Ausztria: hódít a Hoch Deutsch

A német nyelvű országok kultuszminiszterei a 90-es évek közepén hagyták jóvá közös nyelvük helyesírásának reformját, amely 1998-ban hatályba is lépett. Azóta Németországban és Ausztriában egységessé vált az írásmód. Az utóbbi években az észak-német eredetű szavak és kifejezések terjedése figyelhető meg Ausztriában.

Az osztrák sajtót figyelemmel kísérő külföldinek azonnal feltűnik, hogy az év első hónapját errefelé nem Januar, hanem Jdnner néven ismerik. Az osztrák németben nem létezik Kommuniqué (közlemény), hanem csak Aussendung. A baleseti sérülteket vagy a súlyos betegeket nem Krankenhausba (kórházba), hanem Spitalba szállítja a mentő. Az „idén” szóra van rövid osztrák megfelelő (heuer), a németeknek ehhez két szóra (dieses Jahr) van szükségük.

Különösen szembeötlő a nyelvi különbség az élelmiszerek, étkezési fogalmak terén. Ami „északnémetül” Klo_ (gombóc), Aprikose (sárgabarack), Sauerkirsche (meggy), So_e (mártás), Tomate (paradicsom), Pfifferling (rókagomba), Kartoffel (burgonya), Quark (túró), Sahne (tejszín), az Ausztriában rendre Knödel, Marille, Weichsel, Tunke, Paradeis, Eierschwammerl, Erdapfel, Topfen és Obers. Jól érzékelhető, hogy a német és az osztrák fogalmak még köszönő viszonyban sincsenek egymással. (Az már csak apróság, hogy a hamburger németül das Hamburger, „osztrákul” viszont der Hamburger, vagy például a zsömle nem csak nevében, hanem nemében is eltér: németül das Brötchen, osztrákul die Semmel.)

Ugyanakkor a 90-es évek óta előretörőben van Ausztriában a „birodalmi” német (a II. Német Birodalom, vagyis a vilmosi császárság megalakulásakor Ausztria kívül rekedt az új nemzetállam határain, az elkülönülés – a hitleri Anschlusst követő hét évet leszámítva – azóta is tart). Ez a jelenség elsősorban a turizmusnak, másodsorban a televíziónak köszönhető. A németek szívesen töltik a szabadságukat Ausztriában (Helmut Kohl volt kancellár 30 éve a Wolfgangsee partján nyaral). Ott nincsenek nyelvi, megértési problémáik, s a házigazdák – szállodák, panziók, vendéglők – azzal is igyekeznek a szomszédok kedvében járni, hogy például az étlapokon osztrák helyett német kifejezéseket használnak.

A német közszolgálati és kereskedelmi tv-adók szinte minden osztrák háztartásba eljutnak – általuk pedig az észak-német szavak, nyelvi fordulatok is. Így hódította meg Ausztriát az utóbbi tíz évben a lecker (finom) és a tschüss (távozáskor elhangzó bizalmas elköszönés). Az előbbi szó voltaképpen holland eredetű, ám ezt még Németországban is kevesen tudják. Hazájukba a 70-es években tört be az „Auf Wiedersehen” (viszontlátásra) kifejezésnél jóval rövidebb és frappánsabb búcsúzási forma, s a 80-as években az NSZK-ban és az NDK-ban egyaránt polgárjogot nyert.

Az osztrák lakosság „befogadó képességét” minden bizonnyal az is fokozza, hogy Ausztria – az északi szomszédhoz képest – kis ország, ráadásul ott a vidéki régiók aránya jóval nagyobb, mint Németországban. Ennélfogva igen magas a tájszólást beszélők, tájnyelvi kifejezéseket használók aránya. Ők német tv-adást hallgatva, német turistákkal beszélgetve óhatatlanul is úgy érzik, hogy a „nagy szomszéd” szóhasználata, fordulatai a helyesek, jobbak, mérvadóbbak.