Új időszámítás közeledtével

Az idő eljár, veszem észre, íme, két hét múlva Lékó Péter a sakkvilágbajnokságon száll harcba Brisságóban Vlagyimír Kramnyik ellen. Megértük, hogy egy magyar sakkozó is feliratkozik a listára, a legnagyobbak közé, akik valaha is álmodoztak arról, hogy egyszer csak a piramis magasságában tehetik próbára tehetségüket és megküzdhetnek az áhított világelsőségért. Végre, ezt is megérhettük. Nagyszerű.

Felvillan bennem egy ötven év előtti pillanat, egy magyar sakkbajnoki döntő, amelyen merőben más körülmények között, ugyancsak ünnepi hangulatban, az év legjelentősebb versenyén először játszhattam a bajnoki címért a legjobbakkal, s akkor az a verseny is a világ tetejének tűnt sokunknak. Akkoriban ugyanis még nem tűnt maratoninak egy 17 fordulós hosszú verseny – a mai villámeseményekhez képest, midőn alig tíz nap jut ugyanerre.

A tegnapelőtti bajnokjelöltek, versenytársaink, a magyar sakktörténet egykor fényes csillagai bizony már csak emlékeinkben élnek: Szabó, Barcza, Kluger, Szily, Tipary, Gereben, Sándor… A mezőny bizonyára nem felejt; az örökkévalóság sakk-kávéházaiból figyelnek ránk, vajon eszünkbe jutnak-e néha-néha, hogy a hagyományokhoz híven ők is megkíséreltek mindent, ami egykor mindenkinek lehetségesnek tetszett.

Előttem fekszik ennek a bajnokságnak a tornakönyve: bizonyítéka a harci időknek.

X. Magyar Bajnokság 1954-ben: egyelőre az utolsó kiadott bizonyítvány arról, hogy a magyar sakk-kultúra hogyan vergődött a kezdetekben, nehéz időkből a legnagyobb magaslatokra. Szabótól Lékóig – mindössze fél évszázad alatt – bizonyíthattuk, hogy igenis volt és van sakkjövő Magyarországon, és hogy nem felejtettük el a régi szép időket, noha az idő repül, a sakkórák is erre figyelmeztetnek minket minduntalan.

A bajnoki versenytáblázat talán még fél évszázad távolából is érdekes: egy pillantás a sakktörténelemre.


A bajnoki címet eldöntő játszmával emlékezünk: elő a sakktáblával, a parti remekbe sikerült. Szabó dinamikus játékvezetése ma is friss és élvezetes élmény.

Szabó, L. – Pogáts, J.
10. Magyar Bajnokság (17), 1954
Nimzoindiai védelem (E59)

1. d4 Hf6 2. c4 e6 3. Hc3 Fb4 4. e3 c5 5. Fd3 d5 6. Hf3 0-0 7. 0-0 Hc6 8. a3 Fxc3 9. bxc3 dxc4 10. Fxc4 Vc7 11. Fb5 b6 12. Be1 Fb7 13. e4 Ha5 14. Fd3 c4 15. Fb1 Hb3 16. Ba2 Hxc1 17. Vxc1 Hh5 18. Vg5 Hf4 19. e5 Hh3+ 20. gxh3 Fxf3 21. Be3 Fb7 22. Vh4 h6 23. Bg3 Kh8

24. Bxg7!! Kxg7 25. Vf6+ Kg8 26. f3! Fxf3 27. Bf2!! Vd8 28. Vxh6 f5 29. Bxf3 Kf7 30. Bg3 Vd5 31. Bg7+ Ke8 32. Vg6+ Kd8 33. Vg5+ Kc8 34. Ve7 1-0.

Elő kell venni Szabó 50 év 100 000 lépés című könyvét – aztán drukkolhatunk Lékónak.