Tiltott jelképek

Bíróság elé állítják tiltott önkényuralmi jelképek használatáért Barna Tibor ideiglenes budapesti lakost. A 34 éves diplomás fiatalember a két héttel ezelőtti háborúellenes demonstrációra Medgyessy Pétert bíráló plakátot készített, s ehhez illusztrációként a vörös csillagot és a sarló-kalapácsot is felhasználta.

A Heti Válasz megjelenésének napján, február 28-án bíróság előtt felel tettéért: önkényuralmi jelképeket használt a február 15-i békedemonstráción.

Valóban bűncselekménynek számít a tiltott önkényuralmi jelképek használata a Btk. 269/B paragrafusa szerint, ám az én esetemben ez a vád nem állja meg a helyét, mert a tájékoztató, ismeretterjesztő szándék kivételt jelent. A tüntetésen a vörös csillagot és a sarló-kalapácsot a miniszterelnök életútjának illusztrálására használtam.

A híradásokból azt hallhattuk, hogy három személyt állítottak elő a vörös csillag használata miatt a tüntetésen. Mindenki arra gondolt, hogy szélsőbaloldaliakról van szó, akik a kommunizmust akarták dicsőíteni.

Nem vagyok sem szélsőbaloldali, sem szélsőjobboldali, csak egy olyan ember, akinek elege van a Loppert Dániel-féle ügyekből, a lefoglalt szórólapokból, a demokrácia folyamatos megsértéséből, a tisztázatlan ügyekből. Úgy döntöttem, lépek.

Vagyis bement a boltba, hogy a plakátkészítéshez anyagokat vegyen.

Hat transzparenssel voltam jelen a tüntetésen. Tízezer forintot költöttem lécekre, festékszóróra, szögekre és kartonra. A tüntetés előtt egész éjszaka a plakátok elkészítésén dolgoztam. Azt akartam, hogy az üzenetem átmenjen. Olyan gondolatokat igyekeztem megfogalmazni, amilyeneket máshol nem lehetett olvasni. Ezek: Az USA a legnagyobb ökoterrorista állam; Bush-Rumsfeld-Sharon, százezrek vérétől mocskos a kezetek; Fegyverzetellenőröket az USA-ba és Izraelbe; Meddig pihENSZ? és Szállunk rendelkezésükre (ezen három madár van, szájukban szegfűvel, meddig, miért felirattal).

A hatodik pedig az a bizonyos vörös csillagos plakát. Ezen meglehetősen alpári kifejezést használ.

Azt gondoltam, nem az illemtankönyvből kell idéznem, hanem frappáns, szókimondó megállapítást kell a plakátra írnom. Jézus is mondott olyat a farizeusokra, hogy kívül meszelt sír, belül tele vannak undoksággal. A kritikámat azért fogalmaztam meg, mert szerintem az iraki helyzet megoldását nem az szolgálja, hogy az USA és Nagy-Britannia felosztják egymás között a világot, és bábállamot hoznak létre.

Mi történt a plakátokkal, amikor kivitte őket a Liszt Ferenc téri gyülekezőhelyre?

Néhány perc alatt szétosztogattam őket, csak a vörös csillagot tartalmazót tartottam meg. Nem akartam mást bajba keverni.

Mikor vette észre, hogy a transzparens feltűnést keltett?

Jelképes értékű, hogy éppen a Terror Házánál igazoltattak civil ruhás rendőrök, akik megmutatták a jelvényüket. Olyan pillanatot vártak ki, amikor ritkább volt a tömeg az Andrássy úton. Megkértek, hogy a plakátot ne a felvonulók felé fordítsam. Akkor a tüntetésen részt vevők közül pár ember gyanút fogott. Megfordítottam a plakátot, hogy ők is hadd lássák, miért igazoltatnak. Többen körbevettek bennünket, engem a tömeg elsodort, és a plakát kikerült a kezemből.

Mikor találta meg ismét a plakátot?

