A meghirdetett 557 tétel közül egyet visszavontak, s a kikiáltott tételek közül mindössze 11 „ragadt benn”, de közülük nyolc a 19 tételnyi érem kategóriájából került ki a Pannonia Terra Numizmatika Kft. tavaszi nagyárverésén. A tételek 1000 és 2 millió 800 ezer forint közötti árakon szerepeltek a katalógusban, a leütési árak pedig 1400 és 3 millió 200 ezer forint között váltakoztak.
Az aukció szokás szerint árpádházi érmék kikiáltásával kezdődött, s e csoportban Imre (1196-1204) kiváló állapotban fennmaradt dénárja (ÉH: 126, ritkaságfokozat: RRR) kelt el a legmagasabb összegért: a darab 350 ezer forintos kezdő ára vételi ajánlat következtében az árverésre 400 ezerre emelkedett, s a kalapács 650 ezer forinton koppant. A vegyesházi tételek közül II. Ulászló által a fia, II. Lajos koronázására 1508-ban kibocsátott, kiváló állapotban lévő érem vastagveret (RR) vitte a prímet, amely a katalógusban még 1 millió forinton szerénykedett, a kikiáltásra már 1 millió 300 ezer forintra nőtt az értéke, végül 1 millió 500 ezerért (plusz 15 százalék jutalékért) cserélt gazdát, s így az aukció második legdrágább tételének bizonyult. II. Ulászlóhoz fűződik – „holtversenyben” – a legnagyobb árnövekedés is: az egyik, uncirculated állapotú aranyforintjának (ÉH: 591/b, RR) 400 ezer forintos induló árát már az aukció előtt 750 ezerre korrigálták az érdeklődők, ám a teremben lévők még ezt sem hagyták annyiban, s a darabot 850 ezer forintért vásárolta meg a legkitartóbb licitáló.
Az erdélyi pénzek közül Bethlen István fejedelem megközelítőleg kiváló tartású aranyforintja (ÉH III.: 283, RR) bizonyult a favoritnak, bár a terem passzívan viselkedve csak nézte, amint a 400 ezer forintról startolt érmét a 600 ezer forintos vételi ajánlaton leüti az aukciót vezető Lengyel András.
A csúcsdarab, akár csak a Pannonia Terra előző nagyárverésén, most is a Habsburg uralkodók fejezetből került ki. Az őszi aukción I. József vitte el a pálmát, most pedig közvetlen elődje, I. Lipót lett az első. Az érmére pályázók ez esetben is lerendezték már az esemény előtt a tranzakciót, a 2 millió 800 ezer forinton meghirdetett műtárgy a vételi ajánlatként tett 3 millió 200 ezer forintért kelt el. Enyhén szólva nem akármilyen aranypénz ért meg ennyit az új tulajdonosnak, hiszen az 1670-es dátumot viselő, kiváló állapotban megmaradt, a féltalléros verőtövön készült 5 dukátos (ÉH: 971, RRR) a 42. Hess-Leu aukció 273-as tételeként, s a Salgó gyűjtemény 368. számú darabjaként is közismertté vált. A katalógus szerint ezen kívül magángyűjteményben lévő másik példány nem ismert.
Az arányában második legnagyobb értéknövekedést egy II. Mátyás neve alatt szereplő, 1619-ben vert, nagyon szép állapotú rézpénz érte el, nevezetesen a Körmöcbányai Pénzverő Céh tagérme (RR), amely 120 ezer forintról startolva, 500 ezer forintos vételi ajánlaton átesve, 600 ezren állt meg.
Az említetteken kívül még egy tétel kelt el hét számjegyű összegért: II. Rákóczi Ferenc 1705-ben vert, megközelítőleg uncirculated állapotú, hajlításnyomot viselő, a Salgó gyűjteményben is – 436-os számon – megfordult aranyforintjának (ÉH: 1124, RR) 1 millió forintos kezdő ára vételi ajánlattal 1 millió 100 ezer forintra módosult.
Az abszolút értékben legnagyobb árnövekedést produkáló másik darab, V. Ferdinánd 1837-ben kibocsátott, jobb mint kiváló tartású féltallérosa (ÉH: 1418, RRR) 250 ezer forinról indult, vételi ajánlat következtében a terembe már 400 ezer forinton érkezett, s 700 ezer forintig meg sem állt.
A próba-, fantázia- és utánveretek kategóriájában egy 1929-es datálású, kiváló állapotú, peremhibás arany 20 pengő próbaveret (RR)bizonyult a legdrágábbnak: a darabot 450 ezer forinton tüntették fel a katalógusban, vételi ajánlat révén 500 ezren kiáltották ki, s 550 ezren vághatta zsebre újdonsült birtokosa. Az érme története a következő: az 1926-ban bevezetett pengőt eredetileg arany alapú valutának szánták, s a 10 és 20 pengős próbaveretei el is készültek, ám a gazdasági válság miatt soha nem kerültek bevezetésre.
