Sokan sokféleképpen és sok helyütt nyilatkoznak az éghajlatváltozásról: látszólag mindenki ért hozzá, vagy legalábbis megvan róla a véleménye, a szakmabeliek hangját viszont ritkán lehet hallani. Erre volt ellenpélda a Millenáris Parkban a Fenntartható Magyarország beszélgetéssorozat keretében tartott előadás, amelyen Mika János éghajlatkutató, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa és Takács Sánta András, az ELTE ökológus oktatója beszélgetett a globális klímaváltozás aktuális kérdéseiről.
Az elmúlt, csaknem egy évszázad során a globális hőmérséklet mintegy 0,7 fokos növekedést mutatott. Bár a földtörténet során gyakran volt melegebb és hidegebb periódus, a jelenlegi folyamat a változás tempója miatt rendkívüli, és ez a jövőben a mostani tendenciát figyelembe véve még fokozódni fog – mondta Mika János.
A Klímaváltozás Kormányközi Testület (IPCC) idei jelentése szerint 2100-ra mintegy 1,4–5,8 fokos globális felmelegedés várható. A felmelegedés csak egy eleme a globális éghajlatváltozásnak. A bonyolult oda-vissza csatolási mechanizmus részeként egyes területeken lehűléssel kell számolni. Így például Észak-Amerika és Európa egyes részein is, ahol a Golf-áramlat fűtőhatásának csökkenése hidegebb éghajlatot hoz majd. Mika viszont hozzátette, hogy ez a lehűlés a másutt jelentkező felmelegedéshez képest jóval kisebb mértékű lesz.
Mivel a globális folyamat különböző szélességi körökön különböző mértékű és irányú változást idéz elő, helyenként akár pozitív is lehet – mondta Takács Sánta András. Példaként a fagyos régiókat említette, ahol az enyhébb klíma következtében kitolódik a gazdaságilag hasznosítható terület határa. Egyes részeken az enyhébb telek csökkenthetik a fűtési költséget, ugyanakkor a melegebb nyár és az egyre terjedő légkondicionáló-használat miatt megnő a nyári energiafogyasztás. Mivel a negatív hatások áttételesen igen messzire is kihatnak, súlyuk jelentősebbnek tűnik a pozitív változásokéhoz képest. A tengerszint megemelkedésével ugyanis sok part menti területi és sziget kerül víz alá, ami népvándorlást idéz elő és olyan területeken is generálhat társadalmi és gazdasági problémákat, ahol a klímaváltozás közvetlen hatása nem lenne jelentős.
A kutatások szerint Magyarországon a nyári átlaghőmérséklet 2100-ra mintegy 1,5–2 fokkal magasabb lesz, viszont a téli hónapokban nem várható jelentősebb változás. Bár a csapadék a jelenlegihez képest csökken, mégsem ez okozza a legfőbb problémát, hanem annak szélsőséges időbeli és térbeli eloszlása.
A folyamat megállítására irányuló nemzetközi együttműködésben előrelépésnek tekinthető, hogy idén – hosszas vajúdás után és igencsak megcsonkítva – életbe lépett a kiotói egyezmény, amelyben a részt vevő országok vállalják, hogy 2008-ra az üvegházhatású gázok kibocsátását 5,2 százalékkal csökkentik a kilencvenes évek szintjéhez képest. Kérdés, hogy mennyire lehet eredményes a folyamat, ha olyan nagy kibocsátók, mint az Amerikai Egyesült Államok távol maradnak. Takács hozzátette, hogy mivel a szén még mindig a világ energiahordozóinak mintegy háromnegyedét adja, és tulajdonképpen az egész gazdasági rendszer erre épül, igen nehéz átállni a kevésbé szennyező energiahordozókra. Bár a politikai lépések jelentős változáshoz vezethetnek, végső soron mégis az egyének döntése fontos, amelyet fogyasztóként a környezeti szempontokat (is) figyelembe véve hoz(hat)nak – tette hozzá Takács.
Az ENSZ égisze alatt 1988-ban hozták létre a Klímaváltozás Kormányközi Testületét (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC), amely időről időre összefoglalja a problémakör tudományos vonatkozásait. Eddig 1990-ben, 1996-ban és 2001-ben adtak ki jelentést; a legújabb idén májusban jelenik meg.
Forrás: Napi Gazdaság
origo.hu
A malom, amit egy város siratott – fotókon a lángoló múlt
