Utazás: kártyával, csekkel, vagy...?

Jelentősen felsrófolhatja a nyári külföldi utazás költségeit, ha előzetesen nem gondoljuk át a várható igényeket, hiszen a készpénzhez jutás és a pénzváltás költségei között helyenként drasztikus eltérések mutatkozhatnak - figyelmeztet a Világgazdaság.

A legkézenfekvőbb megoldásnak még mindig az utazás előtti, Magyarországon lebonyolított pénzváltás tűnik. A módszer nagy előnyét az jelenti, hogy az utazás során már nem kell a különböző pénzszerzési megoldások tesztelésével tölteni az időt. Nagy hátránya ugyanakkor e módszernek, hogy viszonylag pontosan fel kell mérni a várható kiadásokat: ellenkező esetben ugyanis – ha az utazónak nincs devizaszámlája – a nyaralás végeztével komoly árfolyamveszteség árán tudja csak visszaváltani maradék idegen pénzeszközeit. További kockázatot jelent, hogy a pénzét magánál tartó utazó annak esetleges elveszítésekor felettébb kellemetlen helyzetbe kerülhet.

Az itthoni pénzváltásról elmondható, hogy a pénzváltó helyeken általában olcsóbban juthatunk valutához, mint a bankfiókokban: kivételt jelentenek viszont a frekventált, turisták által gyakran látogatott helyek, ahol a pénzváltók is merészebben alakítják a díjszabást.

A bankkártya külföldön is egyre praktikusabb eszközt jelent, hiszen a fizetés és a készpénzfelvétel is többnyire megoldható a segítségével. A kártyás fizetésért általában nem számolnak fel díjat a bankok, ám a készpénzfelvét díja az itthoninak többszöröse: egy tranzakció ritkán oldható meg ezer forint alatt. A drága külföldi ATM-es készpénzfelvét alól részben mentesülnek az Erste Bank ügyfelei: az Erste-csoport Szlovákiában, Ausztriában, Cseh- és Horvátországban működő bankjegykiadó automatáiból ugyanis 450 forintért vehetnek fel készpénzt, ami az itthoni, Erste és postabankos automatáknál elkért tranzakciós díjjal egyenlő.

A kártyás fizetésre önmagában ugyanakkor nem érdemes hagyatkozni, hiszen külföldön gyakrabban előfordulhat, hogy a terminál valamilyen okból nem ismeri fel az itthon kibocsátott plasztiklapot, és a jól feltöltött bankszámlájú polgár is kényelmetlen helyzetbe kerülhet. Ennél a megoldásnál figyelni kell arra is, hogy a kártyabirtokosnál mindig legyen útlevél, különben könnyen előfordulhat, hogy a boltban vagy vendéglátóhelyen nem hajlandók elfogadni a kártyáját.

A legtöbb bank a hazaihoz hasonlóan a külföldi kártyás vásárlásnál sem számít fel külön díjat, ami viszont nem feltétlenül jelenti azt, hogy ingyenes a tranzakció: ha a kártya elszámolása más devizanemben történik, mint amelyben a fizetés történt, konverziós költséggel kell szembenéznie az utazónak. Ha például dollárelszámolású kártyával euróban fizetünk egy étteremben, számolnunk kell azzal, hogy bankunk az átváltás költségét – ami az összeghez képest néhány tized százalékpontot jelent – ránk terheli.

A pénzük vagy bankkártyájuk hirtelen elhagyásáért fokozottan aggódó turisták ideális eszköze lehet az utazási csekk, amelyet a kibocsátók – többnyire bankok – néhány tized százalékpontos jutalékért kiállítanak. A csekk vitathatatlan előnye, hogy elvesztése esetén szinte azonnal, egy-két telefon árán pótolható, így a pórul járt utazónak nem kell esetleg napokat is helyzetének rendezésével töltenie. Ráadásul a csekk korlátlan ideig használható, de igény szerint vissza lehet váltani a kibocsátónál is: ez utóbbi megoldás persze szintén némi árfolyamveszteséget okoz birtokosának.