A 2. magyar hadsereg – amelynek parancsnoka Jányi Gusztáv vezérezredes volt – mintegy 210 000 katonáját 1942 áprilisa és júliusa között szállították ki a keleti front déli szakaszára.
A magyar egységek kiküldésére azután került sor, hogy a Wehrmacht képtelen volt saját forrásból pótolni az 1941-es év keleti frontján élőerőben és hadianyagban elszenvedett veszteségeit. Ezért 1942 elejétől Németország komoly politikai nyomást gyakorolt szövetségeseire, hogy növeljék részvételüket a bolsevizmus elleni küzdelemben. (Az 1942 januárjában lefolytatott politikai és katonai egyeztetéseken Berlin kezdetben a teljes magyar haderő – mindhárom tábori hadsereg – harcba küldését követelte.)
A 2. magyar hadsereg addig beérkezett alakulatai – a III. és IV. hadtest – részt vettek az 1942. június 28-án a szovjet arcvonal déli szárnyának szétzúzására indított, Kék fedőnevű hadműveletben. Ahol a szovjet védelem Tyimnél történt áttörését követően július második hetében kijutottak a Donhoz. A folyóvédelem kiépítése érdekében a két német hadosztállyal megerősített magyar alakulatok július 18-a és szeptember 16-a között több hullámban kísérletet tettek a 6. szovjet hadsereg három doni hídfőjének visszafoglalására. A 2. magyar hadseregnek csak a korotojaki hídfő felszámolása sikerült az uriviból és a scsucsjeiből nem sikerült kiszorítani az ellenséget.
A német hadvezetésnek nem voltak illúziói a szövetséges haderők harcértékét illetően, amit csak megerősített a 6. német hadsereg szárnyait biztosító 3. és 4. román hadsereg 1942. novemberi gyors összeomlása. Ráadásul a német hadiipar még a saját csapatok ellátására sem volt teljességgel képes, így Berlin nem volt abban a helyzetben, hogy a magyar csapatok kiszállítást követő felfegyverzésére tett ígéreteit teljesítse. A későbbi védelmi harcokban különösen hiányoztak a páncélosok, a páncéltörő fegyverek, valamint a tüzérségi vontató eszközök. Így a gyengén felfegyverzett 2. magyar hadsereg – amely július 9-től a Weichs vezérezredes főparancsnoksága alatt B hadseregcsoport állományába tartozott – 1943 elején a Voronyezs és Pavlovszk közötti mintegy 200 kilométeres arcvonalat kellett védenie. Számottevő erősítések hiányában a hadseregcsoport egyetlen tartalékát – az ún. Cramer hadtestet, amelybe az 1. magyar páncéloshadosztály is tartozott – mintegy 50-100 kilométerre vonták a 2. magyar hadsereg, valamint a szintén fenyegetett déli szomszédja a 8. olasz hadsereg mögé.
A Voronyezsi front erői eredetileg január 14-én kezdték volna meg támadásukat, de az urivi hídfőben elhelyezkedő 40. szovjet hadsereg 12-i eredményes felderítő vállalkozás következtében következtében előbbre hozta kitörésének időpontját. A támadás súlypontjában a Vörös Hadsereg előerőben 3-3,5 szeres, tüzérségben 7–10 szeres, harckocsikban 4-5 szörös fölényben volt. Miután a Cramer-hadtest január 13-i és 16-i ellentámadásai sem tudták a szovjet betöréseket elreteszelni, január 17-én a hadseregparancsnok elrendelte a még Donnál védekező erők visszavonulását. Jányi egyes, rendezetlenül hátraözönlő csapatok láttán január 24-én kiadta hadseregét jórészt igaztalanul bíráló parancsát, amelyet március 12-i utasításával a gyakorlatban is hatályon kívül helyezett.
Január 22-én Hitler engedélyezte a 2. magyar hadsereg kivonását az arcvonalból, amelyet a még harcképes egységeket összefogó Vargyassi Gyula vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló harccsoport fedezett. A január 15-től a 2. német hadsereg alárendeltségébe tartozó, eredményesen védekező III. magyar hadtest február 2-án kezdi el visszavonulását Sztarij Oszkol irányába.
A 2. magyar hadsereg véres veszteségei – hősi halottak, sebesültek, eltűntek – mintegy 125 000 főre becsülhetőek, a Belgorod térségében gyülekezett alakulatok hazaszállítása 1943. tavaszán történt meg. Az 1942-43-ban szovjet fogságba esettek túlélési esélyei minimálisak voltak, jellemző a Sztálingrádnál magát megadó 190 000 német katonából alig hatezer élte meg a világháború végét.
Egyetérthetünk Szabó Péter hadtörténésznek a 2. magyar hadsereg harcaival kapcsolatos értékelésével, miszerint „A hiányos fegyverzettel, felszereléssel és téli ruházattal rendelkező magyar csapatok erőn felüli helytállást tanúsítottak a téli doni hadműveletek alatt. Megakadályozták, hogy a szovjet hadsereg egy lényegesen nagyobb méretű katlancsatába kényszerítse és megsemmisítse a Don menti arcvonalat védő magyar, német és olasz seregtesteket.”
Keresztrejtvény
Napi sudoku
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!