Sansztalanság

Lehetetlenség egy újdonsült Nobel-díjas magyar író új regényéről tárgyszerűen írni. (Pláne, hogy precedens híján nem is lehet gyakorlatunk benne.) A jó értelemben vett elfogultság a friss könyv túllihegéséhez vezethet (magára valamit is adó baloldali lap kritikusa természetesen már kéziratban olvasta a várva várt művet), a kultúrsznobériától tartózkodó beteges gyanakvás meg méltatlanul negatív irányba befolyásolhatja a műítészt. Az arany középút az lehet, amit Bocskai fejedelem ajánlott annak idején: „a dolgot őt magát nézzük.”