigmond naszályi olvasónk is, aki nemrégiben így írt nekünk:
„A televízió Aranyfüst adásában hallottam július 28-án, hogy »Szent Lászlóról emlékezünk meg halála évfordulójának ürügyén«. Talán inkább alkalmából! Szerintem az ürügy-nek rossz, pejoratív értelme van. Vagy tévednék?”
Nem, dehogyis téved kedves olvasónk! A szó jelentéséül hétkötetes értelmező szótárunkban ezt olvashatjuk: ’alaptalan, kitalált, színlelt, nem valódi ok, amellyel valaki el akarja leplezni cselekvésének vagy valamely cselekvés elmulasztásának igazi okát, célját; kifogás’. Vagyis a szó mindenképpen roszszalló jelentésárnyalatú. Az azonban kétségtelen, hogy főleg a sajtóban, de annak minden változatában, tehát a rádióban és a televízióban is gyakran találkozunk határozóragos – ürügyén – alakjának pozitív értelmű, névutószerű használatával. Olvasónk most neszelt föl rá, de valójában már jó néhány évtizede terjedezik ez a fajta használat. Egy másik, sajnos, már szintén nem élő kollégám, Ferenczy Géza már a múlt század negyvenes éveiből idézett rá adatot.
Nem könnyű tanácsot adni, hiszen bár magának az ürügy szónak a jelentése, mint láttuk, egyértelműen negatív, kedvezőtlen, rosszalló, az is látható, hogy az ürügyén határozóragos alak egy bizonyos fokig kiszakadt ebből a körből. Ha nem így volna, nem használnák neves írók, újságírók, tudósok is, főleg cikk- és előadáscímekben, ilyenféleképpen: „Egy filmfesztivál ürügyén”, „A Nyugat-kiállítás ürügyén”, „Szenczi Molnár Albert nyelvtanának új kiadása ürügyén.” Többnyire szerénykedő öngúny érződik ebből s valami ilyenféle értelem: ’nem egészen a cím vagy az előzmény szerint vártról, hanem másról (is) szólva’. A szónak, pontosabban az ürügyén szóalaknak sajátos jelentésváltozásával van itt dolgunk, amelyet a tréfás, magát a szólót célba vevő csipkelődő hangnem jellemez, s amely ezt figyelembe véve akár megokoltnak is tekinthető.
Én azonban mégis inkább levélírónkkal értek egyet. Az ugyanis aligha többlet, gazdagodás a nyelv számára, ha az ürügy szó néhány ragos vagy névutós alakja – az ürügyén s esetleg még az ürügyével, illetve az ürügye alatt – elveszti az alapszó rosszalló, megbélyegző felhangjait, s ’valaminek az alkalmából, valamivel kapcsolatban’ jelentésűvé szürkül. Éppen ezért azt javaslom, hogy az ürügy szóval inkább csak akkor éljünk, ha valóban színlelt, hamis az a mentség, kifogás, amelyről szó van! Tehát ha például valaki kiválóan ellátja feladatait s mégis leváltják, felmondanak neki, akkor az illetőnek nem alkalmatlanság miatt, hanem valóban alkalmatlanság ürügyén kötöttek útilaput a talpára.
origo.hu
Videón a látványos drogfogás
