Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch): Gyurcsány, a dinamikus
A konzervatív napilap értékelése szerint Gyurcsány minden bizonnyal „dinamikusabb” Kissnél. Az egykori KISZ-funkcionárius a magánosítás során olcsó állami vagyontárgyak felvásárlásával Magyarország egyik leggazdagabb embere lett. Reméli, hogy a pártot „harmadik utas politikájával” a választók szemében ismét népszerűvé teheti. Úgy tűnik, Gyurcsány politikai stílusa a fiatalok szemében talál meghallgatásra, akik benne a magyar Tony Blairt látják. Miként kell kinéznie a „harmadik útnak”, hová is vezetne, az egyelőre bizonytalan. Ennek ellenére nem zárható ki, hogy a pártküldöttek szerdán Gyurcsányra szavaznak, hiszen az egykori sportminiszter erős akaratú, harcos alkatnak számít, aki rendelkezik a szükséges agresszivitással ahhoz, hogy az ellenzéki Fidesz vezetőjével, Orbánnal szemben megállja a helyét. Az MSZP-nek döntenie kell, hogy kitart-e továbbra is Draskovics Tibor szigorú takarékossági politikája mellett. A várakozások szerint enyhe baloldali fordulatra lehet számítani, függetlenül attól, hogy Kiss vagy Gyurcsány lesz a miniszterelnök.
Oltner Tagblatt (oltnertagblatt.ch): Jönnek a populisták
A svájci regionális lapban Arthur Meyer elemzi Populisták hatalomra törnek címmel a magyarországi kormányválságot. Magyarország bizonytalan jövő elé néz, mivel bal- és jobboldali populisták megosztják az országot, s többé már nem zárhatóak ki az előrehozott választások. A kormányzó szocialisták képtelenek voltak egy miniszterelnök-jelöltben megállapodni. A szerdai, rendkívüli pártkongresszuson döntenek Medgyessy utódának személyéről, ahol a legtöbben Kiss Pétert tartják esélyesebbnek. Tekintettel a kedvezőtlen közvéleménykutatási adatokra, s hogy az előrehozott választások többé nem zárhatóak ki, erős a baloldali populista kurzus kísértése. Ennek következtében Kiss ellentétbe kerülhet az EU által előírt pénzügyi elvárásokkal, s ez tovább ronthatja az MSZP és liberális koalíciós partnerének viszonyát. Kiss párton belüli kihívója, a 43 esztendős, minden hájjal megkent, bámulatos politikusi karriert befutó Gyurcsány Ferenc vélhetően hasonlóan populista irányt venne, annak ellenére, hogy ő egészen máshonnan érkezett: a „szocialista” (idézőjel az eredeti szövegben), aki magát hozta szóba Medgyessy utódaként, egy befektetési társaság elnökeként Magyarország egyik leggazdagabb újkapitalistájának számít. A kudarcot vallott gazdaságpolitikából és a szocialisták intrikáiból Orbán Viktor Fidesz elnök húz hasznot. Orbán hosszabb ideje jobboldali populista retorikát használ, ami sokakat Jörg Haider ellenzéki időszakára emlékezteti. Hasonlóan Haiderhez Orbánnak sincsenek gátlásai, hogy a nacionalista szegélyt súrolja, és ott keres magának választókat. Kiss-sel vagy Gyurcsánnyal, mint miniszterelnökkel, Orbánnal, mint az ellenzék vezetőjével az ország még inkább polarizálttá és megosztottabbá válhat. A liberális közép – amelyik amúgy is csak Budapesten létezett – eközben egész ország kárára felmorzsolódhat.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net): Válság Magyarországon
