Sokan érdeklődnek arról, hogy miről lehet felismerni a vásárlásra nem éppen ajánlott, kelésgyenge naposcsibét. Az egészséges, életerős naposcsibe testtömege 40-50 gramm. Mivel az első napi testtömeg fajták szerint eltérő lehet, az életképesség megítéléséhez legalább annyira fontos, hogy a csibe küllemi hibáktól mentes legyen: végtagjai legyenek épek, csőre szabályos, a tekintete és a mozgása élénk, ne billegjen, szilárdan álljon a lábain, egész testét borítsa dús, száraz pihe. Az ilyen jószág szikzacskója felszívódott, vagyis köldöktájéka kemény tapintású.
A kelésgyenge csibe a szabványosnál kisebb. Pihézete borzas, túl száraz vagy – gyakrabban – nyirkos, a jószág fázékony, étvágytalan, állandóan csipog, nemegyszer már az első napon hasmenése van. Csőre, lába sokszor torz, lábain nem áll szilárdan, billeg. Köldöktájéka puha tapintású. A kelésgyengeség nem betegség, hanem állapot. Többek között a szülőállomány tartási, takarmányozási hibái, egyes betegségek, a tojáskezelés és tárolás szakszerűtlensége, keltetési technológiai hibák okozhatják. Mivel nem betegség, gyógyítani sem lehet. Bármit is teszünk, a kelésgyenge csibék zöme hét-tíz nap után elpusztul.
Már több alkalommal is megtörtént, hogy az öt-hat hetes, vagy éppen a rántani való, addig szépen fejlődő csirkék egyik napról a másikra bágyadttá, aluszékonnyá váltak. Csak ültek és gubbasztottak, nagy részük csakhamar elpusztult. Milyen betegség lehetett ez, hogyan védekezhetünk ellene? – szól a másik kérdés.
Távdiagnózist felállítani felelőtlenség volna! Minden esetet a helyszínen kell vizsgálni. A leírtakból nagy valószínűséggel az úgynevezett gumborói betegségre lehet következtetni. A kór ellen vakcinázással védekezhetünk. A vakcinázási programot befolyásolja a csirkék ellenanyagszintje (azaz, hogy vakcinázták-e azt a tenyészállományt, amelynek a tojásaiból származnak), a környék járványhelyzete és az alkalmazott vakcina sajátossága. Leggyakoribb az itatásos immunizálás, 14-21 napos életkorban hajtsuk végre, majd három hét múlva ismételjük meg. A kora tavaszi csibék életereje, ellenálló-képessége egyébként jobb, mint a késeieké.
Idén február végén vásároltam tojó hibrid naposcsibéket. Mikor kezdenek tojni? – érdeklődött egy ismerősöm. A mai fajták korán érők. A tojástermelő fajták és hibridek négy és fél-öt hónapos korban, a kettős hasznúak öt-hat hónapos koruk körül kezdik a tojástermelést. A teljesítmény függ a fajtához kötött genetikai képességektől, de a környezeti tényezőktől is. Utóbbiak közül a legfontosabbak a fényviszonyok. Természetes, hagyományos, kifutós tartásban a tojástermelés határozott időszakiságot mutat: tavasszal növekszik, késő ősszel csökken. Ha a világos órák száma naponta nyolc-kilenc óránál kevesebb, a tojástermelés szünetel. Zárt tartásnál, megfelelő világítási programokkal évszaktól függetlenül viszonylag egyenletes termelést érhetünk el. Számít a takarmányozás, a tartási körülmények, de mindennél fontosabb az egészségi állapot.