A legnagyobb arányú értéknövekedést az érmek csoportjába tartozó egyik tétel érte el. Az 1847-es évszámot viselő, István nádort ábrázoló, kiváló állapotú, peremhibás darab az alábbi számhármast produkálta: 10 ezer forint (katalógus), 16 ezer forint (vételi ajánlat), 65 ezer forint (leütési ár). E kategóriában egy 1886-ban Brassóban készült, az erdélyi fejedelmeket ábrázoló, uncirculated bronzérem (R) vitte a legtöbbre, miután a meghirdetett 120 ezer forintos árát előbb a vételi ajánlat 140 ezerre, majd a licit 150 ezer forintra emelte.
Érmék és érmek mellett térképek, veduták és csataképek szerepeltek egy másik rendezvényen, a Várnai Német-Magyar Numizmatikai Aukciósház 11. árverésén. A numizmatika kategóriában meghirdetett 299 tétel közül 144 cserélt gazdát. A tételek 2000 és 1 millió 600 ezer forint közötti árakon szerepeltek a katalógusban, a leütési árak 2000 és 650 ezer forint között mozogtak.
Az esemény antik pénzek árverésével indult, s rögtön az első darab, II. Constantinus (337-361) 90 ezer forintért kikiáltott, megközelítőleg kiváló állapotú solidusa 120 ezer forintért (plusz 15 százalék jutalékért) kelt el, e csoportban a legmagasabb árat elérve. A bizánci solidusok viszont nem arattak sikert, az aukciót vezető Várnai János meg is jegyezte, hogy az általa megállapított áraknál olcsóbban nem kaphatók meg ezek az érmék. A külföldi darabok közül az I. Napóleon által kibocsátott, nagyon szép állapotban fennmaradt 40 francs vitte a prímet: a katalógusban 40 ezer forinton feltűntetett darab vételi ajánlattal 42 ezerért került új tulajdonosához.
Mint arra számítani lehetett, ezt követően a magyar pénzek rendesen beindultak. Az I. József magyar királlyá koronázása alkalmából 1688-ban 7 tallér súlyban vert, megközelítőleg kiváló állapotú nagy ezüst családfa érem 300 ezer forinton szerepelt a katalógusban, vételi ajánlat következtében a teremben 350 ezerről indult, de a helyszínen lévő egyik érdeklődőt ez sem rettentette el, s így 375 ezer forintért neki ütötték le a darabot, az aukció harmadik legértékesebb tételeként. A szabadságharc alatt vert 1848-as 20 krajcárosok 2000 és 3500 forint közötti árakon keltek el, mire Várnai János megemlítette, hogy aznap délelőtt, az éremgyűjtők árverésén 5000 forintot is adtak ilyen darabért. A Ferenc József idején kibocsátott 8 forintosok 16 ezer-17 ezer forintos ára sem izgatta fel a közönséget, s az árverésvezető emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy e típusokért 20 ezer forintot fizettek ki a délelőtti eseményen. A legjobb állapotú példány viszont a Várnai aukción 18 ezerről indulva 22 ezerért kelt el.
A Rákóczi szabadságharc címszó alatt szereplő érmék közül többet is meg kell említenünk. Az 1707-ben kibocsátott, a gyermek Jézust Szűz Mária jobb karján ábrázoló, kiváló állapotban fennmaradt sárgaréz poltura (ÉH: 1140) 12 ezer forintról startolt, s a licit következtében 30 ezer forinton állt meg, mellyel a legnagyobb arányú értéknövekedést produkálta. Várnai János megjegyezte, hogy 47 éve foglalkozik érmegyűjtéssel, de ilyen pénzt még nem látott. Az ónódi országgyűlés emlékére és II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé történt beiktatására vert kiváló állapotú ezüstérem (Warou műve, Resch katalógus: 90, ritkaságfokozat: RR) 300 ezer forintról indult, s 650 ezer forinton koppant a kalapács. A műtárgy ezáltal nem csak az árverés legdrágább darabjává vált, de abszolút értékben is a legnagyobb árnövekedést érte el. A szécsényi országgyűlés emlékére kiadott, kiváló állapotú ezüstérem (Warou műve, Resch: 94, RRR) 250 ezer forinton szerénykedett a katalógusban, a teremben már 300 ezer forintról startolt, s 475 ezerért kelt el.
Az erdélyi érmék csoportjában Báthory István 1585-ben vert, kiváló állapotban megmaradt litván nagyhercegi tallérja vitte a prímet, miután a 200 ezer forintos kezdőárát 230 ezerre módosította egy vételi ajánlat. S hogy miért került az erdélyi darabok közé? Azért, mert Báthory 1576-tól 1586-ig tartó lengyel királysága idején Krakkóból „kézivezérléssel” irányította Erdélyt, melynek élén ekkor egy három fős gubernium (kormányzóság) állt testvére, Báthory Kristóf vezetésével, s e tallért Nagybányán verette.
