Milliárdosok kényszermigrációja?

Egyre növekszik azoknak a vagyonos iraki üzletembereknek a száma, akik külföldre kényszerülnek a 2003 márciusában indult amerikai invázió, majd az azt követő időszak során egyre csak romló belpolitikai helyzet elől. Céljuk, hogy biztonságba tudják családjaikat és üzleti befektetéseiket.

A vagyonukat és hozzátartozóikat féltő iraki üzletemberek megelégelték a gyermekeik elrablására „szakosodott” bűnbandák mindennapos fenyegetéseit és támadásait, s inkább készek egy új – akár családjuk széthullásával járó – élet újrakezdéséhez ismeretlen földön – adja hírül az al-Dzsazíra.
Nem egyedi eset, hogy a kivándorlók rokonaiktól távol, más-más országokba kényszerülnek, ilyen körülmények között azonban nehéz fenntartani a családi kapcsolatokat.

A vagyonos réteg elvándorlásával jelentősen megcsappant az emberrabló „vállalkozások” bevétele is, akik jobb híján a még mindig az országban maradt kisebb „halak” rokonait kénytelenek foglyul ejteni lényegesebben kevesebb váltságdíjakért cserébe.
Az Irakot elhagyó gazdag réteg legkedveltebb célállomásai között leginkább a biztonságot nyújtó, stabil gazdasággal rendelkező Jordánia, vagy Szíria, Jemen és az Egyesült Arab Emirátusok szerepelnek. Egyéb arab országok – a nem arab országokról nem is szólva – finoman szólva nem látják szívesen a bevándorlókat, ezekre a helyekre egyébként az irakiaknak szinte lehetetlen vízumot szerezni – írja az al-Dzsazíra.

A jóléthez szokott irakiak általában külföldön is ragaszkodnak a luxuskörülményhez, a már szinte tömegesnek nevezhető kivándorlás következtében felszaporodó lakásvásárlások Jemenben néhol például száz százalékkal verték fel az ingatlanok árát.

A kényszer-kivándorolók egyes csoportja azonban szervezett és szándékos összeesküvést lát a leggazdagabb irakiak „kiűzetése” mögött; mely véleményük szerint azért történik, hogy az ezáltal „lefejezett” iraki gazdaság és kereskedelem irányítását egy másik érdekszféra kezére játsszák át – összegzi az al-Dzsazíra cikkírója.

Irak eközben a küszöbön álló vasárnapi választások lázában ég, az erőszak azonban továbbra sem szűnik, a szélsőséges szervezetek pedig a szavazás bojkottálására buzdítják a népet. Mindezek fényében azonban több szempontból is különösen érdekes, hogy miként érhet véget, s milyen hosszú távú eredményeket hozhat a tehetős, vagy nem tehetős irakiak számára egy olyan választás, melyen keresztül az Egyesült Államok – saját magát igazolva – a demokratikus átalakulási folyamatok elindulását szeretné láttatni a világgal.