Káros szenvedéllyé válhat a vásárlás

A vásárlás korát éljük. A fogyasztói társadalom mindig új meg új tárgyak, étkek, ruhadarabok, műszaki cikkek, egyebek vásárlására ösztönöz. Tévé- és rádióreklámok, ingyen reklámújságok, szórólapok csábítanak még szebb, még jobb, még modernebb, még többet tudó tárgyak és eszközök birtoklására. Különösen felerősödnek a kampányok, a rejtett és a leplezetlen vásárlásra buzdító óriásplakátok az ünnepek – főként a karácsonyi vásárlási láz kitörése – idején.
Ki tagadná – főként ha nő –, hogy vásárolni jó dolog. Persze a dolog kellemességéhez szükséges néhány, egyáltalán nem mellékes körülmény: a szükséges anyagi fedezet, vonzó üzletek, elegendő idő, energia. Kirakatok előtt bámészkodni, próbafülkék tükre előtt szép új holmiban forgolódni, parfümöt szagolgatni, könyvekben lapozgatni – ha nem gondoljuk mellé a tolakodó tömeget, a bennünket szorító pénz- és időhiányt – csábító elfoglaltság. Ennek ellenére az emberek túlnyomó többsége nem lépi át azt a láthatatlan határt, amely a kellemes időtöltéstől és kötelességtől a szenvedélybetegségbe vezet.
Sokan ismerünk a környezetünkben olyan embereket, elsősorban nőket, akik képtelenek úrrá lenni a vásárlási késztetésükön: ha kell, ha nem mindenfélét megvesznek. A szakember véleménye szerint a vásárlás is válhat káros, sőt kóros szenvedéllyé. Aki kínzó szeretetéhségét, labilis érzelmi életét, bizonytalan munkahelyi helyzetét vagy válságba jutott párkapcsolatát vásárlásba menekülve ellensúlyozza, szenvedélybeteggé válhat.
Németh Attila, a budapesti Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai osztályának főorvosa, a függőséget okozó viselkedési zavarok hazai szakembere szerint a kényszeres vásárlás nem is olyan ritka kórkép, csak önálló jelentkezésével és kezelésével, más betegségtől függetlenül az utóbbi évekig nemigen foglalkoztak. Több hasonlóságot mutat más szenvedély- és kényszerbetegséggel, gyökerei között pszichológiai megbetegedések és problémák húzódnak. Gyakran társul szorongással, depresszióval, alkohol és drog túlzott használatával. Felmérések szerint a lakosság egy–hat százalékát érinti ez a betegség. Az érintettek kilencven százaléka nő, akik leggyakrabban ruhát, cipőt, ékszert, bizsut, kozmetikumot vásárolnak.
A gyengébbik nemnél sokkal erősebben jelentkező szenvedélybetegség visszavezethető arra, hogy eleve szívesebben vásárolnak, mint a férfiak, s az ő napi feladatuk a háztartás vezetése, a bevásárlás is. A férfiak autóalkatrészeket, CD-ket, kazettákat, könyveket vesznek. Náluk a vásárlás helyett gyakrabban a játékszenvedély jelentkezik.
A betegség a huszadik életév körül jelentkezik, de eltelik tíz év is, míg az érintett felismeri benne a kórt. Gyakran a szakemberek más pszichés betegségek gyógyítása során jutnak arra a megállapításra, hogy páciensük a kényszeres vásárlás rabja. Ezek az emberek képtelenek ellenállni vásárlási késztetésüknek, s az ezzel járó feszültséget csak így tudják oldani. Jellemző tény, hogy a megvásárolt tárgyak mintegy egyharmadát egyáltalán nem vagy csak igen ritkán használják. A vásárlás átmeneti jó érzést, örömforrást jelent, amely azonban hamarosan lelkifurdalással, bűntudat- és szégyenérzéssel társul az értelmetlen pénzkiadás miatt. A pénzszórás legtöbbjüknél komoly anyagi gondokat, eladósodást, válságba kerülő házasságot, válást is jelenthet. A vásárlási kényszer gyakorisága igen változó: van, akinél naponta többször is jelentkezik, van, akinél csak havonta egyszer.
A tünetek megszüntetése, a betegség kezelése pszichoterápiával és gyógyszerek alkalmazásával érhető el, ahogyan a hasonló kényszerbetegségek (kleptománia, körömrágás, tisztaságmánia, kóros hajtépdesés, kényszeres evés) és szenvedélybetegségek (dohányzás, alkohol- és drogfüggőség, játékszenvedély) esetén. A betegek depresszió, szorongás, valamilyen fóbia tüneteivel keresik fel a szakorvost, s a terápia során derül fény a vásárlási kényszerre, mint tünetre, de aki időben észreveszi magán a tüneteket, odafigyeléssel, önfegyelemmel úrrá lehet rajta. Aki szembesül azzal, hogy az életében jelentkező problémákat sem ivással, sem vásárlással nem oldhatja meg, elkerülheti a személyiségtorzulást, tragikus kimenetelű helyzetektől és válságoktól mentheti meg magát. Az önismeret és szükség esetén a pszichiáter segíthet a viselkedészavaron, a nehéz élethelyzetek megoldásában.