Úgy hozta a sors, hogy Tamás Sándor élete elválaszthatatlan édesanyjáétól és Afrikától. Négyéves volt, amikor szülei Zairéban (ma Kongó) vállaltak munkát. A kolozsvári fiúnak szinte természetes volt, hogy megtanult franciául, szuahéliül, később angolul, németül, így ma a magyarral együtt öt nyelven beszél.
– Édesanyám fizikát és kémiát tanított általános iskolában. A családunk sorsa akkor fordult más irányba, amikor anyu megbetegedett, súlyos fájdalmai voltak, és az orvosok nem tudtak rajta segíteni – emlékszik vissza Tamás Sándor. – Egy ottani ismerősünk ajánlotta, hogy próbáljuk ki egy univerzális gyógynövény főzetét, mert az afrikai gyógyítók ezt használják sokféle betegségre, a gyomor- és bélpanaszoktól kezdve görcsoldásra, gyulladásokra, sőt bőrbetegségekre, sebkezelésre is. A tea csodát művelt, mert anyám kínzó fájdalmai hamarosan megszűntek, és három hónap elteltével teljesen felgyógyult daganatos betegségéből. Azóta is issza a teát, és szerencsére elkerülik a betegségek. Anyám ekkor elhatározta, hogy mindent megtud élete megmentőjéről, sőt azt elviszi Magyarországra, hadd gyógyuljanak tőle ott is a betegek. Külföldi orvosok, természetgyógyászok tapasztalatairól érdeklődött, és a legnagyobb európai könyvtárakban gyűjtött ismereteket az Euphorbia hirta növényről, amely Afrikában mindenütt megterem, útszéli gyomnövény. Szüleimmel Magyarországon telepedtünk le, itt kezdtem el felsőfokú tanulmányaimat, melyeket Franciaországban fejeztem be. Mivel a gyógynövényt egyre többen ismerték meg idehaza is, egyre többen meggyógyultak tőle, és szájról szájra szállt jó híre, beindult az üzlet. Az alapanyagról úgy tudtunk gondoskodni, hogy én hét éve leköltöztem Zanzibárra.
– Szeret ott élni?
– Ha nem dolgozni kellene, akkor nagyon jól érezném magam. De én vállalkozó vagyok, aki helyi munkásokat alkalmaz, és így nagyon nehéz a dolgom. A gyógynövény gyűjtése, szárítása, tisztítása, válogatása, csomagolása kényes, lelkiismeretes munkát kíván, csak hát a helybeliek enyhén szólva kényelmesek, állandóan a sarkukban kell járni.
– Mással is foglalkozik?
– Nemrégiben kezdtem el ananász- és papayaszárítmányt exportálni, ezek is a természet patikájának kellékei. Van egy másik célom is: feleségemmel közösen a magyar élelmiszereknek szeretnék piacot találni Tanzániában.
– Tízezer kilométerre Magyarországtól nem érzi magát magányosan?
– Zanzibáron kevés a fehér ember, főleg feketék, muzulmánok lakják a szigetet. Nagyon jól kijövök velük, üzlettársam, Juszuf is helybéli, de mivel egészen más a kultúrájuk, mélyebb barátságot nem tudtam velük kötni. Dar es Salaamban van egy nagyobb fehér közösség, abból kerültek ki a legjobb barátaim.
– Meddig marad még Afrikában?
– Nagyon szép itt a természet, de egyszer szeretnék végleg hazatérni Magyarországra, hogy anyámnak segítsek az üzletvitelben. Afrikában sokat idegeskedem, szeretnék már nyugodt körülmények között dolgozni. Hogy oldjam a feszültséget, sokat sportolok, és megpróbálok minél több időt tölteni másfél éves kisfiammal. Bár az anyja angol, szeretném, ha megtanulna magyarul, és igyekszem felkelteni érdeklődését a magyar kultúra iránt. Nekem magamnak is hatalmas a lemaradásom, de megpróbálom pótolni.
– Családi okokból él Afrikában, családi vállalkozásban foglalkozik a gyógynövénnyel. Ha váltana, mit csinálna szívesen?
– Akkor is kereskedelemmel foglalkoznék, hiszen ezt tanultam, és ez érdekel a legjobban. Viszont amíg sikerélményeim vannak az Euphorbia hirtával, amíg több százan gyógyulnak meg az általam küldött teától, addig nem hagyhatom abba, és Afrikában kell maradnom.
origo.hu
Szívszorító képek egykori balatoni úttörőtábor romjairól
