Százötvenkettedszer rendeztek vásárt Dédestapolcsányban

Vásári jogot 1924-ben kért az elöljáróság, a következő évben pedig már a helyjegy felhasználásáról döntött a községi grémium. Azóta évente kétszer benépesül a helyi vásártér, a szeptember 15-i rendezvény sorrendben a 152. dédesi vásár volt.
Az országos állat- és kirakodóvásárok közül Borsodban az ónodi a leghíresebb, de nem sokkal marad le mögötte a dédesi sem. A tavaszi is jókora tömegeket vonzott, az őszi pedig minden korábbi csúcsot megdöntött. Kétszáznál is több vásározó árus érkezett a Bükk hegység északnyugati oldalán, a Bán völgyében található községbe. A helyi vezetés a vásárnapok előtt rendszerint hírverő programokkal rukkol ki, ami tovább javít az egyébként sem elhanyagolható látogatottságon. Horgászverseny, Marcellina-koncert és utcabál emelte az őszi rendezvény színvonalát. Az esemény – ha az eltelt évtizedek alatt a választék meg is változott – még mindig megmozgatja Kazincbarcika és Ózd térségének vásárlóközönségét. Szüleink, nagyszüleink egykor ezeken a falusi vásárokon jutottak hozzá kalaphoz, kabáthoz, bőrcsizmához, mert az apró településektől túl messze voltak a nagy üzletek. Az állatok többsége is ott cserélt gazdát, tehát mindig is fontos esemény volt ez a falvak életében.
A modern kori vásárok többnyire abban hasonlítanak a korabeliekhez, hogy most is sátorokban áll a portéka. Akad még egy-két igazi suszter, aki saját gyártású bőrcipőt kínál, vannak jóféle lószerszámok, és a kosárfonás végtermékeiből is bőséges a választék. A ruhapiacra ott is betört a kínai portéka, katonai ruházat pedig annyi van, mintha háborúra készülnénk.
Sül a lacipecsenye, férfiak sörözgetnek a lóvásár környékén. Délelőtt egyetlen kiglancolt paripa sem kelt el, többen a vásár vége felé akarnak alkudni. Akkor talán olcsóbb lesz. Az árak? Egy pár úgynevezett sodrott lóért 1,2 milliót is kértek. Egyéves csikót háromszázezerre tartottak, a szamarakat pedig nyolcvanezer forintra. Az ózdi Medve Lászlónak már a dédnagyapja is lovasgazda volt, őt nehéz lenne bármelyik lókupecnek félrevezetni ebben a szakmában. Két mozdulat után meg sem próbálják.
– Megnézem először, nincs-e „teletalpa” az állatnak, mert akkor „mezítláb” nem tud járni, és patkolni is nehéz. A fej formája elárulja a kort, a fogak pedig segítenek a pontosításban. Ötéves korig fehér csikófogat látunk, utána pedig barnát. Ha nagyok a fogak, öreg a ló – sorolja. Végül megtetszett neki itt egy 350 ezerre tartott sodrott. Annyiért sokallta, de címet cseréltek.
A korabeli lovagok mézeskalácsszívért is képesek voltak ellátogatni a vásárokba, hogy aztán szívük hölgyét meglepjék a romantikus ajándékkal. A hétfői dédesi vásárban egyetlen mézeskalácsos árult, ami jelzi, hogy már nincs rá igény.
Lukács László polgármester szerint azért tartják kezdettől fogva hétköznap a vásárt, mert az is munkanap. Tradíció a hónap harmadik hétfője, mert fizetésnap utánra esik, és így az embereknek van miből költekezni.
Dél körül már apadt a tömeg, az árusok jó része pedig – szokás szerint – ráfizetésről panaszkodott. Biztosak lehetünk azonban abban, hogy a tavaszi, 153. dédesi vásárban is ott lesznek.