Szúnyogzsír és esernyőmag

Április elseje a bolondozás napja, a keresztény hagyománykör azonban szerencsétlen napként tartja nyilván. Eredete homályba vész. Annyi biztos: Németországban 1538-ban e napon több valutaspekuláns hoppon maradt.

Április Vénusz, vagyis a szerelem hónapja volt az ókorban; neve is az istennő melléknevéből – aprilis – ered, melynek jelentése: feltár, kinyit. Vénusszal kapcsolatban eredetileg a szülési aktusra vonatkozott a „megnyitás”, de összefüggésbe hozható azzal is, hogy a konzulok április elsején nyitották meg hivatalosan az esztendőt. Ovidius szerint e szó a rügyek, a bimbók és virágok tavaszi nyílásával áll kapcsolatban. Április első napja az ókorban a Szívet Fordító Vénusz és a Férfi-szerencse napja volt: előbbi a nők szívét elfordítja a házasságtörés vágyától, az utóbbi szerencséssé teszi őket férfi-ügyekben. A keresztény hagyománykör azonban szerencsétlen napként tartja nyilván április elsejét: e napon akasztotta fel magát Júdás. Aki ekkor született, a néphit szerint hamar meghal; aki ekkor betegszik meg, nem (vagy nehezen) gyógyul meg. Ugyanakkor ez a nap a népszokásokban a bolondok napja, az ugratások, tréfálkozások „ünnepe”.

A „bolondok napja” eredete nem ismert – egyesek szerint április csalfa és változékony időjárási jellegével függ össze ez a népszokás, többen az ókori szaturnáliákból származott középkori bolondünnepre vezetik vissza. (E napot egyébként december 28-án, az Aprószentek ünnepén vagy újév napján ülték meg.) Annyi biztos, e napnak világszerte más és más elnevezése van: Angliában „All fools Day” (minden bolondok napja), míg Franciaországban és Olaszországban az „április bolondja” meghökkentő módon „április hal” néven ismert („poisson d'Avril”, „il pesce d'aprile” – bár az olasz „Calandrino” is ismert), Németországban pedig „Narrentga” (más források szerint „Aprilnarr”) a neve.

A középkori bolondünnep és az április elsejei szokások közt egyébként sok hasonlóság van. A hagyomány szerint a bolondünnepen a diákok gyerekapátokat, gyerekpüspököket és gyerekpápát választottak, akik a templomokban rendszeres liturgikus szolgálatot végeztek és körmeneteket
tartottak. Minél szabadosabb formát öltött az ünnep, annál durvább szövegű dalokat énekeltek hozzá. Az egyház már a 13. század óta tiltotta ezt a vallást gyalázó szokást, amely ezek ellenére fennmaradt, s a Sorbonne-nak 1544-ben újabb tiltó rendszabályokat kellett kibocsátania, s még a dijoni parlament is foglalkozott vele 1552-ben.

Az utolsó franciaországi tilalmakkal körülbelül egy idõben, 1538-ban jelentkezett német földön egy furcsa népszokás. Az említett évben ugyanis az augsburgi országgyűlés április elsejére nagy valutarendezést tűzött ki, s a bennfentesek óriási spekulációkat akartak végrehajtani. A valutareform mégis elmaradt, így a spekulánsok ráfizettek manipulációikra, s közröhej tárgyává lettek. Ettõl fogva ezt a napot német területen „az elbolondítás napjaként” emlegetik.

Magyarországon főleg a gyermekeket tréfálják meg ezen a napon. Szokás volt elküldeni a gyereket szúnyogzsírért, vagy esernyőmagért, hegedűbillentyűért. A beugratott gyereket aztán április bolondjának, május szamarának csúfolták. Az áprilisi tréfának azonban lehetnek komoly következményei is. Állítólag Magyarországon az ezernyolcszázas évek végén öngyilkos lett egy vidéken élő asszony és a leánya, mert egyik ismerõsük április elsején levelet írt nekik Budapestrõl, hogy a katonai szolgálatot teljesítõ fiú, illetve báty haditörvényszék elé került, ahol halálra ítélték, mert lekopott a cipõsarka.

A népi hagyomány szerint ez a nap nem alkalmas vetésre, mert nem lesz bőséges a termés. A gazdák régi elõírásai szerint a méheket április elsején vagy április elsõ hetében, lehetõleg szerdán vagy csütörtökön kell kiereszteni elsõ röptükre, mert így lesznek méhecskéi abban az esztendõben szorgalmasak, kövérek és elevenek.

Forrás: sztaki.hu, agria.hu, Kaláka szépirodalmi folyóirat, sulinet.hu