A menetben egy fiatalember vitte, de a rendőrség egy harmadik személytől foglalta le, akit aztán kivontak az ügyből.

Ha nem volt magánál a plakát, miért vitték el a rendőrök?

Még a Terror Házánál fényképeket készítettek. Már hazafelé készültem a Hősök terén a tüntetés után, és éppen hajtogattam a megmaradt négy plakátomat, amikor odaléptek hozzám ugyanazok a civil ruhás rendőrök.

Hogyan bukkantak a nyomára? Esetleg végig követték?

Nem valószínű, mert megdorgáltak, hogy a Terror Házánál elkeveredtem. Beültettek az autóba, körbevettek. Kérdeztem, mire számíthatok, erre azt válaszolták, hogy majd megbeszéljük. Egy pillanatra átfutott az agyamon, vajon törvényes keretek között fognak-e kihallgatni, de végül is csak néhány formai hibát követtek el, a kihallgatás udvarias hangnemben folyt le. A VI-VII. kerületi kapitányságra vittek, a Dózsa György útra. A kihallgatás alatt többször bejöttek, kimentek, az ajtót nyitva hagyták, mint ahogy az a filmekben szokott lenni. Két ízben kint várakoztam, sok volt a holtidő. Megtörtént a „lerabosítás” is: ujjlenyomatot vettek, lefényképeztek három irányból. Éjjel tizenegy óráig tartott, s ebbe még egy gyors házkutatás is belefért.

A házkutatás során mi történt?

Megkérdezték, kérek-e hatósági tanút, de én nem tartottam rá igényt. Civil kocsival mentünk el a MÁV-szállóig, ahol többen lakunk egy szobában, de a lakótársaim nem voltak otthon. Inkognitóban jöttek fel a szobámba, azt mondtam a portásnak, az ismerőseim. A házkutatás legfeljebb húsz percig tartott. Turkáltak a holmim között, lefoglalták a szórófejes festékeket, erről papírt is adtak.

A jegyzőkönyvről viszont nem kapott másolatot. Ezt mivel magyarázták a rendőrök?

Azt mondták, csak akkor kapom meg a másolatot, ha hatszáz forintos illetékbélyeget viszek.

Reménykedett, hogy az ügyészség nem fogadja el a vádemelési indítványt?

Őszintén szólva nem bántam meg, hogy bíróság elé került az ügy, de nem gondoltam volna, hogy ekkora baklövést elkövetnek. Szerintem a bíróság kimondja a felmentést, mivel nem történt bűncselekmény. Ha mégis elmarasztaló ítélet születne, az megrovás vagy pénzbüntetés lehetne. De büntetett előéletűnek számítanék csupán amiatt, mert felelevenítettem Medgyessy Péter múltját. Ebben az esetben akár a strasbourgi bíróságig is vinném az ügyet.

Tudja, hogy mi történt a másik két előállított személlyel?

Tőlem függetlenül hallgatták ki őket, vigyáztak a rendőrök, hogy ne találkozzunk. Csak az egyikük ellen emeltek vádat, egy nemezsapkás fiatalember ellen.

Most hol vannak a plakátjai?

Ott hagytam őket a Hősök terén, a rendőrök csak utólag mondták meg, hogy megtarthatnám őket. Nem tudom, mi történt velük, remélem, jó kezekben vannak.

Tudja, hogy a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezet ügyvédje az egyik napilapban védelmébe vette, és a politikai jogok korlátozását látja az eljárásban?

Igen, és segítséget ígért a Helsinki Bizottság is.

Megbánta, amit tett?

Világossá vált előttem, hogy azok az esetek, amelyek ellen magam is tiltakoztam a plakátokkal, nem véletlenek, hanem a kormányzat által támogatott tendencia részei: elterelni a figyelmet a valós problémákról. Vagyis a színjátéknak vége. A rendőrségi eljárás is bizonyítja: elértem a célomat, az üzeneteim célba találtak – olvasható a Hetivalasz.hu-n.