Röplapozik a Magyarországi Szegények Pártja

Ez a kényszeres akciózhatnék alig burkolt kritikáját jelenti mindazon „független” nyomtatott és elektronikus sajtóterméknek, amelyek láthatóan egyre romló hatékonysággal tudják csak közvetíteni a kormányzati sikerpropagandát.

Már a mozgalom régi harcosa, Bástya elvtárs is leszögezte, hogy elsősorban a szerénységet kedveli magában. Úgy tűnik, vezető szocialista politikusok kiválasztásánál ez a tulajdonság alapkövetelmény, hiszen Tóbiás József az MSZP pártigazgatója keddi sajtótájékoztatóján szerényen új stílus megjelenését és új korszak beköszöntét hirdette meg. Tóbiás ezzel megválaszolta azt a korszakos kérdést is, hogy mi következhet a marxista terminológia szerint 1917-ben, a „nagy októberrel” elkezdődött legújabb kor után.

Miután most számtalan „szociáldemokrata” nem csak a láncait veszíthetné egy forradalomban, ezért az Auróra jelzésére, a téli és nyári paloták megostromlása helyett röplapozó ifjú szocialisták ezrei özönlik el az utcákat.

Apropó utcák. Tavaly számtalan független értelmiségi magyarázta, miért nem szabad, miért veszélyes és antidemokratikus a köztereken politizálni. Miután itt elvi kérdésről van szó, ezért kétségünk sem lehet afelől, hogy máris számtalan szerkesztőségben izzanak a billentyűzetek, melyeken a szocialisták tervezett utcai politizálását elítélő publicisztikák készülnek.

Első pillanatban több mint két és fél évvel a ciklus vége előtt, talán meglepőnek tűnik az a pánik, amit a nyár folyamán mért népszerűség vesztés kiváltott vezető szocialista politikusokból. Az a tény, miszerint rövid időn belül Szili Katalin, Jánosi György, s most Tóbiás József és Újhelyi István, az MSZP elnökségének oszlopos tagjai érezték úgy, hogy elérkezett az ideje a párt és kormány mentésnek, arra utal, a szocialisták a bevallottnál sokkal súlyosabb belső problémákkal küzdenek. Látható, hogy a tapolcai frakció-összejövetel, ahol csak elnapolták a belső leszámolásokat, sokakban azt az érzetet keltette, hogy érdemes készenlétben állni.

Láthatóan a német Debitel távközlési cég reklámszlogenje – a kommunikáció minden – ihlette a folyamatos kampányolással a lapok címoldalára vágyó Tóbiás-csapatot. Láthatóan erre a célra, a politikai ellenfél bármi áron történő lejáratására mindig lesz elegendő pénze a szocialistáknak. Csak találgathatunk, hogy a miből futja erre, kérdése felébreszti-e Csipkerózsika-álmából, a tavaly májusban négy évre elszenderült magyar oknyomozó újságírást? Zárójelben érdemes megemlíteni, hogy ez a kényszeres akciózhatnék alig burkolt kritikáját jelenti mindazon „független” nyomtatott és elektronikus sajtóterméknek, amelyek láthatóan egyre romló hatékonysággal tudják csak közvetíteni a kormányzati sikerpropagandát.

A szocialisták pánikszerű röplapozása egyúttal annak is beismerése, hogy már ők sem számolnak a kormányzati teljesítmény érzékelhető javulásával, s egyetlen kiútként az állítólag elért vívmányok lakosságba történő sulykolását látják maguk előtt. Így aligha érne meglepetésként, ha a takarékos állam hívei létrehoznák a virtuálisan már létező „Népfelvilágosítási és Propaganda Minisztériumot”. Bár nem árt sietniük, hiszen az idén hetven éve létrehozott eredeti minisztérium nagy öregjei – lásd Leni Riefenstahl halálhírét – már nem sokáig tudják átadni tapasztalataikat Tóbiáséknak.

Ideje, hogy a magyarok is kedvezőbben fogadják az MSZP ötleteit, mert a szocialisták könnyen elveszítik a türelmüket. Ha rövid időn belül nem tanuljuk meg értékelni a kormány áldásos tevékenységét, akkor Bertold Brecht ötletét megfogadva a szocialisták leváltják a magyar nemzetet és választanak egy hálásabb, hozzájuk méltóbb népet.