A letűnt magyarországi kommunista-szocialista rendszer az egyházakat, „a klerikális reakciót“ az egyik legveszélyesebb ellenségének tekintette. 1948 után elvették egyházi intézményeinket, iskoláinkat, korlátozták az egyház hitéleti, kulturális és szociális-diakóniai működését.
A papság rendszeres zaklatása, ellenőrzése magába foglalta, hogy fenyegetésekkel, megfélemlítéssel, ígérgetésekkel, zsarolással számos egyházi embert kényszerítettek arra, hogy együttműködjön az Állami Egyházügyi Hivatallal és a titkosszolgálatokkal.
A Lutheránus Világszövetség genfi központja 1980-ban nemzetközi nyílt pályázat nyerteseként hívott meg a Tanulmányi Osztály szociáletikai kérdésekkel foglalkozó munkatársának családommal együtt. Feladatom volt nemzetközi teológiai tanulmányi programokat, konferenciákat szervezni, elsősorban a tagegyházak teológiai képzési intézményeinek közreműködésével. Ebben a beosztásban is, mint minden más munkahelyen, rendszeresen tájékoztatnom kellett felettes egyházi vezetöimet. A Magyarországi Evangélikus Egyház ebben az időben hívta meg a Világszövetséget, hogy tartsa nagygyűlését 1984-ben Budapesten. Genfi tevékenységem állami engedélyezésének feltétele volt a nagygyűlés előkészületeiről szóló beszámolás. Többszörös nyomásra adtam írásba, hogy ezt a feltételt teljesítem. Személyek megfigyelésére azonban soha nem vállalkoztam.
Felháborítónak tartom, hogy azok felelőssége és neve, akik évtizedekig zaklatták az egyházakat, homályban maradhat, a megzsaroltak, kihasználtak viszont a nyilvánosság elé kerülhetnek a különböző, sokban kétes listák közreadásával. A ma megjelent listával kapcsolatban személyiségi jogi védelmi lépéseket fogok tenni.
Dr. Harmati Béla
ny. püspök
origo.hu
Ezen múlt, hogy nem Erdő Péter lett az új pápa, hanem Prevost bíboros
