Tartalék kutak hálózzák be Hajdú-Bihart

A Hajdú-Biharban élő családok 99 százalékának háztartása vezetékes ivóvízzel van ellátva. Az igényeknek megfelelő vízmennyiség általában minden településen elegendő, vízkorlátozást a legnagyobb fogyasztási időszakban sem kellett elrendelni a megyében. Az ellátás biztonságát szolgálta, hogy az elmúlt évtizedben a kistelepülések egykutas vízellátását tartalék kutakkal egészítették ki – tudtuk meg Kóthay Lászlótól, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (Tivizig) igazgatójától, aki arról is beszámolt, hogy a hajdú-bihari falvak és városok zöme az ötven-kétszáz méteres mélységből nyert rétegvízből jut ivóvízhez. Kivétel ez alól Nagyhegyes, Nagymacs, Nagyhát és Ondód, ezeknek a településeknek az ivóvízellátása ugyanis kizárólag a Keleti-főcsatornából történik.
– Debrecen van a legkedvezőbb helyzetben, mivel lakosai jó minőségű, kevert ivóvizet kapnak. Egynegyedét a Keleti-főcsatornából, háromnegyedét pedig rétegvízből. Magyarországon szinte nincs is másik ilyen város, amely egyszerre két, független vízbázissal rendelkezik – magyarázza Kóthay László, s hozzáfűzi: – Ez azért fontos, mert ha bármelyiket szennyezés érné, vagy lecsökkenne a kapacitása, akkor a másik át tudja venni a helyét és szerepét. Ezért a felszíni vízellátást akkor sem érdemes felszámolni, ha ez valamivel költségesebb, mint a rétegvíz előállítása.
– Milyen anyagi terheket vonna maga után a felszíni vízellátás felszámolása?
– Ha a Keleti-főcsatorna mellé települt, s Balmazújváros határában található felszíni vízmű tisztítótelepét leállítanánk, annak az egyszeri újraindítása mintegy 20-25 millió forintba kerülne. Emellett a vagyon és az elfagyás elleni védelmét akkor is biztosítani kellene, ha nem működne. Ezért olyan döntés született, hogy az üzemeltető szolnoki székhelyű Tiszamenti Vízművek Rt. hidraulikai minimumon tartja ezt a tisztítótelepet.
– Van különbség a rétegvíz, illetve a felszíni víz minősége között?
– Az ízében és a tisztítás technológiájában mutatkozik eltérés. A folyamatos vízminőségi vizsgálatok azt igazolják, hogy a magyar szabványoknak mindkettő megfelel. Csakhogy a felszíni víz egy hosszú távvezetéken keresztül érkezik Balmazújváros határából Debrecenig. Ezért, hogy ez az ivóvíz jó minőségű legyen, egy kicsivel több klórt kell hozzáadni. Ezt a fogyasztók néha megérzik, s szóvá is teszik – mondja a szakember, s beszámol arról is, hogy ennek kiküszöbölésére a szolnoki cég az idén százmillió forintos beruházást hajtott végre. A modernizálás lényege, hogy aktív szénszűrő beiktatásával csökkenthető a klór mennyisége, így élvezhetőbbé válik az ivóvíz.
Kóthay László elmondta azt is, hogy a rétegvíz, és a felszíni vízbázis védettsége között különbség mutatkozik. Utóbbiból ugyanis rögtön kimutathatók a felszínről érkező szennyező hatások. A Keleti- főcsatornába ezért sem belvizet, sem hígtrágyát nem lehet beleengedni. Arra ugyan még nem akadt példa, hogy a hídon történt balesetek miatt gépjárművek zuhantak volna a Keleti-főcsatornába, beszennyezve annak vizét, ám az már előfordult, hogy a híd előtti útszakaszon gázolaj folyt ki egy kamionból. A gyors mentesítési munkálat következtében szennyezés ekkor sem történt.
A vízminőség ellenőrzését egyébként a Tivizig laboratóriuma az év minden napján, 24 órán át végzi. Hajdú-Bihar megye 82 települése közül a 28 helyen lévő 31 vízbázis kapott sérülékeny minősítést, a többi nem. Ezért a Tivizig elsődleges feladata, hogy azt a készletet, amelyből az ivóvizet nyerik, biztonságba helyezzék, és megvédjék a bepiszkolódástól. Az eddigi vizsgálat 22 vízbázisra terjedt ki, amiből tízet befejeztek, tizenkettő még folyamatban van.
– Hogy ez mennyire időszerű, azt az ismertté vált talajvízszennyezések nagy száma is bizonyítja – folytatja az igazgató. – A szakemberek tavaly májusban észlelték, hogy a debreceni Biogál Rt. egyik kútjába bejutott valamilyen felszíni szennyeződés. Ennek kárelhárítási munkálatai még most is tartanak. Ez a sérült kút egyébként ki van iktatva a víztermelésből. Szerencsére a környék többi kútja nem károsodott, így zavartalanul üzemelhetnek. Az előzményekről talán annyit, hogy az ötvenes évek elején a Biogál Gyógyszergyárba tartályvonatokkal szállították a vegyszereket, amelyek a rossz lefejtési technológia miatt a talajba szivárogtak. Mintegy ötven év kellett ahhoz, hogy a kemikáliák lejussanak a rétegvízig. Ezt akkor érzékelték a vízminőséget vizsgáló műszerek, amikor feltáró fúrásokat végeztek a szakemberek a Biogál Rt. egyik kútjának a felülvizsgálatakor. Az ellenőrzések bebizonyították, hogy komoly szennyeződés történt, ezért tavaly harmadfokú vízminőség-védelmi készültséget rendeltek el, majd lezárták a kutakat, különféle vizsgálatokat kezdtek el, illetve megtervezték a vízminőség védelmét, végül a kárelhárítás is beindult. Ebből a munkálatból a Biogál Rt. jelentős részt vállalt, annak ellenére, hogy a károkozást az elődje hajtotta végre.
A Tivizig igazgatója a sajnálatos esetek sorában említi a GE Hungary Rt. hajdúböszörményi gyárának közelében nemrégiben feltárt jelentős talajvízszennyezést is, ami ugyancsak évtizedekkel ezelőtt keletkezett. A mentesítési munka itt is folyamatban van.
Hajdúböszörményben a közelmúltban más gondok is adódtak. A keleti városrészben az állattartó lakosok olyan mértékben bepiszkították a talajvizet, hogy a megengedettnél magasabbá vált annak nitrit- és nitráttartalma. Ezért a helyi önkormányzat jegyzőjének tavaly meg kellett tiltania ezeknek a vizeknek a használatát. A vízügyi szakemberek lakossági fórumokon hívták fel a figyelmet arra, hogy a szenynyezés következtében a sekély mélységű fúrott kutak vizei alkalmatlanok emberi fogyasztásra, öntözésre és állatok itatására. Ezeknek a kutaknak a felülvizsgálata máig tart.
Kóthay László arról is beszámolt, hogy Hajdú-Bihar megyében elsősorban a szigorú arzén- és ammónia-határértékek betartása érdekében lesz szükség az uniós normáknak megfelelő tisztítási technológia kialakítására. A nagyobb koncentrációban káros anyagot tartalmazó vizeknél a határidőt 2006-ban határozták meg, míg a határértéket kisebb mértékben túllépőknek 2009-re kell az előírásokat teljesíteniük.