A paraszolvencia és társai

Érdekes szó a paraszolvencia. Lerí róla, hogy idegen. Ám az sem kevésbé érdekes – és korunkra nagyon jellemző –, hogy idegen volta és hangzása ellenére a legtöbben tudják, hogy mit jelent; azok is, akik a magyaron kívül semmilyen más nyelvet nem ismernek. Akik pedig többé-kevésbé más nyelvekben is járatosak, azokat a szó eredete, keletkezése, pontos jelentése érdekli. Például Győri Mária törteli olvasónkat, akinek már korábban is több közérdeklődésre számot tartó kérdést köszönhettünk. Legutóbbi levelében többek között ezt írta nekünk: „mit fejez ki a paraszolvencia, ha velejéig boncoljuk a szót?” Készséggel válaszolok, de úgy érzem, akkor járok el helyesebben, ha nem csupán ezzel az egy szóval foglalkozom, hanem többé-kevésbé rokon értelmű megfelelőiről is számot adok, mindegyiket bemutatva egy-két sorban.
Baksis. Török, végső soron pedig perzsa eredetű szó, amely leginkább a keleti és balkáni népeknél szokásos, aránylag csekély összegű borravalóra utal, de amelyet nálunk is használnak, főleg lekenyerezésül adott pénzösszeg megjelölésére.
Borravaló. Közismert jelentése: ’valakinek valamely szolgálatért a rendes járandóságon felül juttatott, szakmánként, tevékenységi körönként változó összeghatárokon belül mozgó pénzösszeg’. Az idevágó szavak, kifejezések közül ennek van nyelvünkben a legnagyobb múltja. Példaképpen, íme, egy mondatrészlet a kassai lakatosok 1631-ben kelt céhszabályzatának a mesterlegényekre vonatkozó részéből: „…hogy ha egy többi közöl borra valót kap, tartozik azt a többi között elosztani”. Ebben az időben, a 17. században egyébként még az innya való pénz meg az italpénz is használatos volt, hasonlóan a franciához vagy a némethez, amelyben a megfelelő szóban nem a bor, hanem az ital szerepel.
Csúszópénz. Értelmező kéziszótárunk szerint ’megvesztegetésül valakinek titkon adott pénz’. Bár nincs szótárazva, hasonló szerepben nemritkán előfordul a kenőpénz is.
Farkapénz. Jellegzetes tájnyelvi szó. Legismertebb jelentése: ’megvásárolt állat hazahajtásáért adott borravaló’. Néhol az állatok felhajtásáért vagy a vevők közvetítéséért adott borravalót jelenti.
Jatt. A mindennapi bizalmas társalgás közismert szava. Jelentése: ’borravaló’. Ez a jiddis eredetű szó a tolvajnyelvben bukkant fel először a múlt század közepén, eleinte még jattpénz formában, mivel a jatt eredeti jelentése ’kéz, kar’.
Paraszolvencia. Eléggé jól ismert jelentése: ’ingyenes szolgáltatásként járó kezelésért az orvosnak juttatott tiszteletdíj’. Körülbelül ezt fejezi ki a hálapénz is. A paraszolvencia görög-latin eredetű, mesterségesen alkotott szó; a ’megfizet, teljesít, kiegyenlít’ jelentésű latin solvo, solvere ige névszói származéka, a görög para- előtaggal kiegészítve, amely többek között valamihez való hasonlóságot, mellérendeltséget is jelöl. A szó, ha „velejéig boncoljuk”, ahogy olvasónk kérte, nagyjából ezt jelentheti: ’tartozás megfizetése, adósság személyes kiegyenlítése’.
Bár még tovább is sorolhatnám azokat a szavakat, amelyek ebbe sajnos mindmáig divatos témakörbe többé-kevésbé beletartoznak – harisnyapénz, juttatás, tűpénz stb. –, abbahagyom, mert akárhogy is számolom, ezek nélkül is vagy tíz olyan szót bocsáthattam közszemlére, amelyek mindegyike ilyen vagy olyan megfontolásból önként adott kisebb-nagyobb pénzöszszeget jelöl. S ha valamelyiket a fontosabbak közül mégis kifelejtettem ebből a felsorolásból? Hát, Istenem! Legföljebb ezzel az immár szólássá érett tréfás fordulattal védekezem: ez, kedves olvasók, sajnos, lemaradt, mint a borravaló!