A térképek, veduták, csataképek fejezetben lévő 107 tétel közül 28 cserélt gazdát. A kikiáltási árak 15 ezer és 300 ezer, a leütési árak pedig 25 ezer és 250 ezer forint közé estek. A legértékesebb tételnek egy 1790-ben megjelent prágai kiadvány bizonyult, mely a 250 ezer forintos kikiáltási árán váltott tulajdonost. A mű az 1788 és 1790 között orosz-osztrák szövetségben folytatott török elleni hadjárat dokumentációját tartalmazza disznóbőr kötésben, német nyelven, 47 darab színezett rézmetszettel. A szövetségesek az orosz Konstantin nagyhercegnek szerettek volna egy bizánci császárságot kreálni, ám a háború végül döntetlennel zárult, bár mindkét fél győztesnek nyilvánította magát. Az orosz-osztrák fél Belgrádot is visszaszolgáltatta a törököknek, így megmaradtak az eredeti határok, II. József császár viszont a hadjáratban kapott tüdőbajt, amely a halálát okozta. Várnai János erről a kiadványról, s a Báthory nagyhercegi tallérról is úgy vélekedett, hogy nemzetközi környezetben e tételek magasabb árat értek volna el.
A harmadik jelentős eseménynek a tavaszi szezonban a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének 101. Országos Éremcsere-közvetítése bizonyult, melyen a kikiáltott 659 tétel közül 65 nem kelt el. A tételek 1000 és 240 ezer forint közötti árakon szerepeltek a katalógusban, s 1000 és 200 ezer forint közötti összegekért (plusz 15 százalék jutalékért) cseréltek gazdát.
Az esemény 10 tételnyi szakirodalom kikiáltásával kezdődött, melyek közül Huszár Lajos 1979-ben megjelent Münzkatalog Ungarn című munkája bizonyult a legdrágábbnak, miután a 10 ezer forintos kezdőárát 15 ezerre módosította a licit.
Az antik érmék csoportjában egy 12 ezer forintról startoló (-2/2- tartású) attika-athéni tetradrachma érte el a legmagasabb árat, melyet 40 ezer forinton ütöttek le.
A magyar fémpénzek közül előbb Miksa 1574-ben vert tallérja (ÉH: 757/a, tartás: 3/2, javított, fülnyom), majd a Ferenc József uralkodása alatt 1887-ben kibocsátott 10 krajcáros (ÉH: 1477/a, -1/1-, ritkaságfokozat: R) váltott tulajdonost a 100 ezer forintos kezdőárán, az éremcsere-közvetítésen a második legmagasabb árat produkálva. V. Ferdinánd 1848-as datálású, latin feliratú, 44 ezer forintért kikiáltott dukátja (ÉH: 1414, 1/1) 85 ezer forintért kelt el, mely által a rendezvény harmadik legmagasabb értékű darabjának bizonyult. Nem akadt viszont jelentkező az előzetesen a legtöbbre, nevezetesen 240 ezer forintra taksált, II. Ferdinánd által veretett 1627-es – javított, fülnyomot viselő, fényesített – 2 aranyforintra (ÉH: 888/b, -2/2-, RR).
A próba-, fantázia-, utánveretek kategóriájában egy tételbe sorolt két érme, az 1972-ben készült Szent István 50 és 100 forintos próbaverete (ÉH Próbaveretek: 288, 1/1, 283, 1/1) volt a favorit: a tétel 26 ezer forintos kezdőárát 48 ezer forintra korrigálták az érdeklődők.
Az esemény záróakkordjaként 18 tétel papírpénzt kínáltak vételre, s az összes csúcs ebből a csoportból került ki. A Bánát-Oravica rézbányák által 1849-ben kibocsátott 20 krajcáros (-3/3-, unicum) 80 ezer forinton szerénykedett a katalógusban, de 200 ezer forintot is megért a legkitartóbb licitálónak. Az Ambrus Béla által szerkesztett, Magyarország papír szükségpénzei (1723-1914) című katalógus mindössze egyetlen ismert példányról tud ebből a típusból, mely a Magyar Nemzeti Múzeumnak sincs meg. A darab nem csak az éremcsere-közvetítés legdrágább tétele lett, hiszen 120 ezer forintos értéknövekedése is az összeget tekintve a legnagyobbnak bizonyult. Arányában pedig a következő tételbe foglalt (2-es tartású) három papírpénz, a Komáromban 1849.04.06-án kibocsátott 8 pengő krajcár, s a szintén komáromi, 1849.07.15-ös dátumot viselő 5 pengő krajcár és 10 pengő krajcár produkálta a legnagyobb értéknövekedést azáltal, hogy a 8 ezer forintos katalógus-ár helyett 46 ezer forinton koppant a licit végén a kalapács.
origo.hu
Nem bírnak leállni: megérkezett az újabb Kollár Kinga-botrány
