Isten a görbe vonalakon is tud egyenesen írni, tartja portugál közmondás, amely annak a reménynek kifejeződése, hogy gyarló eszünkkel nem mindig érthetjük meg, mit miért tesznek az égiek. Hitünk alapján azonban biztosak lehetünk abban: ha az első pillanatra nem is látszik, a mi érdekünkben cselekedett a Teremtő úgy, ahogy.
Lassan a hit eme magas fokára lesz szükség ahhoz, hogy felfoghassuk az MDF újabb és újabb, a legtöbb földi halandó által immár alig követhető lépéseit.
Már az 1998-as választások előtt elismerték az MDF vezetői – többek között Boross Péter – ha nyernek a polgári erők, ha nem, feltétlenül meg kell szervezni a jobbközép pártok unióját. Hiszen már akkor is világos volt: a jobboldalnak csak egységesen van esélye, hogy a siker reményében szálljanak küzdelembe a baloldali blokkal. Ez a felismerés azonban, mintha végleg feledésbe merült volna a 2002-es választásokat követően, az MDF egyre hősiesebben őrizte „függetlenségének” Szent Grálját.
S miután e függetlenséget elsősorban a Fidesztől kívánták megvédeni, így az MDF vezető politikusai reggeli tornagyakorlataik közé felvették a legnagyobb ellenzéki párttól való napi elhatárolódást is. Itt tényszerűen meg kell állapítani, hogy a mai baloldali médiában az MDF megnyilatkozásai szinte csak akkor válnak hírértékűvé, ha a Fidesztől markánsan eltérő álláspontot, illetve bírálatot fogalmaznak meg. Ez viszont szinte pavlovi reflexként azonnal garantálja a fősodratú média kedvező ítéletét, sőt még magából Kovács Lászlóból is ki lehetett ezzel az eljárással néhány elismerő mondatot csalni.
A kérdés az, hogy ezek a mezei piros pontok meddig gyűjthetőek következmények nélkül. Láthatóan az MDF vezetésének logikája abból indul ki, hogy még egyszer megismételhető a 2001-es játszma, amikor az utolsó pillanatig halasztották a Fidesszel való közös listaállítást. Magyarán úgy vélik, hogy 2005-ig megpróbálkoznak az „önállóság” feliratú pólóban politizálni, majd ha addig sem lenne esélyük a parlamenti küszöb átlépésére, akkor majd ismét tárgyalnak a Fidesszel a közös listáról.
E koncepcióban komoly szerepe van a 2004 nyarán megtartandó európa parlamenti választásoknak, amelyet az MDF stratégái tesztnek szánnak, amelyen le kívánják mérni, mennyire honorálja a közvélemény önállóságukat. Miután e választások minimális következménnyel járnak csak a belpolitikai életre, így a választóknak is nagyobb a „kísérletező kedve”. Ezért nagyon sok párt tekint nyugaton is egyfajta otthoni előválasztásként erre az eseményre.
A német CDU-CSU modell alapján a néppárttá alakult Fidesz-MPP mellett, attól némileg konzervatívabb pártnak lenne helye a hazai politikai palettán, különösen most, amikor a MIÉP felbomlóban van. Azonban a misztikus középért folytatott tülekedést – amelyet már az MSZP politikai nyúlványa, a Centrum Párt amúgy is megszállt – aligha értékelik a konzervatív választók. Akiknek szemében az MDF eddigi történetét hitelteleníti a szociál-liberális kormányhoz való mind feltűnőbb igazodás. Másrészt egyáltalán nem biztos, hogy helyes az MDF azon kiindulási pontja, miszerint a tékozló fiú visszatérése című magánszámukra a Fidesz az idők végtelenjéig vevő lesz.
origo.hu
Ismét együtt Kulcsár Edina és Csuti – nagy nap volt a mai