Miután a konzervatív napilapban hétfői számának Magyarországgal kapcsolatos írását jegyző Reinhard Olt láthatóan a szombati Kurierból dolgozott, most az ideiglenesen Kaposváron állomásozó Paul Georg Hefty értekezik a szocialisták válságáról. (Az idők és a megközelítések változását jól példázza, ha a mostani írását összevetjük az augusztus 7-i sajtószemlében bemutatottal. ) A szerző úgy véli: a szocialisták és a kormány válsága leképezi a magyar társadalom mélyreható válságát is, mely egyik csúcspontját az uniós taggá válást követő néhány hónap múltán érte el. Ráadásul nyoma sincs a megoldásnak. Hefty úgy tudja, hogy a magyarok hagyományosan Európa iránt lelkes népnek számítanak, az volt az álmuk, éppen a szovjet uralom és a kommunista üdvtanok idején, hogy egy nap majd belépnek az Európai közösségbe. Azon sem az 1989-es fordulat, sem a 2004-es EU tagság nem változtatott, hogy a magyar társadalom polarizálódik. A középosztály túl gyenge, a felső réteg egyre erősebb, akikhez szinte naponta újabb és újabb újgazdagok csatlakoznak. Náluk már csak az alsóbb rétegek gyarapodnak gyorsabban, s aki munkaképes korában ott található, annak alig van esélye a felemelkedésre. A 2002-es győzelem után a szocialistáknak nem csak a kisemberek, de a bel- és külföldi gazdasági elit támogatását is el kellett nyernie, így az irányukban is engedményekre volt szükség. 1998-ban (sic!) Horn Gyula az abszolút parlamenti többség ellenére a gazdasági liberális SZDSZ-t bevonta a kormányba, 2002-ben a szocialisták megismételték ugyanezt a koalíciót, melynek élére a Kádár-kor elismert „szocialista“ pénzügyi szakemberét és a későbbi pártonkívüli bankmenedzsert, Medgyessyt tették miniszterelnöknek. Az új kormányfő megkísérelte, hogy egyszerre elégítse ki az MSZP választóinak, valamint az SZDSZ híveknek és a külföldi befektetőknek az igényeit, akiket Magyarországon nagyrészt mentesítettek a társasági adó fizetése alól. Az alapvetően a személyi jövedelemadó és a forgalmi adó bevételekből élő állam azonban képtelen volt egyrészt a közszféra béremeléseit és a családtámogatásokat is finanszírozni, másrészt megfelelni a Brüsszel által előírt eladósodási feltételeknek. A nyugaton gyakran kritizált béremelések azonban szükségesek voltak a közszférában, mert versenyképes bérek nélkül a közigazgatás és az oktatás teljes lepusztulása fenyegetett. A Medgyessy-kormány már tavaly szeptemberben megbukott, amikor az ország legnagyobb szociálpolitikus-asszonya Csehák Judit lemondott. Csehák lemondása óta nyilvánvaló, hogy az MSZP által dominált szociálpolitikát alárendelték az SZDSZ által uralt gazdaságpolitikának. Amikor Gyurcsány jelezte ambícióit, hogy októberben át kívánja venni a szocialisták elnökségét, akkor a párt válaszúthoz érkezett: egy baloldali néppárt, vagy a gazdasági elitek igényeinek feltétlen kiszolgálója kíván lenni. Egy ideig úgy tűnt a párt gazdasági érdekképviseletté alakulását Medgyessy is támogatja, Gyurcsány felmentése óta ez már nem volt annyira egyértelmű. Jellemző a szocialista pártvezetés erőviszonyaira, hogy az első adandó alkalmat megragadták, hogy a „bankár” Medgyessytől megszabaduljanak. Kiss Pétertől, a párt baloldalának hangadójától az MSZP azt várja, hogy a kormányban állítsa helyre a gazdaság és szociálpolitika egyensúlyát; egy választási kampányban, azonban túl szürkének tartják. Érthető, hogy Gyurcsány a párt fiatal képviselői köréhez közeledett: akikkel együtt volt KISZ-funkcionárius a fordulat előtt és az elmúlt 15 évben – mivel közel voltak a döntéshozókhoz – a privatizációs politika haszonélvezőivé, vagy biztos politikai mandátumok birtokosaivá, esetleg mindkettővé lettek. Ezért következik az, hogy az ellenzéki Fidesz, egy polgári párt, azonnal a kormányválság nyilvánosságra kerülését követően a magánosítás leállítását követelte, megakadályozandó, hogy néhányan kihasználják a politikai felelőtlenség okozta zavaros helyzetet.
origo.hu
Menczer: Zelenszkij elmondta, hogy ő is irányítja a Tisza Pártot
