Az élet szeretetéről írt a 11 éves költőzseni

Meghalt a 11 éves Mattie, az amerikai költő-csodagyerek – A NYT szerint Bush vallásossága riasztó, Kerry pedig nem ismeri föl a hit fontosságát – Mégis engedélyezett a „kegyes halál” Oregonban, mert semmis Ashcroft tiltó rendelete – Utcai zenei fesztivál közpénz nélkül Kansas Cityben.

A kis Mattie Stepanek szomorú hőse ma Amerikának; sok amerikai újságban emlékeznek meg róla. Még a CNN is felidézte vele egyik interjúját, a Beliefnet (Hit-hálózat) című internetes újság pedig egy teljes oldalt szentel neki. A tizenegy éves Mattie csodagyerek, csodaköltő, a 2001. esztendő legihletettebb amerikai személyisége – volt. A héten halt meg, súlyos betegen. Rövid életében ez a marylandi kisfiú szörnyűséges szenvedéseket és fájdalmakat élt meg – írja a Beliefnet. Izomsorvadásban szenvedett, amely tolószékhez és lélegeztető-csőhöz láncolta őt. A betegség örökletes; szintén beteg édesanyja génjei örökítettek át neki és három nővérének (akik mindhárman meg is haltak már). Mattie azonban – bár törékeny kis teste a betegség börtönében vergődött- különleges szellemet és szárnyaló tehetséget kapott a sorstól. Igazi csodagyermek volt. Már három esztendősen (!) bölcs és mulatságos verseket költött, pontosabban mondott tollba az édesanyjának. A „szív énekeinek” nevezte e verseket. S az amerikai közönség meghallotta a „szív énekeit”. A versek, „Utazás a szív énekein keresztül” címmel, kötetbe rendeződtek és ma az amerikai könyvpiac slágerei. Az élet szeretetéről, az örök optimizmusról, a hitbe vetett hitről és ennek erejéről szólnak…

Bill Clinton minden más demokrata párti politikusnál jobban érti, hogy milyen szerepet is játszik a hit és a vallás a modern politikában – írja a New York Times. A lap szerint Clinton – akinek Életem című könyve a héten került a boltokba, és viszik, mint a cukrot –, tökéletesen tisztában van azzal, hogy az amerikaiak tudni, ismerni akarják vezetőik hitbéli ügyeit. Miközben Bush elnök számos világi gondolkodású, tehát nem hívő amerikait riaszt meg buzgó és szinte messianisztikus hitével, addig John Kerry szenátor, a demokraták szinte bizonyos elnökjelöltje, képtelen felismerni a hit és a vallás jelentőségét és szerepét – állítja a New York Times. A lap szerint egyébként nagyon sok demokrata párti politikus ugyanebben a nagy-nagy hiányosságban szenved.

Az oregoniak 1994-ben megszavazták a méltóságos halál törvényét, amely lehetővé teszi súlyos betegség végstádiumában szenvedőknek – ha már valóban a vég felé közelednek, s nem adatik nekik hat hónapnál több a sorstól –, hogy orvosuktól halálos adag gyógyszert kapjanak s ezzel öngyilkosságot követhessenek el. John Ashcroft, Missouri állam szenátora akkoriban igencsak ellenezte e döntést, s midőn – 2001-ben – ő lett az Egyesült Államok igazságügy-minisztere, azonnal rendeletet hozott, hogy az öngyilkosságot elősegítő doktorokat perbe kell fogni, méghozzá büntetőperbe, egy szövetségi rendeletre hivatkozva. Ám a szövetségi fellebbviteli bíróság most úgy döntött, hogy az Ashcroft által emlegetett rendelkezés nem a Kongresszus által elfogadott törvény, így – semmisnek tekintendő. Oregonban hát ismét lehet méltósággal befejezni az életet – írja a New York Times.

Kansas City utcáit jóféle blues-muzsika önti el ezekben a napokban. Most péntektől vasárnap estig a Kansas City Utcai Blues Fesztivál vidítja a várost – adja hírül a Kansas City Star című lap. Az ötlet Dawayne Gilley-től származik, és 1998-ban született meg. Az elképzelést tett követte s ma már csaknem hagyomány ez az utcazene-fesztivál. Többnyire kansasi muzsikusok vesznek részt rajta, de immár jönnek máshonnan, Amerika más vidékeiről is a zenecsinálók és kedvelők egyaránt. Mindenki önkéntes, a zenész csakúgy, mint a szervező és a rendező, a muzsikusok is ingyen lépnek fel – írja a lap. A fesztivál szervezéséhez nem kapnak, de nem is kérnek kormányzati vagy helyi kormányzati pénzeket – azaz az adófizetők pénzét! –, ez Amerikában nem szokás. Társadalmi munkában, maguk örömére csinálják ezt a polgárok- írja a lap, s amikor az egyik résztvevőt, a hetvenegy éves Marvine McKeithent kérdezi az utcazene-fesztivál fennmaradásának és sikerének titkáról, az idős – ám igencsak aktív – úriember azt válaszolja: a siker titka az önkéntesség.