Draskovics megjelent

Gyakran szinte lehetetlen eldönteni, hogy mi állhat a miniszterelnök egyes lépései mögött. Egyre erősebb a gyanú, hogy bonyolult összeesküvés-elméletek kidolgozása, vagy összetett vezérkari pontosságú tervek feltételezése helyett a kapkodás, a rögtönzés áll a kabinet mind több lépése mögött. Ezt erősítik mindazok a tények, melyeket László leváltásáról és Draskovics kinevezéséről eddig elénk tártak.

Az abszurditásoktól hemzsegő történet azzal kezdődött, hogy Medgyessy Péter a költségvetés elfogadása után szokásos külföldi szabadságára távozott. Tette ezt annak ellenére, hogy az általa legfontosabb viszonyítási pontként kezelt nagybetűs piac a november végi, december eleji turbulenciákkal világos bizonyítványt állított ki a kormány pénzügyi szavahihetőségéről s a 2004-es költségvetésről. (Érdekes lenne megtudni, hogy a szinte állandóan a Horthy-korszakkal példálózó baloldali publicisztika most miért nem hasonlítja össze az állítólag szociálisan oly érzékeny Medgyessy kabinetet mondjuk Károlyi Gyula kormányával. Hiszen a világgazdasági válság kellős közepén kinevezett pénzügyi szakember az elkerülhetetlen megszorításokat elsőként a kormánytagok javadalmazásának radikális csökkentésével kezdte, s csak utána nyúlt a kisemberek juttatásaihoz.)

A január hetedikei, László Csaba felmentését tudató kormányfői bejelentés előkészítetlenségét mi sem jellemezte jobban, hogy nem sikerült a leváltás hihető indokával előállni. Ráadásul ha ilyen hirtelen volt szükség László eltávolítására, akkor miért csak február tizenötödikével – ami vasárnapra esik, tehát aligha teheti le esküjét a Parlamentben – került sor utóda kinevezésre. A látszólagos sürgősség ellen szól az a tény is, hogy a kijelölt pénzügyminiszter, Draskovics Tibor nem tartotta szükségesnek kenyai nyaralásának megszakítását, elegendőnek érezte, ha Afrikából üzen. S a részletes program bemutatásáig hátralévő másfél hónapos átfutási idő is – a tettetett sietséggel szemben – a ráérősséget sugallja.

Az a tény sokat elárul a kormányfő és a koalíciós pártok frakcióinak viszonyáról, hogy Medgyessy és Draskovics megengedhette magának a miniszterváltás fenti koreográfiáját. Ha az Index kiterjeszti a közvélemény megkutatását a „lúzer pártelnök és frakcióvezető” kategóriákra is, akkor e címekért a január ötödikei, még a jóléti rendszerváltást magyarázó alakításukért Kovács László és Lendvai Ildikó szinte behozhatatlan előnnyel indulhat.

Nem kellett február közepéig várnunk, a kijelölt pénzügyminiszter január 13-i sajtótájékoztatóján már főbb vonalaiban meghatározta a követendő utat: 120 milliárdos további megszorításokat jelentett be, egyúttal 3,8-ról, 4,6 százalékra módosította a 2004-es költségvetés várható hiányát. (Ez utóbbi beismerés legfőbb pikantériája, hogy az ellenzék másfél ezer módosító indítványából pontosan e misztikus 3,8 százalékos hiány módosíthatatlanságára hivatkozva nem voltak hajlandóak egyet sem elfogadni a kormánypártok.)

A magát ha nem is a mindenséggel, de legalább Kossuth Lajossal mérő Draskovics Tibornak a további megszorítások indoklásába sikerült becsempésznie a kormányzati kommunikáció várható új irányát. Az elmúlt két esztendőben elért jelentős reálbér növekedésre hivatkozott, amit – s ezt állítólag el kellene fogadnia a bennszülötteknek – egy picit meg lehet kurtítani. Itt most azon az apróságon felesleges fennakadni, hogy a kormány – miközben szeretné elhitetni, hogy 2002-ben a gazdaságban is rettenetes állapotokat örökölt – az Orbán-kabinet által megtett jóléti intézkedéseket nagylelkűen saját eredményének kívánja beállítani. Az igazi szemfényvesztés abban érhető tetten, hogy a mind hírhedtebbé váló jóléti rendszerváltozás „vívmányait„ már az eredeti – megszorítások nélküli – 2004-es költségvetés is lenullázta. Így a miniszter-jelölt által kilátásba helyezett elvonások a valóságban már nem apró kiigazítást, hanem az elmúlt másfél év életszínvonal növekedésének teljes visszavételét jelentik.