Fekete évre számítanak az önkormányzatok

Egy nagy jajkiáltás szakadt ki a hét magyar önkormányzati szövetségből, miután kiderült, hogy a kormány a helyhatóságokon keresztül is igyekszik visszasarcolni, amit tavaly fedezet nélkül szétosztogatott. 2003 szomorú év lesz a falvakban és a városokban.

munkatársunktól
Az idei év legnagyobb vesztesei az önnkormányzatok – állítja Szita Kánroly, Kaposvár polgármestere, a nMegyei Jogú Városok Szövetségének társelnöke, s egyben fölhívja a figyelmet rá: nem a polgármesterek, nem a képviselő-testületi tagok sorolandók a komolytalan költségvetési törvény sanyargatottjai közé, hanem a falvak és a városok lakói, akiktől a helyi közösségeket gyarapítani hivatott pénzt zabrálja el a szociálliberális kormányzat.
– Mire készüljön tehát a települések népe? – kérdeztem az országgyűlési képviselői posztjáról leköszönt politikust, aki épp azért hagyta ott a bársonyszéket, hogy ebben a szorongatott helyzetben minden energiáját szűkebb pátriájára tudja fordítani.
– Sok jóval nem traktálhatom polgártársaimat. Nem hittem volna, hogy a Bokros-csomag után még egyszer lesz olyan okunk a szomorúságra, amilyen akkor volt. Sokszor elhangzott már, de falra hányt borsó maradt a bírálat: az ötvenszázalékos béremelés fedezetét a kormány nem adja oda az önkormányzatoknak. Ehhez tudni kell, hogy a helyhatóságoknak a bérek tekintetében eddig is csupán a postás szerepe jutott, tehát közvetítették a központi forrásokból származó pénzt. A szerep megmaradt, csak éppen a küldemény felét nem adták föl, de a „kézbesítőt” kötelezték a teljes összeg kifizetésére. Kétszáznegyvenmilliárd forintnak kell célba érnie, de ennek csak ötven százaléka van meg. Pedagógusok, orvosok, tisztviselők, a sportot működtető emberek és még sok-sok, a közt szolgáló hivatás, szakma képviselői kerültek veszélybe a szűkmarkú költségvetés miatt.
– A kormánypártok azt állították, hogy kimeríthetetlen tartalékkeret áll rendelkezésre azoknak az önkormányzatoknak a megsegítésére, amelyek ellehetetlenülnének.
– Ez az egyik nagy átverés. Ugyanis az történt, hogy a kormány több, korábban szabadon fölhasználható önkormányzati bevételt egyszerűen megcímkézett. Eddig például eldönthettük, hogy a személyi jövedelemadó helyben maradó részét mire használjuk föl, tisztes bevételek származtak a helyi iparűzési adóból és így tovább. A baloldali kormányzat úgy rendelkezett, hogy az önkormányzatok ezt mind fordítsák bérre, s majd azok a helyhatóságok, amelyek még ezután sem tudják teljesíteni fizetési kötelezettségüket, pályázhatnak a pótlásra. Így valóban talán elég lesz a pótkeret. Csakhogy közben nem lesz forrás a fejlesztésekre, megint megáll az élet, a fejlődés, mint a Horn-kormány dicstelen bokrosi éveiben.
– Mit tehetnek ebben a helyzetben a helyhatóságok?
– Elbocsáthatnak közalkalmazottakat, bezárhatnak óvodákat, iskolákat, vagy ha ezekhez ragaszkodnak, megpróbálhatják kiárusítani még meglévő vagyonukat, ingatlanaikat, esetleg hitelt vehetnek föl, ha még kapnak. A kormány tulajdonképpen azt a rövidlátó gondolkodásmódot kényszeríti így rá a településekre, amely szerint saját maga végzi el az ország végkiárusítását, az újabb erőltetett privatizációs hullámmal.
– Van-e mód sikeres ellenlépésekre?
– Nagyon kevés. Még szűkebb hazámban, az utóbbi években szépen gyarapodott, biztos lábakon álló Kaposváron is megérzi majd a polgárság a baloldali kormány baljós cselekedeteinek következményeit. De meglehet, másutt még nagyobb lesz a baj. Medgyessy miniszterelnök vezette be nemrég az életképtelen települések fogalmát, pontosabban visszahozta, mert hallottunk ilyesmit már a szocializmus idejében is, akkor nem tudtam elképzelni, hogy az ötletgazda mire gondol. Most már tudom: a kistelepülésekre, ahol nincs helyi ipar és így iparűzési adó sincs, nincs vagyon… A falurombolás rémképe ködlik fel.
– Más pénzszerzési módok is léteznek…
– Inkább csak léteztek. A Széchenyi terv összefoglalta és összehangolta a sokféle országgyarapítási célt. Ezt most módszeresen leépítik, elsorvasztják. Teljesen bizonytalan a fejlesztési, beruházási pályázatok sorsa. Az egész helyzetre jellemző, hogy a Magyarországon létező hét önkormányzati szövetség történetében még sohasem fordult elő, hogy néhány óra alatt egyetértő, közös állásfoglalás szülessék. Most ez bekövetkezett, egy nagy segélykiáltás szakadt ki belőlünk.