Arra biztatnak, tartsak pézsmakacsát, mert annak jobb a húsa a házi kacsáénál. Mások szerint barbarit vagy mulardot érdemes tartani a mája miatt. Mi a különbség közöttük? – hangzik a következő kérdés. Kacsán gyakorlatilag a pekingi kacsát és annak különböző változatait értjük. A pézsmakacsa (más elnevezései: varacskos, szemölcsös, mosusz, török, repülő, fán ülő, néma) nem a kacsa valamelyik fajtája, hanem attól rendszertanilag is elkülönülő faj. Annak idején, amikor hús- és májhasznosításra Franciaországból behoztuk a pézsmakacsa nagyszülő- és szülőpárvonalait, átvettük az ottani barbarie nevet. Szakmailag helyesebb, ugyanakkor magyarosabb is lenne, ha pézsmakacsa helyett pézsmarécét mondanánk. A pézsmaréce tojó a házikacsával nem párosítható, viszont a pézsmaréce gácsér a házikacsa tojóval igen: az utódok a jó növekedési erélyű, jó májtermelő mulardka-csák. Ha mulardot akar keltetni, három-négy házikacsa (pekingi) tojóra számítson egy pézsma gácsért. A keresztezett tojások keltethetősége jobb, mint a fajtatisztáké.
Hogyan keltethetek természetes módon kislibákat? Kotlik-e a lúd? – előfordul, hogy erről is érdeklődnek a gazdálkodók. Tenyésztésre legalkalmasabbak a kettő-öt éves, erős testalkatú, de nem kövér ludak. Egy gúnárhoz hat tojónál többet ne osszunk be! A tojások termékenyebbek lesznek, ha a párzás vízen történik. A liba – időjárástól függően – ősszel, gyakrabban azonban télen kezdi el a tojástermelést. Ennek biztos jele, ha a mageleség helyett a szálast kutatják, csőrükben szalmát hordanak. Ha a tojást nem szedjük össze, hanem a fiatalabbaknál hat-tíz, idősebbeknél tizenkét-húsz tojást a fészekben hagyunk, a liba kotlani kezd. A lúdtojás három-négy hétig csíraképes.
Ha a lúd sokáig marad a fészkén, és a tollát tépi, akkor biztosan kotlani akar. Ilyenkor tizennégy-tizenöt tojást tegyünk alá. Némelyik lúd évente többször is kotlik: kora tavasszal, nyáron, esetleg ősszel is. A kotló libát ne zavarjuk. Az eleséget (árpát, zabot) és vizet azonban olyan távolságba tegyük a közelébe, hogy evéshez, iváshoz kénytelen legyen leszállni. Ha magától nem száll le, naponta egyszer emeljük le legalább hatvan négyzetcentiméter területű fészkéről. Több fészek esetén a ludakat el kell választani úgy, hogy egymást ne lássák! A többéves tojók jó kotlók, tojásaikat és a kikelt kislibákat szárnycsapásokkal, sziszegéssel, harapással védik. A kotlás időtartama 28-30 nap. Lúdtojásokat kotló tyúkkal és pulykával is keltethetünk, előbbi alá hat-nyolc, utóbbi alá tizenkettő-tizenöt tojást tehetünk.
A kikelt kislibákat felszáradásukig, vagyis egy napig anyjuk alatt hagyjuk, majd meleg, száraz helyiségbe tesszük őket. Jó idő esetén már öt-hat napos korukban kiengedhetők a szabadba, kéthetes korukban már a vízre is. Táplálékuk eleinte kenyérmorzsa lehet, csalánnal, finom fűvel, salátalevéllel, vagdalt tojással keverve. Egyhetes korukban már adhatunk nekik leforrázott korpát, árpadarát, főtt rizst, kéthetes korukban főtt, zúzott burgonyát, esetleg répát is tehetünk a lágy eleséghez. Egy hónapos korukban a zöldeleséget már maguk keresik meg, ekkor adhatunk árpát, zabot is, utóbbi elősegíti a gyorsabb tollasodást. A fiatal libákat naponta ötször-hatszor etetjük, de két hónapos koruktól, amikor már tollazatuk kifejlődött, felnőttként kezelendők, a legelő mellett csak este kapnak némi takarmánykiegészítést.
origo.hu
Wagner kezdőknek és haladóknak – a Müpa operafesztiválja mindenkit vár
