Az Európai Űrügynökségnek dolgozó űrhajósok panaszt tettek, mert a világűr a Föld körül immár olyan mértékben „elkoszolódott”, hogy az veszélyezteti az ott dolgozó embere és a műholdak biztonságát. A Kanri Szigetek-i Asztrofizikai Intézet munkatársai nagyjából 100 ezer darabra teszik azt a szemétmennyiséget, amit a jelenleg készülő felmérés tartalmazni fog.
A szemét működésképtelen műholdakról, elhasznált hordozórakétákról és egyéb űrjárművekről ered, és vagy szándékosan került az űrbe, vagy ütközések során szabadult el. Nem kevésbé veszélyesek azok a szerszámok, melyeket az odakint dolgozó űrhajósok veszítenek el. Bármilyen Föld körüli pályán keringő mesterséges tárgy veszélyt képviselhet, még egy nejlonzacskó is. A földlakókat természetesen nem veszélyeztetik a gyilkos csavarhúzók és társaik, hiszen ha egyáltalán bekerülnek a légkörbe, szétesnek és elégnek. Az űrbeli küldetések során viszont annál több problémát okozhatnak – jegyzi meg Miquel Serra, az Intézet munkatársa.
A hulladék darabjai óránként többezer kilóméteres sebességgel száguldoznak a kozmoszban, a legkisebb törmelék is súlyos kárt okozhat a műholdakban vagy az űrhajókban. A műholdakról lemálló festékszemcsék például félcentiméter mély krátereket ütöttek egy amerikai űrjármű ablakain.
Serra csapata a Berni Egyetem Asztrofizikai Intézetének munkatársaival közösen az Európai Űrügynökség megbízásából részletes katalógust állít össze az űrszemétről. Eddig 2500 olyan darabot írtak le, melynek mérete eléri a 20-25 centimétert. Ekkora tárgyak már az űrhajósok életét is veszélyeztethetik. A tanulmány elkészítése további tíz évet is igénybe vehet, a cél az objektumok leírása és pályájuk kiszámítása.
A szemetelés az űrben nem újkeletű dolog – 1965-ben, az első amerikai űrséta során Edward White elveszítette a kesztyűjét – de a Föld közvetlen környezetének állapota egyre rosszabb. 2002-ben a szemétmennyiségévi növekedését 5 százalékra becsülték. Technikai és gazdasági okok miatt a szemét begyűjtése lehetetlen.
A működő műholdak számajelenleg 600 körül van, a legtöbb szemét pedig pontosan a szatellitek számára legkedvezőbb magasságban, a Föld felszíne felett nagyjából kétezer kilóméterre kering. Az Ügynökség szerint megoldást jelenthet, ha kisebb méretű műholdakat használnak, melyek visszatéréskor elégnek a légkörben, és a műholdak Fldtől távolabbi pályákra állítása.
A leglátványosabb űrhulladék, ami elérte a Földet, a Skylab volt, ami hat évvel pályára állítása után, 1979-ben zuhant vissza a légkörbe. Egy darabja az Indiai Óceánban landolt, egy másik darab pedig Ausztráliában.
(The Guardian)
origo.hu
Az új pápa mindig remény és kezdet – magyar püspök szólalt meg XIV. Leóról
