Welt am Sonntag (wams.de)
A konzervatív napilap vasárnapi kiadásában két egykori amerikai külügyminiszter, Henry Kissinger és George Schultz A választások után polgárháború fenyeget Irakban? című írásukban latolgatják a hétvégi voksolás lehetséges következményeit.
A hétvégi választások nyomán megalakuló alkotmányozó nemzetgyűlés csak bizonyos mértékben tekinthető szuverénnek. Az Irakban továbbra is erőteljesen megnyilvánuló amerikai jelenlétnek a szerzők szerint a következő célokat kell követnie:
1. Washingtonnak el kell kerülnie, hogy a választások nyomán egyes politikai csoportosulások olyan dominanciára tegyenek szert, mint amivel korábban a szunniták rendelkeztek.
2. Minden körülmények között meg kell akadályozni, hogy Irak egyes területein a tálibokéhoz hasonló állapotok keletezzenek, és az oda menekült terroristák kiképző központokat hozzanak létre.
3. Lehetetlenné kell tenni, hogy a síita kormány iráni mintára, vagy saját elképzelései szerinti teokratikus államot hozzon létre.
4. Az új iraki alkotmánynak elég teret kell engednie a regionális autonómiáknak.
A szerzők álláspontja szerint Irak demokratizálásának egyik elengedhetetlen feltétele a gerillák legyőzése a szunnita területeken. Ehhez a következő kérdések megválaszolása szükséges:
Kellően összehangoltak azok az intézmények, melyek az amerikai akciókat Irakban irányítják? Washington valóban törekszik a nagyvárosok és a főútvonalak teljes ellenőrzésére? Kikapcsolják az ellenség szíriai és iráni visszavonulási útvonalait? Az Egyesült Államok politikája valóban az iraki többség javát szolgálja? S képes az amerikai politika annak megakadályozására, hogy konfliktus robbanon ki az olajhoz történő hozzáférés, valamint az állami pozíciók feletti ellenőrzés okán?
A fenti kérdésekre adott válaszok szabják meg az amerikai csapatok kivonásának optimális időpontját, szögezik le írásukban a szerzők, és nem önkényesen megszabott határidők. Ráadásul még egy ideig az Egyesült Államok viseli az iraki ellenállók elleni harc fő súlyát, ilyen körülmények között végzetes lenne Washington jelenlétét a kiképző misszió szintjére zsugorítani, hiszen egy olyan biztonsági vákuum jönne létre, ami lehetővé tenné, hogy a felkelők erőiket ismét összpontosítsák.
Welt am Sonntag (wams.de)
A konzervatív napilap vasárnapi kiadásában Bruno Schirra A muzulmánok bombája című írásában úgy véli, a nyugatra igazán veszélyes atombombát – ideológiai értelemben is – nem Iránban, hanem Pakisztánban készítették el.
A nyugalmazott pakisztáni vezérőrnagy Saheer Al Islam Abbassi kifejezetten – így a cikk szerzője – kedves ember még akkor is, ha a nukleáris holokauszt előnyeiről beszé, valamint akkor, amikor azt közli „az igaz muszlimoknak is meg kell szereznie az atombombát. Hiszen a muzulmánok háborúban állnak veletek, nyugatiakkal”.
„Pakisztánnak már régóta be kellett volna vetnie az atomfegyverét India ellen, akkor már megoldódott volna a Kasmír probléma”, nyilatkozta az egykor a kasmíri határon álló csapatokat irányító vezérőrnagy. „Előbb, vagy utóbb az igaz muzulmánok is a bomba birtokába jutnak, és be fogják majd vetni.” Abbassi nem csinál abból titkot, hogy például Oszama bin Ladent sorolja az igazak kategóriájába. Szerinte a terroristavezér számos muzulmán példaképe és a „védelmi háborújuk vezetője”.
Ezek a rémálomszerű nyilatkozatok nem csak szeptember 11-e óta ejtik kétségbe az amerikai stratégákat. Nevezetesen az okoz aggodalmat, hogy mi történne akkor, ha megbuktatják a pakisztáni államfőt, Pervez Musharrafot, és az iszlamista tábornokok jutnak hatalomra? A Clinton-kormány ugyanarra a következtetésre jutott, mint a Bush-adminisztráció elemzései, nevezetesen arra, hogy a pakisztáni atomfegyvereket az amerikai különleges alakulatok ilyen esetben képtelenek lennének biztosítani, hiszen a pakisztáni atomarzenált az egész országban szétszórták és jól elrejtették.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilap Schily támogatja a menekülők Németországba telepítését címmel tudósít a menekülők felvételéről folytatott EU vitáról.
Otto Schily szemei előtt 500 menekült célzott kiválogatása és németországi letelepítése lebeg. Ezzel a német belügyminiszter szombaton az ENSZ menekültügyi biztosának, Ruud Lubbersnek a követelésére reagált.
Lubbers az EU tagállamok belügyminisztereit arra szólította fel, hogy növeljék a befogadott menedéket keresők számát, hiszen 2004-ben összesen 4.700 ilyen, úgynevezett kontingens menekültet fogadtak be a huszonötök. A svéd migrációs miniszter, Barbro Holmberg groteszknek nevezte, hogy olyan alacsony a befogadási kedv. Stockholm 1500, Dánia további 500 menekült befogadására vállalkozott, hasonló ajánlat – 100 menekült egymillió lakosonként – érkezett Finnországból, Hollandiából, Nagy-Britanniából és Írországból.
origo.hu
Nyakunkon a tél, akár 20 centi hó is eshet a napokban
