A fellegvárban dúsan megterített asztalnál Károly Róbert látja vendégül János cseh és Kázmér lengyel királyt. A panoptikum megszólalásig élethű viaszbábui az 1335-ös királytalálkozó – amelynek eseményei köré immár hagyományosan építik a palotajátékokat – résztvevőit idézik.
Mindezt még csak-csak feldolgozná az ötévesforma kislány, de mikor a visegrádi főutcán, a királyi menet ünnepélyes vonulásán látom újra, épp tátott szájjal csodálkozik rá a pazar díszes korabeli ruhákban pompázó nemesekre, udvarhölgyekre, apródokra, lovas csapatokra és zászlósokra. A tölcsér megbillen kezében, és a piros fagylaltgombóc végigsiklik a világos, egyszerű, dísztelen blúzon.
A tornapályán zajló lovagi hétpróbán épp a falra futásban mérik össze ügyességüket a versenyzők. A klasszikus középkori játékban egy meredek pallón felszaladva kell minél magasabban megérinteni a vár falát. A versenyszám győztese négy méter nyolcvan centire emelkedett. A közel egykilós hajítóbárdot harminchat méterre repítette a legerősebb lovag. Az úszás, futás, íjászat és dárdavetés mellett a népes közönséget leginkább a birkózás ajzotta fel, amikor nagyjából a szumó szabályai szerint a lovagoknak vagy ki kell taszítaniuk ellenfelüket a három méter átmérőjű körből, vagy a földre küldeniük.
A hétpróbagyőztes Stoll Péter jutalomképpen egy hátaslovat vehetett át a tavalyi bajnok Klucsó Tamástól, aki idén a király bolondjaként szórakoztatta az egybegyűlteket. Ezenkívül a Szent György Lovagrend diadalmaskodó tagját a király megerősítette ebbéli rangjában.
Károly Róbert Itáliából hozta magával a lovagideál tiszteletét. A Magyarországon korábban is létező lovagi viadalokat rendszeressé tette udvarában, és azokon maga is részt vett. Elsősorban a királyhoz hű arisztokrácia számára hozta létre 1326-ban a Szent György Lovagrendet, amelynek tagjai szinte egyenlők voltak.
Ősi szokás szerint a viadalon a végsőkig fokozzák a hangulatot, mielőtt a lovagok úgymond sorompóba lépnek. A szentendrei Kelemen Zsolt lovas íjász maga készítette gyönyörű bőr-fém vértezetét és sisakját. Bemutatójából kiderül: őseink hogyan is tartották egykoron rettegésben egész Európát visszahajló reflexíjukkal, amellyel rendkívül gyorsan és pontosan lőttek.
Kassai Lajos lovas íjász tizenöt esztendő alatt dolgozta ki a modern íjászsport szabályait, nevét világszerte ismerik, hiszen minden versenyt megnyert, amelyen valaha elindult. 1998-ban tizenkét órás teljesítményével bekerült a Guinness-rekordok könyvébe, sőt négy évvel később megdöntötte azt. Sárkánytánca alatt hihetetlen gyorsasággal repülnek a nyílvesszők és hullanak alá a levegőből a korongok.
Furcsa suhogás hátulról, aztán néhány sikoly a közönség soraiból. Szabó László királyi solymász Hétcsákány nevű egerészölyve centiméterekkel a nézők feje fölött suhan el, mikor gazdája kézre hívja. Valaha rendkívül elterjedt sport volt a solymászat, több százan űzték Magyarországon a főúri udvarokban.
Óvodás padszomszédom, Milán főtt kukoricája a földön landol, annyira megnevetteti a király bolondja: előbb a felföldi gyepű őrzőit, a csallóközi lovas íjászokat utánozza pónilovával, majd egy döglött birka bőrével vív harcot. Kétes győzelme után a fehér és a sötét csapat két-két lovasának ezt a birkabőrt kellett megszereznie egymástól és átjuttatnia a kapun.
Az olasz zászlósbemutató és a tiszavidéki számszeríjas Szabad Lovagok Rendje még tovább csigázza az alattvalókat, de láthatóan az egyik főherold már a tornára készül: megvizsgálja a lovagok ruházatát, fegyverzetét, címerét és legfőképp jellemét, hogy méltó-e a viadalra.
Cseh, lengyel, német és házigazda páncélos bajnokok vívnak, miközben zúg a közönség. „Csak tisztességgel, csak tisztességgel!” – figyelmeztet a színművész lovag Papp János (aki tizenkilencedik éve aktív résztvevője a visegrádi játékoknak) és heroldtársa, a negyedéves színművészeti egyetemista Dániel fia. A fair play szabályai ellen háromszor is vétő lovagot büntetésül megfosztják harci díszeitől és ruháitól, a király pedig – a lovagot érő legnagyobb megszégyenítésként – kardját a porba dobja, lovagi címétől megfosztja, és országaiból száműzi.
Elérkezett a torna fénypontja, a kopjatörés. A Szent György Lovagrend négy lovas bajnokát a nézők őrjöngve biztatják. A döntőt egy testvérpár, Őry Csaba és Zsolt vívja. Ezúttal Zsolté az érdem, aki kopjájával virágkoszorút nyújt át a közönségből kiválasztott legszebb lánynak. Sőt, kezet csókolhat a királyné kedvenc udvarhölgyének, akit azonban váratlanul elrabolnak. Tehát indul a rablóvár ostroma.
Miközben a tornapályán revansot vesznek a leányrablás miatt, a Fő utcán reggeltől estig kirakodóvásár zajlik, zsűrizett kézművesremekekkel. A mesteremberek bemutatóján bepillantást nyerünk az agyagművesség, a kályhacsempe-készítés, fa- és kőfaragás, pénzverés, esztergálás, gyertyamártás munkafolyamataiba. A Salamon-toronynál vásári komédiások, mutatványosok, középkori játékok és koncertek szórakoztatják a nagyérdeműt. A hagyományos Toldi-vetélkedőn az ország legerősebb emberei malomkőhajításban és petrencerúdtartásban mérik össze erejüket.
A kompkikötőnél újra összefutok a kicsi lánnyal. Blúzán ott éktelenkedik az immár rózsaszínné halványult fagyicsík, tartása mégis egyenes, mondhatni peckes. Láthatóan gondolatban egészen máshol jár, olykor motyogja is a ma gyakran hallott mondatot: „Éljen a király, éljen a királyné!” A papírkorona lehet az átváltozás oka, amelyre édesanyja rákötötte finom selyemkendőjét. A fátyolba bele-belekap a szél, és megsimogatja a színes mesekönyvek világszép királykisasszonyának mosolygó gyermekarcát.
Németország
A németek többsége nem harcolna, ha kitörne a háború
