Választások Bajorországban

Szeptember 21-én választásokat rendeznek Németország területében legnagyobb, s második legnépesebb tartományában, Bajorországban. A mérkőzés eleve lefutottnak tűnik, a legfrissebb közvéleménykutatások szerint semmi sem veszélyezteti a müncheni tartományi gyűlésben abszolút többséggel kormányzó CSU hatalmát.

Sőt a keresztényszocialistáknak reális esélyük van arra, hogy megszerezzék a mandátumok kétharmadát. Éppen ezért Edmund Stoiber miniszterelnök által vezetett kampányuknak most az a legfontosabb eleme, hogy mindenkit a választási részvételre buzdítsanak. Nehogy amiatt vesszenek el szavazatok, mert sokan úgy vélik a voksolás már amúgy is lefutott mérkőzés, így el sem mennek választani.

Míg a szociáldemokrata párt mindig is gyengén szerepelt Bajorországban – legutóbb 1998-ban 28,7 százalékot értek el – a mostani választások igazi katasztrófával fenyegetnek, hiszen azért kell küzdeniük, hogy a 20 százalékot elérjék. Jellemző, hogy a szeptember elején nyilvánosságra hozott közvéleménykutatások szerint a Bajor Szabadállam polgárainak alig harmada volt képes megnevezni Franz Magetet, az SPD müncheni frakcióvezetőjét, s a párt tartományi miniszterelnök-jelöltjét.

A baloldal Bajorországban egyrészt miliő problémával küzd – miként a zöldek, úgy az SPD támogatói is – döntően a nagyvárosokban élnek. Míg a tartomány falvak és kisvárosok dominálta régióiban, számtalan olyan település is ismert, ahol a szociáldemokraták évtizedek óta egyetlen voksot sem kaptak. E tények mellett nagyban nehezíti, a berlini vörös-zöld koalíció pártjainak tartományi kampányát az egész Németországot érintő gazdasági válság, a növekvő munkanélküliség.

A bajorok a közvéleménykutatások szerint mind a szövetségi kormány, mind a tartományi ellenzék munkáját negatívan ítélik meg – egy plusz 5-től, mínusz 5-ig tartó skálán – az előbbi teljesítményét mínusz 1,6-ra az utóbbit mínusz 1,1-re értékelték. / Csak tájékoztatásul a müncheni kormány tevékenységét plusz 1,5-re osztályozták. / A megkérdezettek 56 százaléka feltételezte, hogy a CSU, míg alig 7 százalék szerint a SPD képes inkább felszámolni a munkanélküliséget. A másik stratégiai kérdés, az oktatás és képzés területén is 48:17 arányban vezet a CSU. Érdemes megjegyezni, hogy a bajor kultuszminiszterasszony, Monika Hohlmaier a CSU egykori elnökének, Franz-Josef Straussnak a lánya.

A baloldal elkeseredettségét jelzik az olyan akciók, mint Maget eper és cseresznye fagylalt osztogatása Augsburgban „A vörös is ízlik” jelszó alatt. Tematikus vitákat a győzelem esélyével aligha kezdeményezhet a baloldal, hiszen Bajorországban a gazdasági növekedés még mindig messze meghaladja az országos átlagot, míg a munkanélküliség jelentősen elmarad attól. A 7-8 százalékos eredmény közelébe valószínűsített zöldek sem vetik meg a kemény demagógiát, főként ha emlékezetünkbe idézzük, hogy e párt gyökerei a '68-as újbalos mozgalmakban keresendő.

Legújabb választási plakátjukon, mely a CSU elnökét lenini manírokkal Vlagyimir Iljics Stoibernek nevezi, s felhívja a választókat, hogy a zöldekre voksolva akadályozzák meg a keresztényszocialisták kétharmados többségét. Azért, hogy kellően kiszolgálják a az észak németeknek a bajorokról gondosan ápolt előítéleteit, a sarlót és kalapácsot a vörös alapú plakáton a fehér csillag és fehér kolbász helyettesíti.

A bajor szabad demokraták, ellentétben a többi nagy párttal nyugodtan várhatják szeptember 21-t. Az 1998-as alig 1,7 százalékos eredményüknél mindenképpen jobban fognak szerepelni, igaz a most nekik jósolt 3 százalék is kevés, hogy önálló frakcióval beköltözhessenek a tartományi gyűlésnek otthont adó Maximilianeumba. Bajorország, köszöni szépen, jól megvan a főállású adócsökkentők pártja nélkül is.