Új falu egy nagy szőlőskert ölelésében

Településeink között különleges tiszntelet övezi a nyolc-kilencszáz éves nmúlttal rendelkezőket. Joggal. Hinszen ez azt mutatja, lakói példásan ragaszkodnak községükhöz, városukhoz, oda folyton visszatérnek, jöjjön tatár, török, német, orosz. De ugyanilyen tisztelet illeti azokat a falvakat is, amelyek az utóbbi évtizedekben, években, netán hónapokban jöttek létre.
Szorgalmatos ilyen község.
De merre is van ez a Szorgalmatos? Tiszavasvári és Tiszalök között, az országúttól s a vele párhuzamosan haladó vasúttól keletre, egy nagy szőlőskert ölelésében. Amúgy jó, fekete földet szánt erre az eke, de ahol Szorgalmatos fekszik, nem igazán zsíros a föld. Fekete, de nem zsíros. Sőt! Ám tulajdonképpen ennek köszönheti a létrejöttét. Bűdszentmihály – ez volt a mai Tiszavasvárit alkotó két régi település egyikének a neve – határában a Nagyatádi földreform idején négyszáz, egyenként háromszáz öles telket alakítottak ki, ahol Szentmihály legszegényebb emberei, a háborúból hazatért katonák és azok családjai vásároltak telket, többnyire részletre.
Az első házak – pontosan öt – 1926-ban épültek. A falu szélén található agyaggödörből alap nélküli, fél méter széles, vert sárfalakkal nádtetős házakat építettek, amelynek búbos kemencés szobája és pitvara volt. Őket követte szép sorban a többi is, mindenkinek egyformán egyszobás kicsi háza lett, a portákat kóró- vagy rőzsekerítéssel kerítették el. Bár szegényesek voltak a házak, de minden tavasszal tapasztották, meszelték, az udvarokat mindennap seperték. Minden talpalatnyi helyet bevetettek. Hét közben tengerikását, puliszkát, krumplit és habart ételeket ettek. Hús hetente egyszer került az asztalra: vasárnap. A disznótorokat a családok beosztották egymás között. Oda hivatalos volt mindenki, és a friss húsból, hurkából, kolbászból is mindenki kapott. Így folyamatos volt a község húsellátása. Szorgalmatos tényleg úgy élt, mint egy nagy család. Ám szegények voltak. És tisztelettudó, szorgalmas szolgák, akiket szívesen hívtak napszámba a környék módosabb gazdái.
Ezért is ragadhatott rájuk a Szorgalmatos név.
Egy hétoldalas, sűrűn telegépelt falukrónikából tudjuk mindezt, amit a községházán kaptunk. A belső lapok számítógépen íródtak, nyomtatódtak, de a borító tündérien, romlatlanul egyszerű. És a címkén kézzel írva csak annyi: Szorgalmatos történelme.
Hét oldal és tizenhárom utca – ennyi Szorgalmatos múltja s jelene. Egészen a legutóbbi időkig nem is igen tudott többet róla a környék. Akkor viszont azok is felkapták a fejüket, akik nem különösebben érdeklődnek a közügyek iránt: Szorgalmatos le akar válni Tiszavasváriról!
– Napra pontosan meg tudjuk mondani, mikor indult el az önállósodási folyamat – eleveníti fel a kezdeteket a tisztét társadalmi munkában ellátó polgármester asszony, Takács Pálné. – 2000. június 2-án. Egy gyűlésen a vasvári önkormányzat néhány vezetője arról beszélt, hogy a város nehéz anyagi helyzete miatt fájdalmas takarékossági intézkedésekre van szükség, ami érintené a szorgalmatosi általános iskolát is. Azt tervezték, hogy a felső tagozatosaink be fognak majd járni a városba, hogy csökkentsék a költségeket. Ez ellen pedig nyomban széles körű tiltakozási akció indult, hiszen tudtuk, ha elviszik a felsősöket, az majd az iskolánk halálát is jelenti. Ahol pedig megszűnik az iskola, a település jövője is veszélybe kerül. A szomszédos Józsefháza vagy Kisfástanya példája lebegetett a szemünk előtt, ahol ez a folyamat már korábban lejátszódott. Mi pedig nem akartunk az ő sorsukra jutni.
Hozzátartozik azonban az igazsághoz, hogy Szorgalmatos sokkal jobb erőben indulhatott iskolája megvédésére, mint a két közeli település. Itt már évek óta eredményesen működött a településrész önálló arculatának megtartásáért alakult civil szerveződés, és ami a legtöbbet nyomott a latban: a csaknem ezres lélekszám.
– Utánanéztünk, Szabolcs megyében nyolcvan településen él kevesebb ember, mint nálunk – kapcsolódik a beszélgetésbe Szép Attila önkormányzati képviselő. – És tudtuk azt is, az önállóság nem csupán az iskolás gyerekek szüleinek a szívügye. Nem is volt gond az önállósodási törekvést megelőző aláírás-gyűjtés megszervezése. Két nap alatt összejött a szükséges mennyiség, s hamarosan megalakulhatott a leválást előkészítő bizottság.
Az önállóság kigondolása nem bonyolult manőver, a neheze azonban csak azután következik. Miből, s mennyiből tartják majd el a jövendő falut? – voltaképpen ezen áll, vagy bukik a leendő község sorsa. Összeültek hát a pénzügyekhez értő szorgalmatosiak, s miután minden lehetséges tényezőt figyelembe vettek, úgy ítélték meg, hogy durván százmillió forintos költségvetési keretre lenne szükségük. Ezt a pénzt az állam tulajdonképpen biztosítja, de ami még ennél is fontosabb talán, a tiszavasvári önkormányzat nem gördített akadályt a leválás útjába. Egy év elteltével pedig a köztársasági elnök határozata is kimondta, hogy a legközelebbi önkormányzati választások napjával Szorgalmatost új községgé nyilvánította, így megszületett Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 229. települése.
– Nagyon sok tennivaló vár ránk, de nincs okunk a félelemre – véli a község alpolgármestere, Fehér József, aki képviselőtársaival együtt egy hónapja tölti be e tisztséget. – A legfontosabb talán az iskola rendbetétele, és a szennyvízhálózat kiépítése. Aztán gondoskodni kell a posta, a patika, az orvosi rendelő elhelyezéséről, s rendbe kellene tennünk majd az útjainkat is. De én biztos vagyok benne, közösen szép sorban megoldunk mindent. Közösen, mint eddig is oly sokszor.
Az önzetlen munka az önállóság megszerzésével sem szűnt meg szerencsére. Csak egyetlen példa a legutóbbi fejleményekből: a falu képviselő-testülete egyöntetűen lemondott tiszteletdíjáról. Az így megtakarított pénzt az új iskola terveinek elkészítésére fordítják.