Az ügy kezdete 1937-ig nyúlik vissza, amikor a város vezetősége az ortodox egyháznak adományozta az értékes belvárosi épületeket, illetve a Széchenyi (Traian) tér épületek melletti részét, hogy templomot építhessenek – írja a Krónika. Ez azonban nem történt meg, 1945 után pedig államosították az ingatlanokat. A rendszerváltás után az ortodox egyház visszaigényelte a területet, ám a tanács visszautasította kérésüket azzal, hogy a püspökség semmit nem fektetett az ingatlanokba. Az ortodoxok perre vitték az ügyet, ám mind első, mind másodfokon vesztettek. A táblabíróság végül a püspökségnek adott igazat, elfogadva érvüket, hogy a pap, aki aláírta az adománylevelet, amellyel 1945 után állami tulajdonba kerültek az ingatlanok, nem volt jogosult az aláírásra.
Az ingatlanokban működő cégek az önkormányzathoz fordultak, hogy a tanács kérje a bírósági határozat felülvizsgálatát. Hasonló kéréssel fordult a testülethez az RMDSZ is, miután az Ingatlankezelő Igazgatóság illetékesei rábukkantak arra a püspöki felhatalmazásra, amely feljogosította az adománylevelet aláíró papot, hogy ellássa kézjegyével a dokumentumot – teszi hozzá a Krónika cikkírója.
„Bár a tanácsülés előtt úgy tűnt, meglesz a többség, végül csupán az öt jelen lévő RMDSZ-es tanácsos szavazott a fellebbezés mellett, négy román tanácsos tartózkodott, a többiek viszont – Petru Filip polgármesterrel együtt – elutasították azt” – közölte Bíró Rozália alpolgármester. Hozzátette: véglegesnek tűnik, hogy ortodox tulajdonba kerültek az ingatlanok. „Egyetlen esély maradt: ha valaki megtámadja a közigazgatási bíróságon a tanács döntését, amelyben az elutasította a fellebbezést”.
Nagyvárad polgármestere szerint az ingatlanok bérlői csak azért szorgalmazták, hogy az önkormányzat fellebbezzen az ortodoxoknak kedvező határozat ellen, mert az 550-es törvény alapján meg akarták vásárolni a helyiségeket, amelyekben működnek. Petroniu Salajeanul ortodox püspök ígéretet tett arra, hogy nem változtatja meg az ingatlanok rendeltetését.
A nagyváradi Ady-kultusz
Az Ady Endre Emlékmúzeum a Müllerájban, a hajdani Müller-féle kávéházban kapott helyet. Ady egykori kedvenc nagyváradi kávéházában a magyar költő váradi éveinek bemutatásán kívül szülőhelye Érmindszent, majd a nagykárolyi, zilahi, debreceni, párizsi, budapesti és csucsai korszak is megelevenedik.
A Vármegyeháza és az Igazságügyi palota között 1869-ben épített, majd 1895-ben újjáépített Mülleráj, a kávéház terasza kedvelt helye volt Ady Endrének, ahol nem csak társasággal beszélgetett, hanem cikkeinek jelentős részét is írta. Az Ady-kultusz ápolása 1919-ben, mindjárt a költő halála után megkezdődött Nagyváradon: megalakult az első Ady Társaság, amely felvállalta a relikviák gyűjtését. Nagyvárad vezetése 1942-ben vásárolta meg egyik legjelentősebb, Rozsnyai Károly-féle Ady-gyűjteményt, melyen a kiállítás anyaga alapul.
2003-ban avatták fel az Ady Endre Emlékmúzeum alagsorában berendezett irodalmi kávéházat, amely a váradi nyitott gondolkodású értelmiség törzshelye, valami múlt századi váradiság megtestesítôje lett.
(Erdélyi Riport, Krónika, Romániai Magyar Szó)
origo.hu
Kagylók menthetik meg a Balatont?
